Árnyvadász történetek

5. Fejezet: Végtelen éj

Alec az éjszaka közepén videohívással tájékoztatta a Klávét a történtekről és arról, hogy hogyan tervezik Clarie-t visszahozni az árnyvilágba.

- Mr Lightwood, Ön mélységes bizalmat élvez az árnyvilágért végrehajtott múltbéli cselekedetei miatt. A klávé bízik Önben, ezért kapta az Inkvizítori pozíciót. Ön Clarie Fairchild és Isabelle Lightwood parabatai kötéséért, a tréningért vállalná a teljes felelősséget?

Alec mély levegőt vett, majd visszaemlékezett Magnus és a többiek szavaira, hogy működhet a dolog. Bízott Magnusban és bízott az ösztöneiben. Gyerekkora óta hallja azt, hogy ő született vezető.

- Igen, vállalom a felelősséget.

- Rendben, ebben az esetben szabad kezet kap a döntésben. Azonban figyelmeztetnem kell, hogy a parabatai tréningek időtartama egyénileg változó, ritka az, hogy egy héten belül készen állnak az alanyok.

- Igen, tudom. Isabelle és Clarie jó ideje együtt harcolnak. Mindig is segítették és kiegészítették egymást. Régóta figyelem őket és úgy gondolom sikerülni fog nekik.

- Sok sikert Mr Lightwood!

- Köszönöm! - ezzel bontották a kapcsolatot. Alec az asztalán lévő képre nézett, az esküvőjükön készült csoportképre. Mindenki rajta volt, köztük Clarie is. Nem gondolta, hogy egyszer ennyire fog hiányozni neki, azok után, hogy mennyire nehezen fogadta be a szívébe. Viszont annyi minden történt, a lány annyi mindent tett ő érte, a családjáért, Magnusért, az árnyvilágért, az alvilágiakért. 

Az asztalán lévő telefonja jelzett, üzenete érkezett, Magnustól.

Magnus: Hol vagy Angyal?

Alec: Nemsokára otthon vagyok. 

Magnus: Alig várom.

Jace Isabelle és Simon lakásában töltötte az éjszaka további részét. Csak nem rég költöztek ide Simon régi albérletéből. Izzy rendezte be. Imádtak itt élni, Jace sokszor aludt náluk mostanában, így a vendég szoba tulajdonképpen neki kiészült.

- Jace egy falatot sem ettél a vacsiból - Isabelle finoman megsimította a vállát. Jace annyira elgondolkodott, hogy nem jött válasz. - Jace!

- Sajnálom Izzy, azt hiszem átolvasom újra a könyvet, amit Luke ajánlott - ezzel felállt és elindult a vendégszoba felé.

Simon utána szólt. 

- Jace! - Jace visszafordult. Szemeiben a félelem és az aggódás szikrái pattogtak. - Jace, hinned kell benne, hogy minden rendben lesz! Holnap beszélünk vele, mindent meg fogok tenni azért, hogy működjön. Mindenki mindent megtesz majd azért, hogy működjön - tette hozzá Simon. Jace bólintott, majd bezárta maga mögött a vendégszoba ajtaját.

Simon és Isabelle egymásra néztek. Simon közelebb lépett Izzy-hez és megfogta a kezeit.

- Drágám, én... ha mégsem sikerül és mindkettőtöket elveszítlek...

- Nem fogsz. Minden rendben lesz. Ígérem! - Izzy magához húzta, megölelte és fejét a mellkasára döntötte. Simon szorosan átölelte erős, védelmező karjaival. - Tegyük el magunkat holnapra! Nehéz napunk lesz.

Magnus értett hozzá, hogy hogyan lehet a nehéz helyzetekben hangulatot teremteni a lazításhoz. Hosszú élete során számos esetben szükség volt arra, hogy az ereiben áramló, csodás békét és nyugalmat megossza szeretteivel. Tudta, hogy milyen nehéz időszak vár rájuk, szeretett volna egy békés estét Alec-kel. Mikor meghallotta, hogy kattan a kulcs a zárban elmosolyodott, csettintett az ujjaival, a körülötte lévő gyertyák lángra lobbantak.