Rád emlékszem! Bakugo Katsuki

3.Rész. Kik ezek az emberek?

A fenti képnek most nincs köze a történethez csak gondoltam tetszeni fog.😁

*****5 nappal később*****

A suliba tartottam. Egy oldaltáskával és az aggodalommal. Azóta nem láttam Balugo-t. Remélem semmi baja.
A gondolat menetemböl egy ölelés szakított ki.

-Kirishima, igaz?

-Igen. Szia Viki.

Megfogta a vállam és úgy értem el hogy őt nézzem.

-Jól vagy?

-Igen. Ez sokkal jobb hely mint a kórház.

-Semmit nem változtál. -Elnevette magát.

-Lehet.

Hirtelen bevillant valami. Egy emlékszerűség. Egy parton vagyunk én sírok Kirishima pedig átölel. Ez tudom ez a táborban van. De miért sírok? Vajon mi történhetett?

-Viki mi a baj?

-Semmi csak elbambultam.

Vetettem egy kamu mosolyt. Ö persze nem vette észre és csak aártatlanul vissza mosolygott.

Bementünk az osztályba. Annyira utálom hogy itt olyan tantárgyak is vannak mint például biosz. Minek? Mire fog nekem ez kelleni?
Ez a kérdés lebegett előttem. Mire? Sehogy sem találtam logikus választ, de valószínüleg nincs is mivel már felfigyeltem volna rá ha lenne. Biztosan így van. De amit a legjobban fogok utálni az biztos hogy a történelem lessz. Ebben biztos vagyok. Csak bámultam előre mivel egyedül voltam. Kirishima elment a mosdóba így egyedül maradtam. Majd egy ismerős hajkoronát láttam és a hozzátartozó testet. Mi történhetett vele? Ahogy megláttam az arcát azonnal felpattantam és oda igyekeztem hozzá. Eléggé furán nézett hogy itt vagyok majd egy kis örömöt véltem felfedezni az arcán.

-Shoto. Mi történt?

-Semmi....

-Megint az apád?

-Hogy mi? Mit mondtál?

-Azt hogy megint az apád? De nem tudom miért mondtam sanálom ha megsértettelek.

-Emlékszel igaz?

-Mire?

-Tudod.... most elmesélek neked valamit amit nem mondhatsz el senkinek, rendben?

-Persze. Ez csak természetes.

Shoto leült a helyére és én is. A mellette lévő padban ülök így nem okozott gondot hogy halljam amit mond.

-Van bármi amire emlékszel velem kapcsolatban?

-Hát....igen.

-Mi?

-Hogy beolvastam az apádnak a sportfesztiválon "Hogy mi a f@szomért veri a gyerekét,, meg Kacchan elhozta nekem a naplóm így azt az emléket kiegészítettem. De nem igazán olvastam el mást mivel nehéz volt ezt is feldolgozni.

-Akkor legalább egy kicsit képben vagy hogy az apám milyen valójában. Azt történt hogy pont arra jártál amerre a mi házunk volt.Elestél én pedig megláttalak. Nagyon durván vérzett a térded. Bevittelek hozzánk. Eláttam a seebeidet és amikor végeztem megérkezett az apám. Te bebújtál a szekrénybe. Apám rákérdezett a ködszerekre és egyebekre. Én mondtam ami elöször az eszembe jutott. Ő persze nem hitte el és ott helyben felpofozott. Te viszomt nem bírtál az indulataiddal. Ez volt az első alkalom hgy kiálltak értem. Amire te emlékszel az a 2. eset volt. Akkor az apám már nem bírt magával és a többit tudod.

-Hát ez durva. De miért engeded hogy ezt tegye?

-Ugyan ezt kérdezted akkor is. Az énvalaszom pedig az volt. Ez elég egyszerű. Mivel ő erősebb nálam hiába állnék ki magamért ha elbukok még idő elött.

-Shoto?

-Igen?

-Elöző héten Kacchan jött iskolába?

-Nem. Az után a nap után nem láttuk mióta mind a ketten bent voltunk nálad.

-Tudod. Az az emlék amit elmondtam neked ott. Az egész napra emlékszem.

-Szóval megint kerülni fogsz?

-Nem. -Shoto olyan képet vágott mintha azt mondtam volna neki hogy terhes vagyok.

-Tudod lehet hogy mindenre nem emlékszem ami közöttünk volt, de nem íg akarom megoldani ezt a helyzetet. De tudod egy valami nagyon érdekel veled és velem kapcsolatban..

-Mi lenne az?

-Én miért hívhatlak Shoto-nak? Csak azért kérdezem mert mások Todorokinak hívnak.

-Amikor leápoltam a sebeid akkor Todorokinak szólítottál. Én cs az mondtam "Kérlek hívj Shoto-nak. Nem akarom hogy apám nevén szólits,, Ez még azelött volt hogy kiálltál volna értem. Meg is kérdezted hogy miért. Csak azt feleltem hogy majd megérted.

-Mostmár értem is. Sajnálom Shoto hogy ott hagytalak a szarban egyedül.

-Ez-

-Itt van Viki!

Halottam meg egy elég ismerős hangot de egyben azt sem tudtam ki az. De ahogy a hang irányába néztem egy lányt láttam meg. Elég fura volt. Nem nagyon voltam képben. Egy kisebb tömeg gyűlt körém. Lányok. Egy kicsitt zavarban voltam hogy szibte foggalmam sincs hogy kikk ezek az emberek, de ők ismernek. Nem is tudtam követni mit is beszélnek. Majd egy tanár lépett be. -Mindenki üljön le a helyére. -Mondta hihetetlenül unott arcal. Ez egy osztályfőnöki óra volt. Azt hiszem. A szünettel kiviharzott mindneki.

A 3. óra már töri volt. És igazam lett. Unalmas~~~ volt.
Nem értem hogy minek tanulunk arról hogy mi volt a képességek megjelenése elött. Persze számomra nem nagy kihivás kitalálni mi volt mivel semmi más nem kell hozzá csak egy kis ész. Kommolyan hogy ilyeneket minek kell tanulni? Ennél lenne sokkal izgalmasabb anyag is, de nem. Miért is lenne? Majd meghallottam a mindenható csengőt.

-Jössz ebédelni?-Nyujtotta a felém a kezét Kirishima.

-Aha.

Udvariasan elfogattam és mentünk is az ebédlő felé. Még mielött kimentem az osztályból láttam hogy Shoto szúrósan néz. Nem fordítottam ennek különösebb figyelmet.

-Öhm....Kirishima, igaz?

-Igen?

-Tudsz valamit Kacchan-ról?

-Nem igazán. Azt mondta ma jönni fog. Nem tudom mi baja lehet.

-Ezt hogy érted?

-Ne mondd el neki hogy elmondtam, rendben?

-Persze.

-Szerdán suli után bementem hozzá hogy jól van-e. Nem tudom mi történt vele kedden, de valami nem oké. Az a Bakugo akit láttam nem az a Bakugo akit  ismerünk. Teljesen szét esett. Amit letudtam róla olvasni az az volt hogy dühös, szomorú és hogy.......bűntudata van.

-B@szus.

-Mi az?

-Kacchan kedden nálam volt. Volt belőle egy kis kavarodás. Kiderült hogy mi történt a balesetem elött. Meg egy csomó minden így lehet ez miatt van ki.

-És a bűntudat?

-Vele voltam a balesetem előtt.

-Hogy mi!?

Kirishima megállt a folyosón. Teljesen lesokkolt.
-Kirishima? Mi a baj? Valami rosszat mondtam? 

Majd felnézett és elmosolyodott.

-Kirishima mindenki minket néz. Nyugi.
Valaki megfogta a vállam.

-Hát újra itt vagy. -Hátra néztem hogy tudjak arcot ársítani a hanghoz.

-Bocsi, ismerlek?