Rád emlékszem! Bakugo Katsuki

5.Rész Mit felejtettem még el?

,,A következő pillanatban annyit láttam hogy egy hirtelen robbanás és Bakugo már sehol. Ezek meg honnan ismerik egymást? Annyi kérdésem van, ezekre ki fog válaszolni? És mikor?"

Hirtelen egy löketet éreztem és egy vízbe estem. Valami vízbe, de hogy milyen vízbe azt sosem tudnám megmondani. A vízben ahogy mozdulatlanul sodródtam lefelé észrevettem hogy valami piros szivárog felvelé a felszínre. Valószínű hogy vér. Hazudnék ha azt mondanám hogy szar volt odalent. Láttam ahogy a fény beszűrődik a vízbe és ezzel kissé megvilágítva azt. És a képben még a felfelé szivárgó vér is benne volt. Egyszerűen gyönyörű volt.

(Nagyjából ilyet képzeltem el)

A suliból tartottam hazafelé. A hó már leesett. Vastag hó takaró leptem el az utcákat. Viszont sehol egy gyerek aki játszon benne. Érintetlen volt. Akármerre néztem mindenhol érintetlen hó. A fák ágai között beszürödött a fény megcsillogtatta a friss havat. Csöndben gyönyörködve a tájban mentem tovább. Tovább sétálgattam amikor halk szipogást hallottam. Közelebb mentem. Magamat láttam. Ahogy egy fatövébe kuporodva hullatom a könnyeket.

-Anyu miért sír az a lány?-Mutatott rám egy kisfiú.

-Nem tudom Kicsim. De nézd valaki legugol hozzá. Lehet az apukája. Nekünk is igyekezni kéne. Apád hamarosan otthon lessz.

-Apu hazajön?-Lelkesült fel a kisgyerek és máris húzni kezdte az anyját.

-Igen Kicsim.

Visszakaptam a fejem "magamra". Az a férfi nem tudom ki lehetett. Közelebb mentem mivel úgy látszot nem látnak engem. Ez így is volt. A férfi próbált megnyugtatni.

-Hol vannak a szüleid?-De a kislány nem válaszolt csak sírt tovább.

-Merre laksz?

-Hagyja békén.-Jelent meg az anyám.

-Maga az anyja?

-Viki gyere. Már minden rendben lesz.-Gugolt le. A kislány sírva rohant az anyjához.

Sosem találnád ki mi történt. A kislány nem azért sírt mert mondjuk megijedt. Ellenkezőleg. Boldog volt. Mégis keservesen sírt. Hogy miért? Nem tudom. Egyszerűen nem tudnám megmondani. Ezért a kíváncsiság miatt követni kezdtem őket. Viszont nem igazán az történt amit vártam. Mit tudjam én gondoltam én hogy majd hazamennek és beszélnek a történtekről. Hát nem.

-Hova mehetnek?-Kérdeztem magamtól.

-Viktória!-Hallottam a nevem mire hátra fordultam. Egy fekete majdnem vállig érő hajú férfi állt előttem. Örökké volt rajta viszont az ki volt gombolva így láthattam a véres ingjét. És ahogy tovább siklattam a tekintetem egyenesen a kezére. Rá volt száradva a vér. Lassan elindult és átment rajtam. Megfordultam. A kislány felé ment. Az anyja viszont magamögé taszította a gyereket.

-Ne merj hozzáérni! Megértetted?-Vette fenyegető hangnemre a nő.

-Hiszen ő a lányom. Milyen apa lennék ha nem foglalkoznék vele?

-Te nem vagy neki senki mit gondoltál? Hogy ez majd jó lessz neki? Te elmebeteg vagy.

-Oh igen Angela? Nem hiszem.-Indult el megint. De meghallotta a szirénákat. Rémülten kapta a hang irányába a fejét.

-Még látjuk egymást Kicsim.

Elfutott. Az anya. Az anyám pedig legugolt a fiatalabb énemhez.

-Nem lessz semmi baj. Ezt elfogod felejteni.

-Anya kérlek ne. Ne használd.

-Így lesz a legjobb.-Mosolygott. Majd felemelte a kezét és megfogta a kislány halántékát.

Én pedig újra a vízbe találtam magam. És elkezdtem felúszni a felszínre. Félúton egy zöld hajú fiú segített feljutni a felszínre. Amint kibuktam a víz felszínén a tüdőm megtelt oxingénnel. És köhögni kezdtem.

-Jól vagy?-Simogatta meg a hátam.

-Igen. Kösz. Öhmmm...

-Szólíts csak Dekunak.-Fejeztem be a gondolatmenetem.

-OI LIBA NE MERÉSZELJ MEGINT ELFUTNI!-Hallottuk Kacchan hangját. De Gina egy pillantást vetett rám. Egy halvány édes egyben szomorú mosoly jelent meg az arcán majd egy fekete hajú sráccal belépett a portálba és eltűntek.

-Ki volt az a fiú?-Néztem a zöldhajú fiúra.

-Dabi.-Csak ennyit mondott majd felsegített.

-Ennyi Dabi?

-Hát nem lehet sokat tudni róla.-Rántotta meg a vállát.

-Hát ez bővelkedik információkban.-Nevettem fel.

Elindultunk vissza a többiekhez ha már ilyen messze vagyunk. Sokan megsérültek. De akkora kárt nem tett az emberekben hogy például nentőt kelljen hívni. Velem viszont elêgcsúnyán elbánt az ütés amit kaptam. Így a recovery-girlnél ültem a gyengélkedőn. Estig benttartott. Amikor is valakit idehívott aki majd hazakísér mivel még nem lakom a kollégiumban. Mivel úgy gondolták hogy a kórház után lehet hogy most egyenlőre jobb lenne ha otthon lennék.

-Itt is lennék. Szia biztos nem emlékszel rám. A nevem Kaminari Denki.-Mosolygott rám egy elég fura fiú. De elsőbenyomásnak nem is tudom szimpi volt.

-Szia Denki.-Mosolyogtam én is rá. Leszálltam az ágyról és elindultam a fiú társaságában.

-Na és Denki neked mi a képességed?

-Tudod az elektromosság. Ami azt illeti így is elég bolond vagyok mint látszik, de még nagyon alacsony szinten vagyok így konkrétan olyan leszek mint egy fogyatékos.-Magyarázta kicsit szórakozottan mire belőlem ki tört a röhögés.

-Csak nem lehet olyan rossz.

-Hát...pedig.

-Nem mindenki mesternek születik. Csak idő kell. Biztos nagyon erős képességed van csak idő kell hogy kialakuljon.

-Kösz.-Mosolygott.

-Hát itt is volnánk. Kösz hogy elkisértél.

-Szivesen. Akkor majd holnap.

-Ja. Szia.-Indultam el. Beütöttem a kódot és elindultam fel a lépcsőkön.

Cső mindnekinek!
Jelentem összeszedtem magam. Mostmár tényleg. Sokkal gyakrabban lesznek részek.
És lenne egy kérdésem. Ahogy vissza olvastam a fejezeteket. Szeretnétek hogy kijavítsam hogy egy kicsit élvezhetőbb legyen? Ezt comment formájában jelezzétek kérlek.

Úgyhogy ezzel búcsúzom nemsokára találkozunk!!
Bye bye;)