Egy lila hajú fiút láttam magam mögött.-Tudom nem emlékszel rám. Bocs mindig elfelejtem. Hitoshi Shinso vagyok a C osztályból. Haverok voltunk mielött elfelejtettél.
-Áh sajnálom, Shinso.
-Nem a te hibád.
-Shinso gyere már!
-Bocs mennem kell.
-Szia.
Megfordult és elindult, de elejtett egy képet. Felvettem a földről. Akaratlanul is láttam ez Gina. De hogy került hozzá ez a kép?
-Hé várj. -Utána futottam.
-Áh mi a baj?
-Ezt elejtetted. Honnan ismered őt?
-Miért ismered?
-Igen ismertem. Szóval és te?
-Ő a volt barátnőm.
-Mikor láttad utoljára?
-2 hónapja.
-És beszélsz még vele?
-Néha. De az eset óta nem beszétem vele.
-Milyen eset?
-Felrobbantott egy rendőrségi épületet.
-Ti mit csináltok itt?-Hallottam meg egy ismerős hangot.
-Áh Bakugo hát vissza tértél. Én itt emelt fővel távozom.
-Kössz a segítséget. Itt van.
-Szólj ha megtudsz róla valamit kérlek. Aggódom érte.
-Rendben, Shinso.
A képpel a kezében távozott.
-Valami baj van?
Csak nemlegesen bólintottam. Végül bementünk az ebédlőbe és én Bakugo-ékhoz ültem. Eléggé unalmasan telt a nap kivéve az utolsó órát. Egy számomra ismeretlen csarnokba mentünk. Minden jó volt. Éppen gyakorlatokat végeztünk amikor hirtelen valaki felsikított. Ez az ember nem más volt mint Uraraka? Azt hiszem. Mondjuk az első gondolatom az volt mindegy had sikítozom amúgy sem bírom. Majd aztán mégis hátra fordultam. Egy elég édekes lány fogta le Urarakát. Szőke haja kontyba volt fogva, de pár tinncs a szemébe lógott. A lány nyakához egy kést szorított. Aizawa sensei egy helyre terelt minket. Nem tudtam ki ő azt sem miért jött vagy mit akar tenni most vele. Csak pár pillantást tudtam vetni a történésekre mivel a többiek elöttem álltak és nem igazán voltam egy magas ember.
A gondolataim akkor a következőek voltak: Ki ez a lány? Miért fél mindenki? És a legfontosabb mi a francért vagyok ilyen kicsi?! Jaj istenem csinálni akarok valamit. Mindenki lefagyva áll. Ez annyira idegesítő. Irritáló ez a csönd.
Majd több féreglyuk megjelent. De innentől nem láttam semmit. Egyrészt mert kicsi vagyok másrészt meg valaki letakarta a szemem. Majd aztán amikor azt levette onnan a kezemet szorította és a nyakamhoz pedig kést tartott. Iddőközben megbizonyosodtam a nevéről igen Uraraka. Szóval az én nyakamhoz is egy kést tartottak mint Uraraká-nál. Majd hallottam egy ismerős hangot. Egy lányé de ki az? Olyan ismerős.
Amilyen gyorsan tudtam ki akartam szabadulni, de az a valaki elengedett. Hirtelen előre törtem a tömegben és megláttam őt. Ez...komoly? Én ugyanazt a kislányt láttam magam elött. Csak ott álltunk lefagyva és néztük egymást. 5-6 méterre lehetet tőlem. Majd felordított.-Shigaraki, menj a pics@ba!! -Ordítozott.
-Gina....-Csak ennyi fért ki a számon.
-Bajnok.-Ahogy ezt kimondta egy könnycsepp gurult le az arcán.
-OI, BAROM KÉSZENÁLLSSZ A MÁSODIK MENETRE?! -Ha ezt a hangot félálomból hallom meg akkor is tudom hogy ez Bakugo. De viszont neki egy mosoly ült ki az arcára. Fura.
-JAJ, NYUGI VAN SÜNGECI TUDOM HOGY EGY IDEGBETEG ÁLLAT VAGY!!
A következő pillanatban annyit láttam hogy egy hirtelen robbanás és Bakugo már sehol. Ezek meg honnan ismerik egymást? Annyi kérdésem van, ezekre ki fog válaszolni? És mikor?
Sajnálom hogy eddig tartott egy részt hozni és így is eléggé rövid is a következő sokkal hamarabb és josszabb lessz ígérem.
YOU ARE READING
Rád emlékszem! Bakugo Katsuki
FanfictionBakugo x oc. Részlet: -Mindannyian tudtuk. Mindenki sosem jutottál volna be. Egy magadfajta sosem jutna be egy ilyen elit suliba. Csak ennek vagy jó. Egy bűnözőnek! -Fordultam ki teljesen magamból. -Hiányoztál. -Csak ennyit mondott.