Young Blood [Jookyun ff]

3. Jó reggelt?

~Changkyun~

Szét szakad a fejem, és olyan érzésem van, mintha fúróval lyukat furnának rá éppen. Lassan fel nyitottam a szemem, de azonnal vissza is zártam azt, az éles fény sugarak miatt. Össze kell szedjem magam, és el kell vánszorogjak a konyhába, egy pohár vízért. Nem szeretném, hogy Nono felébredjen, éppen ezért, még el halasztom ezt a tervet.

Azonban, ahogy egy picit megmozdultam az ágyban, valami érdekes dolgot éreztem a fenekemnek nyomódni. Először nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de aztán egy pillanatra elgondolkodottam a tegnap éjszaka történteken, és egyből ki pattant a szemem.

Ahogy oldalra fordítottam a fejem, egyből tányér méretűre nyíltak a szemeim, és akkorát ugrottam, hogy le estem az ágyról.

Az a bizonyos dolog, nem más volt mint Jooheon méretes farka.

Persze abban a pillanatban, amikor csattantam a földön ő is felébredt. Most kapok a fejemre.

- Te, mi a jó büdös frászt csinálsz? - nézett rám, halál kómásan.
- A farkad a magánszférában furakodott! - rázott ki a hideg a gondolatra, vajon mi a jó büdös életet műveltem én az este, hogy csak egy szál boxerben vagyok, vele együtt.
- Ne zavartasd magad, egész éjjel rajtam fetrengtél, alig aludtam valamit, erre sikerül elaludjak te meg ugrálsz, mint valami kecske! - mondta, szemeit eltakarva, hogy az éles fény ne bántsa azt.
- El mész te a faszomba, nem vagyok kecske! - rivaltam rá, mire vele együtt nekem is megfajdult a fejem.
- Inkább fogd be, azt ha ennyire aktív vagy, húzz le és hozz nekem egy kávét, meg egy fájdalom csillapítót... - ejtette vissza fejét a párnába.

Én, nagy nehezen össze szedtem magam, és ki vánszorogtam a konyhába, bár lehet jobban jártam volna, ha nem teszem.

Nono a konyhapulton ülve falta, az előtte álló Wonhot, nem éppen visszafogott módon.

Ha ezek itt állnak neki dugni, én végképp hányni fogok, pedig a hányingerem, már így is a torkomat marja.

Megköszörültem a torkom, mire ezek úgy reppentek szép, mint akit puskából lőttek ki.

- Jó reggelt nyuszi! - mosolyodott el, kínosan legjobb barátnőm.
- Ahogy látom, neked jó. Szóval, miről maradtam le? - néztem rá kérdőn.
- Igazság szerint, semmiről. Mi csak... - próbálta kinyögni a nyilvánvaló dolgot, de nem igazán akart neki sikerülni.
- Ti ketten együtt? - egyszerűsítettem le a kérdést.
- Mondhatni igeeeen... - húzta el a mondat végét, mint aki fél a reakciómtól, bár a tegnap este történtek után, meg is értem miért.
- Gratulálok srácok, megérdemlitek egymást, és az igaz szerelmet. - léptem Nono mellé, majd jó szorosan megölelgettem.

Örülök és tudom, hogy Wonho mellett boldog lesz, mert a tenyerén fogja hordozni őt.

- Kö..kö... köszi... - dadogta zavarában.
- Azt hitted mérges leszek, igaz? - mosolyogtam rá.
- De, mint a rohadt élet. - préselte össze ajkait.
- Pedig nem, én örülök neki, ha boldognak látlak. Te is jól tudod, nekem te vagy a mindenem, a családom, a kis húgom és néha napján, anyám helyett anyám. - szorítottam meg kezét.
- Igaz. - gondolkodott el, majd fülig érő mosollyal adott egy puszit az arcomra.
- Lesz még ma kávé, vagy csak tea délutánt tartotok? - kezdett kötekedni Jooheon, amint leért a lépcsőn.
- Ha ilyen szépen kéred, hozzád baszok egy bögrét, de kávé nélkül... - vette fel a kesztyűt egyből Nono.
- De nagy lett a szád, már fasz van a picsád alatt...
- Az igen... - esett le Wonho álla és láttam, ahogy izmai befeszültek.
- Tudjad már, hogy kivel beszélsz! - állt Jooheon elé, a nála egy fejjel kisebb lány.
- Mit kéne tudjak? Pont egy huszonharmadik senki vagy, az életemben. - forgatta meg szemét Heon.

Mióta ilyen agresszív ez? Még sose csinált ilyet.

- Állj le... - léptem be, kettőjük közé - Nem kell a feszkó, húzz fel az emeletre, majd viszek fel kávét.
- Fél órája is ezt mondtad, de ha partiban akartok baszni, én elhúztam... - indult a bejárati ajtó felé, majd fel kapva kabátját, be baszta maga mögött az ajtót.

Egy kis hatás szünet után, végül Nono törte meg a csendet.

- Hogy lehetsz ebbe szerelmes... - fogta a fejét.
- Mii?! - fordultunk felé, mind ketten Wonhoval.
- Most mi van? Azóta sejtem, amióta olyan színűre van festve, a gyűrűs ujjad körme, mint a haja, nem kell kiakadni. - ezt nem hiszem el, miért ismer ez engem ennyire?
- Fogalmam sincs, miről beszélsz... - játszottam az értetlent.
- Pontosan tudod, miről beszélek Im Changkyun, ne játszd nekem a hülyét. - remek le buktam, mint a szar most mitévő legyek?!

Csók a családnak!
Na szóval, mivel az előző rész csúszott egy hetet ezért most helyre rázom a dolgokat, tudom nem lett valami hosszú a rész, de ígérem a következő sokal hosszabb lesz. 😘 WangYeol drágámat, nem szeretném tovább váratni és mást sem úgyhogy legközelebb rendes időben két hét múlva találkozunk újra. Addig is mindenki vigyázzon magára!
Jó hétvégét és pihit mindenkinek!
NaomiB.