Nehéz

51.

Grace szemszög

Hajnali három. A szemben lévő órát bámultam miközben mellkasán fekve a hasát és oldalát simogattam. Ő fél fekvő pózban volt és hajammal játszadozott. Újra és újra lefutott a fejemben az este, minden érintés, csók, sóhaj, amit hallatott. Szíve még mindig hevesen dobogott, és ahogy magához szorított sóhajtott.

- Azt ugye tudod, hogy többet nem engedlek sehova - mondta halkan mire felnéztem rá - Történjen bármi, nem érdekel, melletted leszek, nem engedem, hogy eltaszíts magadtól - nézett szemembe mire csak bólintottam. - Borzalmas volt Markkal látni, elviselni, hogy magához ölel, átkarol téged, folyamatosan az járt a fejemben hogy vele vagy, ő csókol meg, vele bújsz ágyba, annyira hiányoztál nekem.

- Nos, mint már tudod, képtelen voltam rá, mikor megcsókolt is éreztem, hogy közelében sincs a te csókodnak, de azt gondoltam, ez természetes, nincs két egyforma ember, nem csókolhat ugyanúgy, mint te, de aztán kiderült számomra, hogy az érzelmek is nagyban közrejátszanak. Kedveltem őt, talán ha te nem vagy, bele is szeretek, talán ha akkor pénteken nem jössz el hozzám, végleg lemondtam volna rólad...

- Akkor még jó, hogy hozzád vezetett az utam - simogatta arcom majd kibújt alólam és fölém kerekedve mélyen szemembe nézett - Költözz hozzám.

- Tessék? Nem aprózod el - nevettem halkan.

- Nem akarok tovább várni, túl sok időt töltöttünk külön, veled akarok elaludni és ébredni - hajolt közelebb és gyengéden megcsókolt - Te nem akarod? Ha úgy vesszük alapból így terveztük, vége a sulinak és hozzám költözöl.

- Tudom, és persze, hogy szeretnék veled élni, de...

- De?

- Holnap visszakell mennem New Yorkba.

- Miért?

- Ott van egy csomó ruhám és beszélnem kell a lakás tulajdonosával és Markkal is.

- Markkal?- húzódott el.

- Igen, tudod, hogy vele dolgoztam, meg amúgy is, biztosan jól esne neki, ha nem smsben közölném vele, hogy veled vagyok.

- Értem, jól van, oké... akkor majd visszatérünk rá, ha visszajössz.

- Nem gond?

- Nem. De nem szeretnéd, hogy elkísérjelek?

- Jobb, ha ezt egyedül intézem. Csak pár nap az egész.

- Rendben - simogatta arcom majd hajam igazgatta oldalt.

- Bízol bennem igaz?

- Mindennél jobban - bólintott aprót. Na, jó ez nem volt valami meggyőző, de elfogadtam, biztosan zavarja, hogy Markkal akarok még találkozni, de én mégis így érzem helyesnek.

- Ideje lenne aludni, nem?

- De, ránk férne, azt hiszem - feküdt le mellém mire felé fordultam és megfogtam a kezét.

- Szeretlek Adam.

- Én is szeretlek téged, őrülten szeretlek - húzott magához.

- Jó éjt.

- Álmodj szépeket Édesem - suttogta mire behunytam a szemem és régóta először boldog mosollyal az arcomon aludtam el.

Reggel a karjai között ébredtem, ő még aludt és még álmában is ölelt. Annyira jó érzés volt, hogy egy ideig meg sem mozdultam, majd amikor enyhült a szorítása szembe fordultam vele és akkor láttam, hogy álmosan pislog rám.