Fáj.
Fájnak a kimondott és kimondatlan szavak, az ölelés, amely ma már a múlté.
Fájnak a lélegzetvételek, a hideg levegő, amely eléri tüdőmet.
Fáj ránéznem a koszorúra, melynek szalagját a Halál suttogása perdíti táncra.
Fájnak a könnyek.
Megrémisztenek a keresztek, a sírkövek.
Körbenézek.
Egyedül vagyok.
Vagy mégsem?
Fekete ruhába öltözött emberek állnak körülöttem.
Sírnak.
Mindegyikük egy keresztre figyel.
Hol vagyok?
A semmiből egy csuklyás alak lép mögém, kezét zsebre dugja, földigérő ballonkabátja táncot jár a széllel. Elővesz egy cigarettát, majd meggyújtja. Hatalmas tenyerét vállamra teszi, mire hátrafordulok. Arca sötétségbe burkolózik. Csak akkor látom halványan mikor cigarettájának végén a parázs felizzik.
Tekintetét a síró emberek tömegére szegezi. Elégedetten bólint felém.
Keze hátam közepére siklik, megfordít, majd elvezet a fekete alakoktól.
-Hova viszel?- kérdezném meg, de nem jön ki hang a torkomon.
Minél távolabb érünk, annál hidegebb van.
Félnem kéne.
Nem teszem. Ahogy testemet és lelkemet körbeöleli a sötétség megnyugszom.
Lehunyom a szemem.
Magamat látom gyerekként. Szánkózom. Nevetek. Valaki fogja a kezem. Felnézek és meglátom anyám arcát. Mosolyog. Rajtam. Velem.
Nekem.
Újra kinyitom szemem. Felismerem a síró tömegben, ahogy könnyeit törölgeti az első sorban.
-Ne sírj! Itt vagyok! - mondanám, de torkom megint elszorul. Némán tátogok a levegőbe. Mégis, mintha érezne, felém fordul könnyes szemeivel. Néz engem, mégse lát.
Érez.
Én is érzem szeretét.
És akkor a hideget felváltja a meleg. A könnyekből egy halvány mosoly lesz.
A csuklyás alak felém fordul megint. Cigarettáját már elszívta, keze megint zsebében pihen. Karját felém tartja, mire én belekarolok.
Lassan és észrevétlenül elsétálunk.
Nem félek. Nem reszketek.
Még utoljára hátrapillantok.
A koszorú szalagja a szélben lobog, mögötte a kereszt biztosan, mégis szomorúan áll.
-Szép életem volt, nem? -hallom messziről hangom. A táj eltűnt körülöttünk. A fehér végtelenségben csak én vagyok és ő.
Kísérőm megáll és lehúzza csuklyáját. Sötétszürke, megviselt arcán halvány mosoly jelenik meg. Nem néz rám.
-Az egyik legszebb.- hangja mély s rekedt.
Érzem, ahogy a Halál magához ölel.
