A farkas völgy legendája

4.Rész Közös vacsora

Bambán bámulom távolodó alakját, alig tudom felfogni mit is mondott.

Soha nem hagyhatom el ez a helyet és mindennek tetejébe még vérfarkasok is, mondjuk ez a rész kicsit hihetetlen de már semmin nem lepődöm meg .

Az is kész csoda hogy élek talán jobb lenne ha meg sem találnak, nem tudom meddig álltam az ajtó előtt. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt majd bementem.

Lupa éppen egy nagy dézsába öntött vizet, nagyon jó illat terjengett bent olyan megnyugtató volt.

- Gyermeken hát visszajöttél.- néz rám kedves mosolyogva 

- igen.- válaszolom röviden majd leülök a tűz mellé

- Mi a baj ?- hangjából kivehető volt az aggodalom.- Az Alfa talán bántott ? vagy nem érzed jól magad?- ő is le ül mellém és meg fogja a kezem

- Nem nem bántott- nagyon kedves tőle hogy így aggódik értem nagyon jól esik.

- Hát akkor mi a baj?- ujjaival lassan elkezdi masszírozni a kézfejem.

- Hát nem fér a fejembe soha nem mehetek el innen és valahogyan nagyon hihetetlen hogy vérfarkasok.- kicsit megremegek a gondolatól

- Ugyan aranyom nem kell félned itt nem esik bántódásod.- Lupának valahogy elhiszem amit mond.- Meg amúgy  is ha valaki csak egy rossz szót is merne neked mondani Woric biztosan letépné a fejét.

- Ugyan miért tenné ? Én csak egy betolakodó vagyok akit muszáj  el viselni.- ezen hangosan felnevet én meg értetlenül nézem az idős asszonyt.

- Majd ha eljön az ideje megérted, de addig is gyere csináltam neked fürdő vizet, mosakodj meg nyugodtan.- majd a dézsa fele int.- oh és tettem bele néhány gyógyfüvet is ,hogy el lazulj egy  kicsit.

Beleszimatolok a levegőbe olyan ismerősek valahonnan.

- Kamilla, jó az idegekre és Levendula ami szintén nyugtat. És érzek még valamit valami érdes de kellemes illatot.- Az idős asszony csak csodálkozva néz rám. - Lehet hogy.... áh biztos nem az.- Mondom kicsit tétován 

- Na mond mire gondolsz, nincs rossz válasz.- biztat

- Hát kicsit olyan mint az Alfa illata.- motyogom most biztos örültnek hisz

- Hmm érdekes.- gondolkodik el.- érzel még mást is?

közelebb megyek és Így szimatolom meg

- igen talán Vérre hulló fecskefű és Szellő rózsa talán.- mondom

-Hát ez elképesztő.- csap a térdeire.- És igen tényleg az Alfa illatát érezted de ezt eddig még senki nem tudta meg mondani, tudod a vezetőnk vére különleges így néha belekeverem néhány főzetbe.

- Tehát ebben benne van a vezető vére?-nézek rá hitetlenkedve

- Igen.- bólint.-  Sokat tanultál, ez szinte hihetetlen csak pár nap alatt. Lehet hogy van érzéket a Boszorkánysághoz.Na de most irány a dézsa mielőtt ki hűl a víz.

Gyorsan le vettem már piszkos ruháimat és  beleültem a kádba. Nagyon jóérzés volt a meleg víz és azok a kellemes illatok teljesen elbódítottak. Lupa mögém húzott egy sámlit majd leülve elkezdte kifésülni hajamat. Rekedtes hangján valami nekem ismeretlen dalt dudorászva.

Őszintén be kell vallanom nagyon jó esett a törődés, még anya se fésülte meg soha a hajam.  Neki erre soha nem volt ideje a munka mindig csak a munka volt fontos mindkét szűlőmnek. 

Kaptam még egy szappant amivel meg mosakodtam, Kellemes rózsa illata belengte az egész házat. Közben az idős nő befonta hajamat és segített megtörölközni, új ruhákat is kaptam ami a Falka többi tagjáéra hasonlított. Egy nadrágot és egy felsőt meg egy pár csizmát, bőrből és szőrméből készült, meglepően kényelmesnek .

Az arcomra valami mintát rajzolt és egy farkas fejes díszt rakott homlokomra.

Kint már sötét van de jól látszik a kis falú közepére rakott tűz és körülötte a sok ember. Hosszú asztalok vannak kirakva függőlegesen és egy vízszintesen, körbe vannak rakva székekkel amiket már elfoglaltak páran. Több gyerek is rohangál a tűz körül fogócskázva és nevetve.

Többen is köszönnek a javasasszonynak rám pedig mosolyognak, kicsit furcsa nekem ez az egész helyzet. Mindenki úgy néz rám mintha ismernének, figyelmem elkalandozik a nagy sokaságon, Nem is veszem észre a felém rohanó kicsiket akik sikeresen nekem jönnek ezzel le is döntve lábamról.

Még pislogni sincs időm olyan gyorsan huppanok fenekemre, csodálkozva nézem mi történ, előtte három kisgyerek hasal a földön majd sírni kezdenek , időm sincs reagálni olyan gyorsan történik minden. Az egyik pillanatban még állok a másikban pedig a földön ülök magam előtt három vonyító farkas kölyök??? Mi van ?? az előbb gyerekek voltak nem?? Most meg három barna farkas kölyök szűköl előttem gömbölyödve.Mi a fene folyik itt?

Csodálkozásomból egynői hang rángat ki.

- Ssss semmi baj, megütötted magad?- majd felveszi az egyik kicsit. Öt még követi egy férfi és még egy nő akik ugyan úgy felveszik a kis állatkákat és simogatni kezdik őket. Én meg még mindig itt ülök és azt sem tudom mi történik.

Egy erős kar ragadja meg felkaromat és segít fel állni a porból, de nem igazán tudok rá figyelni. Csak az előttem lévő már ölbe vett gyerekeket(?) tudom nézni. Biztos vagyok benne hogy kisgyerekek löktek fel nem pedig farkasok, remek már halucinálok is.

- Bocsánat Alfa.- hajol meg  a férfi miközben a kicsit simogatja.- Mondtuk nekik hogy nem szabad átváltozni de.- nem fejezi be mondatát valaki félbe szakítja.

- Semmi baj .- hallom meg magam mellöl  az ismerős mély hangot, értetlenül rá nézek majd vissza a férfira.- Tudom hogy a kicsiket nem lehet zabolázni még rám se hallgatnak.- odalép és megsimogatja a kicsi fejét  majd  elmosolyodik és  rám néz. 

- Ugye nem esett bajod?- nemlegesen megrázom a fejem majd visszafordul a kicsi felé.

- Az előbb nem gyerekek voltak itt?- kérdem elkerekedett szemekkel

- De igen, csak tudod a kicsik nem urai még az erejüknek így néha ha bármi  stressz éri őket átváltoznak.- mondja kedvesen az idegen férfi Woric csak helyeslően bólint.- Sajnálom hogy így kellet látnod gondolom nagyon meglepett.- mondja  a férfi

- Semmi baj, igaz kicsit meglepett.- mondom és közelebb megyek hozzá hogy jobban szem ügyre vehessem a kis szőr gombócot  Kis fejét  teljesen belefúrja apja karjába nyuszitő hangot hallatva. igy jobban megnézve egész aranyos. Kérdőn ránézek a férfira aki csak bólint, lassan hozzá érek a kis kölyök bundájához ami meglepően puha szegénykém reszket.

- Ssss semmi baj kis pajtás nem haragszom.- mondom neki lágy hangon, erre abba hagyja  a remegést.- na elő bújsz ?

Szépen lassan felemeli kis fejét és rám  néz, szemeiben még látom a   nagy könnyekkel teli szemeit, szegénykém biztos nagyon megijedt.

- Vakargasd meg a fülét azt szeretik.- bátorít az Alfa

Kicsit tétován dele kezdem simogatni a kis puha fülét, beválik kezd megnyugodni. Még simogatom egy  kicsit de megérzem a hogy a kis bunda visszahúzódik majd meg rázza magát. pár per perc múlva egy kisfiú néz farkas szemet velem, hatalmas barna szemi csak úgy csillognak de arcocskája még nedves a könyektől

- Hogy hívnak ?

- Deniel.- suttogja kissé rekedt hangon

- Örülök Deniel Andrea vagyok.- mondom nevetve a kis aranyosnak.

- Én Edem vagyok az apukája - szólal meg a férfi.- örülök hogy megismertelek és még egyszer bocsánat.- mondja majd elmegy és leül az egyik székre.

A vacsora további része már izgalom mentes volt, Még váltottam párszót néhány emberrel majd vissza mentünk Lupával és el tettük magunkat holnapra.