Hope (lgbt story)

Esti csevej

Reggel izgatottam álltam a téglával kirakott buszváró peronján. Vikivel azóta nem váltottunk egy szót se, valószínűleg a barátjánál volt, így nem tudtunk írni egymással. Elég jól fogadta és ahogy láttam ő is izgatott volt. Mint mi. Jó érzés volt legalább neki elmondani. Szeretem az ilyen tényeket közölni a legjobb barátaimmal. Az igaz, hogy nem mertem elmondani és a többieknél is félek erről a témáról majd beszélni. Talán ötödikes vagy hatodikos lehettem amikor kezdtem ezt érezni, amit most az azonos neműekkel kapcsolatban, de persze akkor még fogalmam sem volt, hogy mitől, vagy egyáltalán mi lehet. Hetedik végén már teljesen tisztába voltam vele és elfogadtam. Hát hogy ne fogadnám el? Magamról beszélek és az a legfontosabb, hogy az ember magát elfogadja ahogy van.
Gondolataimból egy szorosan átölelt karok és egy hajzuhatag zökkentettek ki.

- Szia Kim! -fordultam meg a hang irányába, de természetesen tudtam ki a forrása.

- Szia Viki! -öleltem át. Most vettem észre, hogy alig pár ember van még rajtunk kívül. Ilyen hamar ide értem? 

- Mesélj csajszi! Már tegnap óta ezt vártam, hogy mesélj. Olyan izgi ez az egész. Ó Istenem! Annyira aranyosak vagytok. -szemei nem tágítottak az enyéimtől. Egészen izgatott hangulatba került.

- Nos. Igazából annyi a mi kis történetünk, hogy tudod amikor évnyitó volt, -bólintott. - ahogy megláttam akkor bennem valami furcsa érzés keringett. Sose éreztem még ilyen.. ilyen csodát. Már egy pár éve tudatosult bennem ez a "dolog" és igazából Betti az első lány aki úgy igazán megtetszett. 

- Szóval ezért videóztad annyiszor? -nevetett fel.

Csatlakoztam én is, majd folytattam: - Igen. Úgy igazán nem mertem hozzá közeledni, mert féltem, hogy ő nem viszonozná. Viszont pár hét elteltével kezdett fura lenni. Egyre többet ölelgetett, sőt volt amikor az arcomra egy lágy puszit is lehelt. Utána jött az, hogy leveleztünk amiben megírta, hogy szeret. Mármint úgy szeret. Természetesen nem hittem neki, után rá pár napra bebizonyította egy csókkal. És ezt követően össze is jöttünk. -mondtam kicsit félre húzva, mivel a tini tömeg egyre csak gyarapodott már a regényem végére. Viki mosolyogva hallgatta végig.

- Ez annyira jó! Nagyon adlak titeket és gratulálok! -ölelt meg, majd arrébb toltam, hogy közöljek vele még valamit. Kérdőn vizsgálta végig az arcom.

- Köszi, viszont van egy kis bökkenő. Neki van mellettem más valakije. -mondtam szomorú hangon, mire a szemei egy kistányér méretűre kerekedtek el. - Tudod az a Bogi. Együtt van vele is. Ne kérdezd, én sem értem ebbe a logikát, de nem akarom elveszíteni, így nem szólok ebbe a dologba bele.

- Az a mocsok! -kaptam fel a fejem, mire védekező pozícióba helyezte maga előtt karjait. - Mármint nem Betti! Nyugi. Hanem az a szőke liba. Eddig se volt nekem szimpi, nade most! Ezerszer jobb vagy.

Megölelt és jött a csoda járgányunk. Sikerült megint helyet foglalni és Kitti beült mellém. Valószínűleg látta a boldogságot rajtam, mivel kérdőn nézett rám, mire csak azt feleltem, hogy "ha leszállunk mesélek". Elég hangos volt a tragacs és nem akartam kiabálni, így ennyivel le is rendeztem a dolgot. Úgy gondolom neki is tudni kell. Ő is a legjobb barátok kategóriámba tartozik és totálisan megbízok benne. Ő az az ember aki mindig mellettem áll. 
Amikor megérkeztünk megvártuk, míg a tömeg nagy része leválik és se mögöttünk, se előttünk nem ballagott senki. Csak mi hárman sétáltunk a kijelölt utunkon az iskola felé. Elmeséltem neki ugyan azt amit egy félórája Vikinek. Arcán eléggé nagy meglepettség tárulkozott.

- Öhm. -kezdett bele bizonytalanul. - Figyu én örülök. Nehogy félre értsd, de nekem még mindig ugyan úgy furcsa az a lány. Maga a kisugárzása. Ráadásul bukott is. Nem az a "jó kislány" én úgy látom.