My Secret Stories

Csillagünnep (Thranduil)

Kopp-kopp.

A cipőm sarka hozzákoppan egy újabb lépcsőfokhoz, miközben a tündeíjász mögött sétálok. A lépcsők szinte a levegőben lebegnek, és a végtelenbe nyúlnak. Hosszú sétánk során a lépcsőfokok számlálásával foglaltam le magamat, de valahol a kétszázadik környékén elvesztettem a fonalat; most már csak a környezetemet figyelem.

Galien, az őröm, jött értem azzal az üzenettel, hogy Tranduil hívat. Még mindig nem tudom, hogy mit is akar tőlem a tündekirály. Bár van egy ötletem...

A palotában élő összes tünde a falakon kívül tartózkodik, mivel ma van a tündék csillagünnepe. Ezért is lepődtem meg, hogy a férfi még a palotában van.

Az ünnep alkalmából rengeteg gyertyát gyújtottak meg, és most ezek meleg, imbolygó fényében sétálok a trón felé. A mécsesek lángja furcsa árnyakat vetít fátyolszerű ruhámra. Thranduil megjegyezte tegnap este, hogy az ezüstszín milyen jól állna nekem, ezért amikor hívatott azonnal a legvékonyabb ezüst ruha után nyúltam. A szoknya lágyan öleli körbe testemet, kiemelve a hideg hatását a melleimen. Szinte már átlátszó az anyag, és ahogyan elképzelem a férfi reakcióját borzongás fut végig a testemen, az arcom pedig kipirul. A tegnap este emléke újra és újra lejátszódik a fejemben, akaratlan sóhajt csalva ajkaimra.

Hirtelen egy lágy fuvallat simít végig a karomon, kirántva gondolataim rengetegéből.

Tekintetemet, amivel eddig a padlót szuggeráltam, lassan az előttem álló személyre emelem. Először egy csizma, egy bőrnadrág, majd egy ezüst tunika alja az, amit megpillanatok. Ahogy feljebb emelem a fejemet egy természetfeletti szépségű szürke szempár mélyed a szemembe.

- Csak nem elgondolkodtál? – Thranduil hangja fagyosan cseng, ami illik szigorú arckifejezéséhez, ám én látom a szemében azt a huncut csillanást, ami jelzi, pontosan tudja mi jár a fejemben.

Egy intéssel elbocsátja Galient; közben a tekintetét nem veszi le rólam. Amikor a lépések hangja elhal, a férfi egy lépéssel közelebb jön hozzám, ami miatt még feljebb kell emelnek a fejemet, hiszen fölém magasodik, királyi méretével. Szoborszépségű arcán a csillagfénnyel ragyogó szemek arcomat kutatják, és én is így teszek.

Nemes arcél, fenséges orr, telt édes ajkak és azok a szeme! Ahogy összekapcsolódik a tekintetünk a világ megszűnik létezni. Egy lépéssel megszűntetem a köztünk lévő távolságot, melleim nekiütköznek erős mellkasának.

Thranduil ajkai közül mély sóhaj szakad ki:

- Rettentően vékony ez az anyag... - mondata elhal, amikor teljes testemmel hozzásimulok.

- Reméltem, hogy tetszeni fog. – tudom milyen hatással van rá doromboló hangom. Tisztában van vele, hogy az ártatlan külső alatt milyen szenvedély lapul bennem, és ő ezt mesterien tudja előhozni.

- Jól gondoltad... - tekintete melleimre rebben, kezei pedig lágyan simítanak végig karjaimon egyre feljebb és feljebb haladva. Amikor elér az arcomhoz, tenyerei közé fogja, és hüvelykujját az alsó ajkamra simítja.

Ezüst szemeivel nyomon követi ujjának útját. Lágy simítás, de keze első érintésére testem átmelegszik, légzésem pedig felgyorsul.

Thranduil szigorú ajkának sarkában lágy mosoly bukkan fel, majd fejét lehajtva megcsókol.

Szájának első pillekönnyű érintése felébreszti bennem a szenvedélyt. Ajkaim megnyílnak előtte, nyelve becsusszan a számba. Halk sóhajt hallatok, amikor a tündeférfi kezeit derekamra csúsztatva még közelebb húz magához, szinte összeolvadunk. Érzem nekem feszülő izmos mellkasát, és hozzám hasonlóan erősen dobogó szívét. Csillagok fénye ragyog csukott szemhéjaim alatt; lelkemet erős érzés járja át.