DH / Lángoló szárnyak... [ BEFEJEZETT ]

3

,, Dabi... Dabi, Dabi, Dabi, DABI! Már vagy 4 órája csak ő jár a fejemben.... ,, -duzzogtam magamban. ,, Mi fogott meg benne ennyire?! Miért jár rajta folyton az agyam?! Talán a szemei miatt van ez! Olyan ismerősek... De nem tudok rájönni hogy honnan... Na meg... azok az égés nyomok sem minden napiak... Ha ismerném valahonnan akkor azokról biztos felismeretem volna már... Még se... Még se ugrik be semmi... Francba... ,, -markoltam bele hajkoronámba. ,, Francba már! Mi van velem?!,,
- Hé! -hallottam meg lágy hangját az ajtó irányából.
,, Vissza jött! ,,
- Dabi?
- Ki más lennék?! -emelte meg a hanját majd beljebb lépett az ajtón.
,, Csurom... vér... ,,
- Uram Isten! Mi tőrtént veled?! -akadtam ki majd már indultam is volna felé, mikor a bilincs vissza rántott az ágyra.
- Semmiség... -morgott majd eldobta a véres kabátját az ágyon.
- Ez a te véred?!
- Részben...
- Mi történt?!
- Mit érdekel az téged?! -förmedt rám hirtelen.
,, Mi ez a hirtelen személyiség változás? Egyszer kedves, nyugodt máskor pedig... ilyen... ,,
- Csak...
- Mi csak?! -morgott majd letörölte a vért az arcáról.
,, Aggódok... De még is miért? Érte? Pont érte? Mi okom volna rá? Nem is ismerem... ,,
- Mind1... -motyogtam majd egyik kezemmel a véres kabátért nyúltam. - Füst szaga van...
- És?
- Mi történt?
- Már mondtam hogy semmi közöd hozzá!
- Kit öltél meg?!
- Honnan veszed hogy megöltem?
- Egy ilyen mértékű vérveszteséget senki nem él túl... -halkultam el majd hozzá vágtam a kabátot. - Gondoltam hogy gondosz tevő vagy de hogy képes lennél ilyenre... Azt nem...
- Nem hitted volna? Nem is ismersz! -kuncogott gonoszan majd fogott egy kendőt és törölgetni kezte az arcáról a vért.
- Meglehet...
- Biztos! -vágott közbe majd egyre agresszívabban kezdte el mozgatni arcán a rongy darabot.
- Hagy ezt abba! Csak kidörzsölöd az arcod!
- Nem bírom a vért... És azt főleg nem hogy a kezemhez tapad...
- Gyere ide segítek...
- Nem kell egy hős segítsége!
- De hisz már segítettem egyszer...
- Akkor megfelejtkeztem róla ki is vagy...
- Akkor felejtkezz meg róla most is...
- Ch...
- Miért útálod ennyire a hősöket? Mi rosszat tettek ellened?
- Semmit... Nem tettek értem semmit... Az ég világon semmit... Mind nagy kepű barom akik nem képesek a dolgukat tenni. Csak a pénz és hír név érdekli őket... Hamis hősök...
,, Stain... ,,
- Én nem ilyen vagyok...
- Te? Mint 3 mas számú hős? Már hogy ne lennél?
- Mi köze ennek az egésznek a rangomhoz?
- Minnél előrébb vagy annál kevésbé érdekel az emberek sorsa... Az egyetlen kivétel az alol All Might!
- Na és Endeavour? Ő vele mi van?
- Sose érdekelte az emberek megmentése... Csak a hírnév, a rang és a pénz... Ő a legrosszabb példa akit felhozhattál... -nevett keserűen.
- Szerinted én is ilyen vagyok....?
- Minden hős ugyan olyan... Már a fiatalok is önérdek miatt tanulnak hősnek...
- Akkor próbálj meg nem hősként tekinteni rám... -mondtam majd felé nyújtottam a kezemet, várva hogy hátha reagál valamit. És readált is. Közeledni kezdett felém, én pedig bármennyire is féltem továbbra is felé tartottam a kezem.
- Félsz tőlem? -kérdezte halkan mire őssze szorítottam a szemem.
- N-nem...
- Remeg a karod... -motyogta.
- C-csak mert fáj... -mondtam halkan majd éreztem hogy kezét a tenyerembe csúsztatja.
Én persze meglepetésemben tágra nyitottam a szememet és vizsgálgatni kezdtem őssze fonódott kezeinket.
- Rendben... Igyekszek eltekinteni... De nem lesz könnyű...
Erre nem tudtam mit mondani. Csak elkaptam a tekintetemet és elvörösödött az arcom.
,, Mi van velem...? ,,
- Akkor segítessz kölyök...? -kérdezte halkan majd elhúzta kezét, és ott hagyta az enyémben a véres rongyot, amivel arcát törölgette.
- P-persze! -vágtam rá, majd rámarkoltam az enyhén nedves rongyra és szabad kezemmel törölgetni kezdtem az arcát.
,, Mi ez az érzés...? Mi ütött belém...? Mi vonz benne ennyire...? ,,
- Undorodsz tőlem... nem igaz? -kérdezte a semmiből.
Már nyugottabbnak tűnt de még mindig szomorú volt valamitől...
- Ha undorodnék nem segítenék....
- Hmmm... -mosolyodott el halványan mire én is vigyorogni kezdtem. - Te tényleg nem olyan vagy mint a többi...
- Csak most jöttél rá?
- Úgy értem... Te megtudsz moslyogtatni.... Le tudsz nyugtatni... Pár perce még ideges voltam de most egyre jobban érzem magam... Lehet a végén egész jó barátok leszünk...
- Ki tudja... -mosolyogtam.
- És kétlem hogy valaha is át tudnálak állítani a ,,sötét oldalra,,
- Én is kétlem...
- Tudod mit... Elengedlek... Elengedlek amint felgyógyultál... Nincs értelme itt tartanom téged...
- Úgy gondolod?
- Igen... De lehet hogy csak nagyon jó színész vagy és... megjátszod magad a gyorsabb szabadulás érdekében... Majd kiderül... -mondta majd vizsgálgatni kezdte az arocmat.
,, Mit néz rajtam? Eddig sose kereste a szemkontaktust most pedig 20 centiről szemezget velem... ,, -agyalatm majd elvörösödtem, elkaptam a tekintetem és a kezébe nyomtam a kendőt.
- K-kész vagy...
- Köszönöm... Nem gondoltam volna hogy...
- Hogy?
- Mind1... Késő van! Inkább aludjunk rendben? -kérdezte miközben leszedte a kezemről a bilincset.
- Miért bízol meg bennem? Honnan tudod hogy este nem megyek el és köplek be a hősöknél?
- Nem tudom... De valamiért úgy érzem nem tennél velem ilyet... Ha meg még is... Akkor nagyon félre ismertelek... Ami nem nehéz hiszen 1 napja is alig ismerlek... Nem is értem mi ütött most belém... -motyogta el a végét miközben elkapta rólam a tekintetét.
- Nem kéne ennyire megbíznod az emberekben...
- Mondom hogy nem szoktam! Ilyen még nem volt... Fura vagy te nekem de..... ennyire tetszett hogy kikötöztelek, vagy mi? -kuncogott mire elvörösödtem.
- Nem nem dehogy is!
- Vissza rakjam rád esetleg ezt a kis ékszert? Nem állt olyan rosszul...
- Nem kell köszi! Végre van vérkeringés a kezemben... -nevettem kínosan.
,, Nem állt rajtad rosszul...? Ez csak nekem hangizik furcsán? ,,
- Hol fogok aludni? A földön?
- Dehogy is! Az ágyon! Törött végtagokkal nem fektetlek le a kemény földre....
- Köszönöm.. Vagy mi...
-  Ne köszönd! Inkább vetkőzz! -vágta oda nekem majd lekapta felsőjét.
,, Wow... Nem gondoltam volna hogy ilyen jó teste van... ,,
Szemeim rajta ragadtak. Nem igazán tudtam másra figyelni. Az arcom elvörösödött és gondolatban már elkezdtem tovább vetkőztetni.
- Te nem vetkőzöl? -tette fel a kérdést, ezzel vissza rántva engem a valóságba.
- M-mi? I-izé... De igen csak...
- Csak...?
- Ne bámulj már így... -motyogtam mire ő szemforgatva elfordult és nevetni kezdett.
,, Olyan édesen nevet... ,,
- Szóljon ha végzett Kisasszony...
- Nagyon vicces... -morgtam majd hátra dobtam magam, nem törődce a sérüléseimmel. - Au, au, au, au, au! -jajjgattam.
- Mi a baj? -kapta fel a fejét majd felém fordult.
- Elfeljetettem hogy béna vagyok... -motyogtam. - Hátra hobtam magam és magam alá gyűrtem a törött szárnyamat.
- Hát tényleg elég béna vagy... -kuncogott.
- Kuss! Segíts... -nyafogtam mire ő bemászott mellém az ágyba és ifekezett úgy elrendezni a szárnyaimat hogy ne feküdjek rájuk.
- Talán így jó lesz de nem ígérek semmit...
- Köszi...
- Mondtam hogy ne köszönd. Nem kell nekem köszöntete mondanod...
- Tudod... Nem is vagy te olyan gonosz mint amilyennek hittelek... -mosolyogtam fél oldalasan mire ő elkapta a tekintetét és lefeküdt az ágy mellé a főldre.
- Jó éjt Kölyök... -motyogta majd nyakig betakarózott.
- Jó éjt... Dabi...

Később:

,, Nem tudok aludni... Értelmetlen gondolatok cikáznak a fejemben! Na meg... a folytonos fázdalom sem igazáb segít... ,, -sóhajtottam majd felültem az ágyon és végig símítottam a karomon lévő kötésen amit még Dabi rakott rám. ,, Mi van velem...? Mi ez az érzés...? Ha csak rá nézek... össze szorul a gyomrom és... a szívem hevesebben lezd el verni... Még sose éreztem ilyet... ,,
Hirtelen ötlettől vezérelve kigurultam az ágy szélére, majd onnan vizsgálgattam az alattam fekvő srácot.
,, Meg akarom érinteni... Bele akarok dúrni a fekete hajába... símogatni az égéseit... Pedig szinte nem is ismerem... Mi van velem? 20 évesen jövök rá hogy meleg vagyok vagy mi? ,, -agyaltam majd meghallottam bársonyos hangját.
- Miaz? Mit nézel rajtam ennyire? -kérdezte majd egyik szemét résnyire nyitotta.
- T-te fent vagy...?! -vörösödtem el.
- El se aludtam... De mond már! Mit néztél?
- S-semmit.
- Ugyan már! Csak néztél valamit! Talán az égéseimre voltál kíváncsi?
- Nem dehogy! Csak szimplán nem tudok aludni...
- Hogy hogy?
- Furcsa gondolatok fészketék be magukat az agyamba... Emellett pedig a fájdalom és az egyedül lét se segít...
- Egyedül lét? -kérdezte majd felült és az ágyra támaszkodott.
- Ja... Hát... Hozzászoktam hogy Fuyumival alszok... -vakartam idegesen a tarkómat.
- Akkor... Fuyumi a barátnőd? -kérdezte semleges hangon.
- Hát... Nem tudom...
- Mi az hogy nem tudod?
- Mert én elméletileg szakítottam vele de.. Nem tudom...
- Bonyolult?
- Nagyon...
- Mesélj!
- Mi? T-tényleg...?
- Aha... Nem sűrűn van társaságom... Jó végre valakivel beszélgetni.
- O-oké... Hát... Gyereket akart...
- Oh... És te.. Nem?
- Hát... A gyerekkel nem lenne bajom csak ugye... azt meg is kell csinálni...
- Várj akkor most... Mi? Még nem feküdtél le vele?
- ...
- Mióta jártok? Vagy... tatok...
- Hát... Már majdnem 1 éve...
- És még nem..?
- Nem.. -vágtam közbe.
- Hát kölyök... ha neked nem áll fel Fuyumira akkor senkire nem fog... Ő gyönyörű és okos lány....
- Tudom... De egyszerűen nem megy... Undorodok tőle. Az egésztől! A csóktól, a taperolástól... A szextől... Úgy hogy szakítottam vele... Nem akartam hogy még több időt pazaroljon el rám...
- Értem... -mondta majd elkezdett bemászni mellém az ágyba.
- T-te meg mit csinálsz?! -akadtam ki.
- Azt mondtad hogy a fálydalom és az egyedüllét sem segít az elalvásban. A fura gondalataidat ugyan nem tudom eljesegetni de a fájlmadat tudom csökkenteni. Na meg ha itt vagyok nem vagy egyedül... -mondta majd sérült karomat az ölébe vette.
- M-mit csiná-álsz?! Áu... -jajjgattam.
- Ne ficeregj! Csak segíteni akarok... -mondta majd tenyerét pár mm -re a karom felett mozgatni kezdte.
- Na de így? -vörösödtem el...
- Csak figyelj.... -mondta majd éreztem hogy a tenyere egy kékes fény kíséretébenelegedni kezd.
- Wow... -csak ennyit tudtam kinyögni.  -Nem azt mondtad hogy tűzzel kapcsolatos képességed van? -kérdeztem zavarodottan.
- De igen... Az is van... Az a fő képességem. De mellette gyógyítok is. Igaz hogy nem valami gyors és látványos folyamat de a fájdalmat is képes vagyok elvenni...
- Wow...
- Az égés nyomaim is csak ezért ilyenek. Normál esetben üvöltenék a fájdalomtól, de mivel minden map lekezelem magam... Nem érzem...
- De teljesen nem tudod magad meggyógyítani... Igaz?
- Nem... Ha használom a képességem... mindig ugyan oda lyukadok ki...
- Nagyon ritka az olyan ember mint te... Gyógyítassz és Pusztítassz...
- Az utóbbit nem szeretem csinálni...
- Akkor miért teszed?
- Mert muszály...
- Már miért lenne muszály...?!
- Vannak emberek akik felettem állnak a táplálékláncban...
- ... -erre nem mondtam semmit... csak élveztem ahogy a kékes színű nyalábok táncolnak a kezemen.
- Zavarna ha itt aludnék melletted?
- Ezt inkább én kérdezhetném tőled... -vörösödtem el.
- Engem ugyan nem! Tudod... én még soha senkivel nem viselkedtem úgy mint most veled...
- Hogy érted?
- Én.. Sose mosolygok vagy nevetek. Senkinek nem engedem hogy megérintsen vagy ilyenek. És rajtad kívül egy ismerősöm se látott a maszkom nélkül...
- Mivel vagyok különlegesebb a többinél...?
- Foggalmam sincs... -mosolyodott el halványan. - Talán a hasonló multunk teszi... Vagy mert annyira az ellentétem vagy... A lényeg az hogy... engem nem zavarna hogy együtt alszunk, mivel  rajtad kívül senkit nem engedek a közelembe. Ezért eléggé szerete hiányos lettem. Lehet hogy ez furán hangzik de én is vágyok az emberi közelségre és érintésre... És mivel veled kijövök gondoltam....
- Oké értem... -vágtam közbe mosolyogva.
- Nem zavarna?
- Nem dehogy! Szívesen hozzá járulok a szociális élethez való közelebb jutásodhoz... -mosolygotam mire ő is vigyorogni kezdett és be feküdt mellém az ágyba.
- Furi vagy... akár csak én... -mosolygott. - Talán e miatt volna?
- Nem tudom... De úgy érzem mi jóban leszünk...
- Meglehet... -mosolygott. - Jó éjt Kölyök... De mostmár tényleg!
- Neked is! Dabi...

Sziasztok! Tudom kicsit lassan haladunk, de ne hari! Igyekszek felpörgetni a dolgokat! 😅 De ha nagyon unatkoztok van más könyvem is... 😏