✔️1. Egyéjszakás kaland 18+ (Jin OS)

1. rész: A kérdés

Ezt a kis történetet Temi858 -nak ajánlom, aki bár nem tudja, de megihletett. A te Jin-ed nélkül nem született volna meg az enyém se. Valentin napra sok szeretettel.
Remélem tetszeni fog. 🥰😚

***

Raewon a saját hálószobánkban csalt meg. A saját rohadt hálószobánkban! Az már egyértelmű, hogy nem érdekli a kapcsoltunk, de hogy még annyi tisztesség sem szorult belé, hogy legalább ne a saját kurva lakásunkban keféljen félre egy jött-ment nőcskével, az már mindennek a teteje! Hajnal óta ilyen és ehhez hasonló haszontalan dolgokon gondolkodva forgolódom, de most már elegem van! Lerúgom magamról a paplant és a komódon lévő fényképünk felé nyúlok, majd jó erősen a falhoz vágom. Ez volt az utolsó emlék, ami megmaradt kettőnkből, de ahogy az együtt töltött idő, úgy ez is a szemétben végzi.

Itt vannak még körülöttem a sóhajaink, az ígéreteink, a mámorban fogant összes szerelmes szavunk. Ezek az együtt töltött öt év alatt mind belevésték magukat ezekbe a falakba, amiket ő egy laza mozdulattal lerombolt. Neki adtam mindenemet, tizennyolc éves korom óta csak ő volt nekem és erre ezt kapom tőle? Fúj! Legalább ne láttam volna, ahogy rajta lovagol az a... Itt érzem a levegőben annak a nőnek a mocskos bűzét, pedig tudom, hogy ez képtelenség. Kipattanok az ágyból, kinyitom az ablakot és nagyot szippantok a reggeli friss, tavaszi levegőből. Már több, mint egy hónapja történt minden, de úgy tűnik csak most értem el harag fázisába.
Megszólal a csengő.
Ha ide merte megint tolni a képét, én esküszöm, hogy a saját baseball ütőjével fogom nemzőképtelenné tenni. Bárcsak tudnám hová tettem a legutóbbi kirohanásom után! Újból megszólal a csengő. Ellököm magamat a párkánytól és a bejárati ajtóhoz csörtetek.

- Takarodj innen, különben... – üvöltöm, de amikor megpillantom az előttem álló férfit - aki minden kétséget kizáróan nem Raewon -, a torkomba dermednek a szavak.

- Várjon! Choi Eunbi? – egy megtépázott papírról olvassa fel a nevemet, úgy, mint ha a világ legtréfásabb dolga lenne.

- Kim Seokjin – motyogom az orrom alá, csak hogy tudatosítsam magamban, hogy igen. Igen, Kim flancos főbérelő Seokjin áll az ajtómban. Eddig egyszer találkoztam csak vele, amikor öt évvel ezelőtt megmutatta ezt a lakást, és ha jól belegondolok, Raewon már akkor sem jött velem, pedig a közös életünkről volt szó. Most már nem is számít.

- Rosszkor? – kérdezi kuncogva, meg sem próbálja elrejteni, hogy mennyire jól szórakozik a megdöbbenésemen. Gyors mozdulattal az órájára, aztán rám pillant. Áthatóan és hidegen, csupa borús zordsággal. Sisteregve egymásnak feszül a tekintetünk, pedig a haragom egyáltalán nem neki szól. Seokjin lustán az ajtófélfának támaszkodik, és mintha nem is velem akart volna találkozni, lazán keresztbe fonja maga előtt a karját. Kilazított fekete nyakkendőjében és a nyakánál kigombolt fehér ingében úgy néz ki, mint aki sietősen öltözött fel. Rakoncátlan, homlokába hulló barna haja is arról árulkodik, hogy bizony-bizony kapkodhatott ma reggel. Még azt is megkockáztatom, hogy ezt a szerelést tegnap este óta viseli. Na, vajon miért! Ahogy végigmérem, az ajkára csintalanság kunkorodik, és magam se értem miért, de ettől a harag újra lángra lobban bennem. Hát minden férfi ugyan olyan szemétláda?

- Nem éppen önre számítottam – mondom végül, majd megköszörülöm a torkomat, hogy ne tűnjek még az eddiginél is nagyobb szerencsétlenségnek. Persze nem segít a helyzetemen, hogy nincsen rajtam más, csak egy elnyűtt, a méretemnél vagy két számmal nagyobb fehér ing.

- Mertem remélni. Bemehetek? – kérdezi, majd meg sem várja a válaszomat, bemasírozik mellettem a nappaliba. – Itt meg mi történt? – megtorpan a kanapé mellett, és miután végigpásztázza az egész helyiséget, fancsali képpel az arcán a tarkóját kezdi el vakargatni.