"Szeretlek" - Mondta Clarie. "Szeretlek. Amíg meg nem halok. És ha van élet a halál után, akkor is szeretni foglak."- Suttogta Jace. A következő pillanatban Clarie arra eszmélt, hogy az ágyában fekszik. Egy újabb álom. - gondolta, majd megdörzsölte szemeit és körbe nézett. A konyhából finom reggeli illata kúszott be az ajtaján.
-"Bekcy?!"- kiáltott.
-"Konyha, Clarie, 5 perc és kész a reggeli. "- válaszolt Becky. Semmit nem aludt az éjjel, folyamatosan csak az járt az eszében, hogy mi fog történni ma reggel, mikor találkoznak Jace-el és Simonnal.
Clarie lassan kisétált a konyhába és leült az asztalhoz. "Nem tudom, mihez kezdenék nélküled Becky...már csak Te vagy nekem..."
Becky elmosolyodott, de ezt Clarie nem látta, mert háttal állt neki. "Jó étvégyat!"
-"Nagyon jól néz ki, már napok óta nem ettem normális kaját."- Clarie a tányérjára pillantott. Rántotta, rengeteg zöldséggel, friss mozzarella salátával, paradicsommal.
-"Örülök, remélem, hogy ízleni fog. Clarie... arra gondoltam, hogy a kávét megihatnánk valahol máshol ma reggel. Ki kellene mozdulnod kicsit."
-"Ha muszáj..."- Clarie vállat vont.
A reggeli további részét szótlanul ülték végig. Becky örült, hogy Clarie végre eszik és, hogy hajlandó vele kimozdulni, így nem is akarta megtörni a csendet. Clarie mára már hozzá szokott az ürességhez a szívében, úgy gondolta, hogy az elfogadáson kívül semmi mást nem tud tenni. Csak reménykedett benne, hogy egyszer újra láthatja Jace-t, az álmában látott képek pedig folyamatosan a szeme előtt pörögtek.
Alec egyedül ébredt. A reggeli napsugarak korán besütöttek a hálószobájukba. De ezek szerint nem elég korán....Magnus már nem volt mellette. "Mags!" - kiabált. Nem jött válasz. Az éjjeli szekrényén lévő telefonjáért nyúlt, amikor egy cetlit pillantott meg rajta. "Jó reggelt, Szerelmem. Kis-Ázsiába mentem, beszerzem a szerencsegyökeret Clarie főzetéhez. Mire megjössz, már itthon leszek. Szeretlek, Magnus."
Alec nagyot sóhajtott, majd a fürdőszoba felé vette az irányt. Úgy döntött, majd máshol reggelizik, nem volt kedve egyedül enni. Izzy úgyis nemsokára biztosan jön érte.
Nagyjából fél óra múlva már a New Yorki intézetbe portáloztak együtt a húgával.
"Hölgyem, jó reggelt! Inkvizítor úr, örülök, hogy látom!" - üdvözölte őket Underhill.
"Jó reggelt!"- egyszerre köszöntek vissza az árnyvadásznak.
A csarnokba érve Alec határozottan belecsapott a dolgok közepébe. "Mink van?"
Isabelle a központban lévő számítógépen kikereste a nyomozás anyagait és magyarázni kezdett.
-"Nagyon sok Drevak támadás volt, az éjjel is jelentettek egyet. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy visszatartsuk őket, Alec, de ez nem normális."
-"Emlékszel, Valentine arra használta őket, hogy kémkedjenek. Rusnya egy népség, de engedelmesek. Mi van, ha most is erről van szó?"- Alec határozott fellépésű, bátor, okos vezetővé vált. Megjelenése megnyerő volt és biztonságot sugárzott. Sötét farmert viselt, fekete inget és egy sötétkék zakót. Amióta inkvizítorként dolgozott, csak bevetéseken viselte a szokásos kényelmes szettjeit.
-"Lehet, hogy igazad van Alec, de a Drevakok nem beszélnek, nem tudjuk őket kihallgatni."- szólt idegesen Izzy.
-"Igen...tudom...beszélek apával, hogy náluk mi a helyzet a Los Angeles-i intézetben. Nálunk Alicantéban nem jöttek át Drevakok kiemelkedő számban. Egyelőre mást nem tehetek."
VOCÊ ESTÁ LENDO
Árnyvadász történetek
Ficção CientíficaA Shadowhunters TV sorozat FANFIC folytatása. Minden jog Cassandra Clare-é és a Netflix-é. A sorozat lezárult, az én képzeletemben azonban folytatódott tovább. Ezeket a történeteket olvashatjátok itt, az utolsó epizódra építve.