Árnyvadász történetek

6. Fejezet: Egy új kezdet

"Szeretlek" - Mondta Clarie. "Szeretlek. Amíg meg nem halok. És ha van élet a halál után, akkor is szeretni foglak."- Suttogta Jace.  A következő pillanatban Clarie arra eszmélt, hogy az ágyában fekszik. Egy újabb álom. - gondolta, majd megdörzsölte szemeit és körbe nézett. A konyhából finom reggeli illata kúszott be az ajtaján. 

-"Bekcy?!"- kiáltott.

-"Konyha, Clarie, 5 perc és kész a reggeli. "- válaszolt Becky. Semmit nem aludt az éjjel, folyamatosan csak az járt az eszében, hogy mi fog történni ma reggel, mikor találkoznak Jace-el és Simonnal.

Clarie lassan kisétált a konyhába és leült az asztalhoz. "Nem tudom, mihez kezdenék nélküled Becky...már csak Te vagy nekem..."

Becky elmosolyodott, de ezt Clarie nem látta, mert háttal állt neki. "Jó étvégyat!"

-"Nagyon jól néz ki, már napok óta nem ettem normális kaját."- Clarie a tányérjára pillantott. Rántotta, rengeteg zöldséggel, friss mozzarella salátával, paradicsommal.

-"Örülök, remélem, hogy ízleni fog. Clarie... arra gondoltam, hogy a kávét megihatnánk valahol máshol ma reggel. Ki kellene mozdulnod kicsit."

-"Ha muszáj..."- Clarie vállat vont.

A reggeli további részét szótlanul ülték végig. Becky örült, hogy Clarie végre eszik és, hogy hajlandó vele kimozdulni, így nem is akarta megtörni a csendet. Clarie mára már hozzá szokott az ürességhez a szívében, úgy gondolta, hogy az elfogadáson kívül semmi mást nem tud tenni. Csak reménykedett benne, hogy egyszer újra láthatja Jace-t, az álmában látott képek pedig folyamatosan a szeme előtt pörögtek.

Alec egyedül ébredt. A reggeli napsugarak korán besütöttek a hálószobájukba. De ezek szerint nem elég korán....Magnus már nem volt mellette. "Mags!" - kiabált. Nem jött válasz. Az éjjeli szekrényén lévő telefonjáért nyúlt, amikor egy cetlit pillantott meg rajta. "Jó reggelt, Szerelmem. Kis-Ázsiába mentem, beszerzem a szerencsegyökeret Clarie főzetéhez. Mire megjössz, már itthon leszek. Szeretlek, Magnus."

Alec nagyot sóhajtott, majd a fürdőszoba felé vette az irányt. Úgy döntött, majd máshol reggelizik, nem volt kedve egyedül enni. Izzy úgyis nemsokára biztosan jön érte.

Nagyjából fél óra múlva már a New Yorki intézetbe portáloztak együtt a húgával.

"Hölgyem, jó reggelt! Inkvizítor úr, örülök, hogy látom!" - üdvözölte őket Underhill.

"Jó reggelt!"- egyszerre köszöntek vissza az árnyvadásznak.

A csarnokba érve Alec határozottan belecsapott a dolgok közepébe. "Mink van?"

Isabelle a központban lévő számítógépen kikereste a nyomozás anyagait és magyarázni kezdett.

-"Nagyon sok Drevak támadás volt, az éjjel is jelentettek egyet. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy visszatartsuk őket, Alec, de ez nem normális."

-"Emlékszel, Valentine arra használta őket, hogy kémkedjenek. Rusnya egy népség, de engedelmesek. Mi van, ha most is erről van szó?"- Alec határozott fellépésű, bátor, okos vezetővé vált. Megjelenése megnyerő volt és biztonságot sugárzott. Sötét farmert viselt, fekete inget és egy sötétkék zakót. Amióta inkvizítorként dolgozott, csak bevetéseken viselte a szokásos kényelmes szettjeit.

-"Lehet, hogy igazad van Alec, de a Drevakok nem beszélnek, nem tudjuk őket kihallgatni."- szólt idegesen Izzy.

-"Igen...tudom...beszélek apával, hogy náluk mi a helyzet a Los Angeles-i intézetben. Nálunk Alicantéban  nem jöttek át Drevakok kiemelkedő számban. Egyelőre mást nem tehetek."