Young Blood [Jookyun ff]

5. Tudod vagy sem?

~Chankyun~

Másfél órája, hogy azok ketten ki mentek, mi pedig tövig tagjuk a körmünket Tiaval, hogy vajon mi tart eddig.

Attól félek egyikük megölte a másikat, és éppen ássa el a holttestet. Jézusom, micsoda beteg képzelgéseim vannak nekem! Bár tegyük hozzá, Nonoból kinézem, hogy elásta Jooheont.

Újabb fél óra telt el, majd annyit vettünk csak észre, hogy a két jómadár kézen fogva sétálnak be.

Kettős érzelmek támadtak bennem, hogy mégis mi történt odakint hogy ezek így egymásra találtak, de nem akarom egyenlőre ezt firtatni. Szombat este van, és mindenki hulla fáradt, lassan ideje haza indulni.

- Szent a béke? - kérdezte Tia, mire Nono csak a mellette álló fiúhoz bújva bólogatott.
- Teljes mértékben - vigyorgott Heoni is, ez nekem gyanús sose szokott ennyire vigyorogni, csak nem megtudott valamit? Nem, az kizárt! Nono nem tenne velem ilyet!

Még körülbelül egy órát beszélgettünk, mialatt kiderült, hogy Nono végülis marad és Jooheonnál tölti az éjszakát.

Egy kissé szíven szúrt a gondolat, hogy ő marad, míg nekem haza kel mennem, és egyedül kell kuksolnom magányosan.

- Hé Kyun, nincs kedved át jönni hozzánk? Én is egyedül leszek az éjjel. - szólalt fel Tia, a semmiből.

Mintha, csak olvasna a gondolataimban. Nem hiába, hisz gyerekkori barátom.

- Ha, neked nem baj, természetesen megyek - mosolyogtam rá.
- Téged mindig szívesen látlak, ez évek óta így van, tudod jól! - karolt belém, így indultunk tovább együtt.
- Igazából, most megmentettél a totális unalomtól - mosolyogtam rá.
- Akkor, nem csak nekem volt fura ami Jooheonnál történt?
- Nem, nekem is az lévén, hogy eddig, majd megölték egymást, most meg mint valami gerle pár bújtak egymáshoz.
- Na igen, de ha így is lenne, nincs hozzá közünk, az ő dolguk - hajtotta le fejét szomorúan.
- Úgy látom téged is bánt, lévén szerelmes vagy Jooheonba.
- Veled együtt és ez mind a kettőnk ellen hátba szúrás lenne, azok után, hogy részegen kijátszotta Wonho érzéseit elened... - mondta dühösen, majd hirtelen a szájához kapott.
- Tudom, hogy szerelmes belém nincs semmi baj! - karoltam át az ilyedt lányt nevetve.
- Huh, azt hittem nagy bajt csináltam. - kuncogott ő is.

Igazából, fogalmam sincs hová tegyem ezt az egészet. Egy biztos, ha ma este történik köztük bármi is, azt sosem bocsájtom meg Nononak.

Tiához érve, be kuckoztunk a szobába és el indítottunk egy filmet. Szereztünk hozzá egy kis rágcsálnivalót, majd az este további részében, nem foglalkoztunk a nap történeténéseivel.

Éjfél lehetett, amikor végül is álomba merültünk, azonban ez nálam nem tartott sokáig. Egész végig, azon agyaltam mi történhet vajon a másik házban.

Vajon Nono tényleg megbízható, és nem fog közöttük semmi történni, hjaj a gondolataim fognak az őrületbe kergetni. Félek elleszek árulva, és nem tehetek ellen semmit.

Reggel amint kipattant a szemem, már nem volt visszaút nem tudtam tovább aludni, egyszerűen hatalmába kerített a félelem, hogy mi történt az éjjel, amiről nem tudok.

Telefonomat el véve a szekrényről meg nyitottam a messengert és láttam, hogy Nono elérhető. Habozás nélkül kezdtem el pötyögni a szokásos reggeli beköszönést.

Butter: Jó reggel baby ♥️

Waffel: Neked is jó reggelt cuteboy ♥️

Butter: Mizújs baby? Jól aludtál?

Waffel: Igen, itthon a saját ágyamban teljesen jól aludtam 😘

Butter: Dehát, nem Jooheonnál aludtál? 😳

Waffel: Tudom, hogy egész éjjel ezen ágyaltál, de nem végül haza jöttem, nem akartam, hogy haragudj rám 😔

Butter: Baby én sosem tudnék haragudni rád ♥️

Waffel: Szeretlek cuteboy ♥️ délután találkozunk, ahogy szoktunk ♥️

Butter: Jól van baby, én is szeretlek♥️😘

El sem hiszem, komolyan miattam fogta magát és haza ment? Eszméletlen ez a lány az már biztos.

- Kételkedtél benne? - szólalt meg Tia, a semmiből.
- Benne nem, Jooheonba annál jobban. - vallottam be az igazságot.
- Ne aggódj, fontosabb vagy te annál neki. - simított végig arcomon.
- Ha nem lennék az ami, esküszöm már feleségül vettem volna azt a bolond vörös fejét. - szórakoztam el a gondolattal.

Tényleg imádóm Nonot, és azt is tudom, hogy ő a lelki társam, de nem a szerelmem és ez itt a bökkenő. Jooheon az, akinél a szívem úgy dobbant meg először, hogy majdnem kiszakadt a helyéről. Fogalmam sincs, hogy vajon ő mit is érez irántam, de szerintem messze nem azt ami én iránta.

Miután megreggeliztünk én lassan hazafelé vettem az irányt, még út közben be ugrottam a közeli kis boltba ahol Minhyuk dolgozik sulin kívül. Vettem pár cuccot, ami a tuléléshez kell, beszélgettünk pár szót, aztán végre tényleg haza evett a fene.

Otthon ki rámoltam a hűtőbe, majd elmentem zuhanyozni.

Mikor kiléptem a zuhany alól, azonban arra lettem figyelmes, hogy valaki járkál odalent a nappaliban.

Törölközőmet derekamra tekerve settenkedtem lefelé, viszont cseppet sem számítottam ilyen helyes betörőre, mint akivel lent néztem farkas szemet.

- Hozod itt rám az infarktust, azt hittem valaki betört míg zuhanyoztam. - könnyebbültem meg.
- Lényegében be törtem, ha azt nézzük nem engedtél be, magamtól jöttem be. - támaszkodott meg a konyha pulton.
- Mi szél hozott Jooheon?
- Tőled is szerettem volna bocsánatot kérni, az utóbbi időben történt szívatások miatt. - vakarta meg zavarában tarkóját.

Ez tényleg lázas, vagy esetleg valamelyik lány fenyítette be?

Végülis mindegy is, csak azt meg ne hallja milyen ütemben kalapál most a szívem, mert akkor biztosan lebuktatom saját magam.

- Bocsánat kérés elfogadva, egyéb más dolog? - próbáltam nyugodtságot tettetni, ami szerintem nem nagyon sikerült.
- Más nincs, ha csak te nem szeretnél nekem mondani valamit. - nézett rám kérdőn, mintha csak tudná, hogy rejtegetek valamit.
- Nem, tudtommal nincs semmi. - rántottam egyet a vállamon.
- Hát rendben, de ha mégis akad valami, nyugodtan ne kímélj. - ült fel a konyhapultra.

Most komolyan tud valamit, vagy csak játszik és vallomására akar kényszeríteni? Megőrít, most mégis mit tegyek?!

Még élek! 😂

Ezer év után, végre újra itt vagyok. Nos, akkor egy kis helyzet jelentés. Elég sokan nem tudják rólam, de nemrég fejeztem be az iskolát, és végre hivatalosan is munkába álltam. A magyar egészségügy vonalát erősítem nővérként, így nem sok időm marad sajnos az írásra, de igyekszem mindent megtenni az ügy érdekében. WangYeol drága barátnőm támogatását is élvezem természetesen úgyhogy, nincsenek a történetek elhanyagolva, csak egy kicsit hosszabb idő lesz, míg meg tudok alkotni egy-egy részt. Azomban a következő részig elköszönök, mindenki vigyázzon magára és kitartást mindenkinek!

Millió ölelés:
Naomi B.♥️