A farkas völgy legendája

3.Rész Üdv a falkában

Andrea pow

Teljesen elgémberedve ébredtem, egy pillanatig nem tudtam eldönteni hol vagyok.  Kis gondolkodás után elkezdett rémleni valami, Lupa és az idegen férfi aztán képszakadás, lehet el ájultam remek szépen bemutatkoztam.

Mocorgást érzek magam mögött óvatosan hátrasandítok, de csak egy borzos fekete fejet látok. meg kísérelek felülni de két kar fonódik derekamra, olyan erősen tart hogy nem tudok fel ülni. Kezemmel megpróbálom le feszegetni, ezzel csak azt érem el hogy erősebben szorít. Olyan erővel hogy muszáj felszisszennem, szerintem ennek nyoma marad.

Már annyira fáj a derekam hogy kínomba kapálózni kezdek, ez úgy látszik használ és enged a szorításon ezt kihasználva megfordulok és orrát erősen meg pöckölöm. 

Morogva nyitja ki szemeit egyenesen az enyémbe bámul, látom nem tudja eldönteni mi is történik 

- El engednél kérlek? - nézek szemeibe könyörgön

- Ömmmm  csak még öt percet.- mondja majd fejét váll hajlatomba fúrja, lassan kezd kényelmetlen lenni a helyzet. Elkezdem böködni vállát, ismét csak morog de  kinyitja szemit eltávolodva nyakamtól.

Csak most tudatosul bennem mennyire szép zöld szemi vannak, még így álmosan is.

- Most már elengednél kérlek, már fáj a derekam.- hangom kicsit határozottam 

- Ne haragudj, nem direkt volt csak olyan furcsát álmodtam.-  kezeit leveszi rollam és felül a keskeny ágyon majd kérdőn rám néz.

Én is felülök én kimászva a kényelmes puhaságból megyek meg mosni arcomat, nagyon jól esik a friss hideg víz. 

- gyere megmutatom a falút utána pedig szeretnék veled beszélni.- már az ajtóban áll ugy fordul vissza felém.

Nem mondok semmit csak követem, már látta a kis települést de nem mentem közel talán féltem az emberektől. Kellemes kis hely kör alakban vannak elrendezve a kisebb nagyobb faházak, középen egy tér féleséggel csak ennyit láttam belőle de gondolom nagyobb mint aminek látszik.

Egy eléggé nagy kétszintes házhoz vezet,  a ház elött kis veranda rajta pedig székek és egy asztalka. Kívülrül nagyon hangulatos a sok fa valahogy megnyugtat.

Laza mozdulattal kinyitja az ajtót és belép, kicsit hezitálva de követem egy kis előtér után a nappali fogad. Belül is kellemes melegség árad a falak halvány színűek a butorok pedig sötét fából vannak. Az egésznek olyan családias hangulatot adva. 

Vendéglátóm két bögrével tér vissza gondolom a konyhából és helyet foglal az egyik fotelban.

- Gyere ülj csak le.- Int az elötte lévő kanapéra.- Nem tudom hogy iszod a kávét de remélemigy megfelel.- teszi le elém a bögrét.

- két cukor és tej de nemfontos bárhogy jó.- elveszem az italt és belekortyolok, meglep pont igy szeretem.

- jó akkor ezt megjegyezem.- mondja egy kuncogás kíséretében 

- miről szerettél volna velem beszélni?.- térek rögtön a lényegre 

- Nos Gondolom Lupa nem mondott el neked mindent a kilétünkről. Éppen ezért most elmondom de utána sajnos nem engedhetem hogy el hagyd ezt a helyet.- hangja komolyan cseng 

- akkor nem mond el.

- Sajnos ez nem így megy, már itt vagy és akkor sem engedhetlek már el ha nem tudod meg.- kezdek aggódni. Tehát így se úgy se hagyhatom el a völgyet.

-Ne borulj ki kérlek csak hallgass végig utána ha akarod megmutathatom persze csak ha készen állsz rá.- arca feszültséget sugároz . Csak bólintok jelezve hogy folytathatja.

- Nos ötszáz éve hogy itt élünk háborítatlanul az emberektől távol, ez egy menedék a magunk fajtának. Azt tudnod kell hogy nemfogunk bántani sem én sem mások. teljes jogú tag leszel. persze ennek vannak vonzatai ami a munka, mindent megosztunk egymással.-  Jól hangzik de kicsit félek vajon mien  munkára gondolt, nem értek túl sok  mindenhez.

- hogy érted hogy a magadfajták?

- Hát ez kicsit bonyolult de jobb ha kimondom.- mély levegőt vesz és kifúja..-Mi vérfarkasok vagyunk.- szem kistányér nagyságúra   nőnek, köpni nyelni sem tudok 

-Vérfarkas?.- a hogy kimondom hangom megremeg 

- Nem kell félned nem fog senki bántani, és nem szoktunk ok nélkül átváltozni.

- tehát azt mondod nem mehetek el és ti vérfarkasok vagytok.- kérdésem már már nevetségesen hat ezek után, nem mond semmit csak bólint. Hát ezt nem hiszem el ez is csak az én szerencsém lehet..- Van még esetleg valami amit tudnom kell? 

- Nemigazán a többit majd idővel elmondom vagy megtapasztalod.- látom hogy elgondolkodik valamin de nem kérdezek rá.- Ohh el is felejtettem este szeretnénk vagyis szeretném ha velünk ennél ez egy szokás a falkában.- most rajtam a sor hogy bóloggasak 

- Rendben, ha gondolod vissza kísérlek Lupához.- majd feláll és a két bögrét elviszi gondolom a konyhába.

A visszaúton nemszolt semmit gondolom hagy időt hogy meg emésszem a sok infót, a kis kunyhó előtt megáll és rám néz

- Akkor viszlát a vacsoránál.- majd kezet csókol, én teljesen belepirulok ebbe a kis gesztusba.

Elindul visszafele de pár lépés után vissza fordul és végignéz rajtam.

- Üdv a Falkában.- mondja és folyatja tovább az útját.

 Sziasztok !

Remélem tetszik amit eddig olvastok :) Elnézést kérek a hibák miatt :)

Szívesen fogadom a commenteket :) 

Hamarosan hozom a következő részt is :) kérlek jelezzétek ha szeretnétek olvasni :)