Nagypapa szemszöge
Karácsony este van, s egyre jobban fáradok. A karácsonyi ünnepség túl késő számomra, hisz öreg vagyok. Itt az ideje hogy oda adjam unokámnak (t/n) az ajándékát. Ő az én büszkeségem és örömöm.
Ahogy felálltam a székemből, éles fájdalmat éreztem a lábamban, majd össze estem.
-(t/n) kitudnád hozni a mankómat?
Pár perc múlva mankóval a kezében futott be a nappaliba. Bekísért a hálószobámba, ahol a lányom és a felségem várt az elsősegély dobozzal, mivel már késővolt elmenni a kórházba. Valószínűleg egy régi sérülés volt, talán azelőtt történt az eset mikor találkoztam a feleségemmel.
Time Skip
Miután a lányom és a feleségem megvizsgálták a lábam, gyorsan megítélték, hogy ez csak egy kisebb sérülés, de holnap a kórházba kell mennem. Sóhajtottam, nem akartam vitatkozni, mivel ez tönkreteheti a karácsonyi hangulatunkat.
Megfogtam (t/n) kezét, ezzel jó éjszakát kívánni neki, mivel elég későre jár, lányom és (t/n) hamarosan elindulnak hazafele a nagyvárosba. (t/n) kezébe adtam a levelet, amit már egy ideje megírtam.
-"Figyelj. Azt akarom, hogy ez a tiéd legyen ez a lezárt boríték. Ne, ne még nem bontsd fel...légy türelmes. És most figyelj rám... Eljön majd az a nap, mikor le fog törni téged a modern élet súlya... És ragyogó lelked elhalványul a növekvő ürességtől. Ha ez történne, lányom, akkor állsz majd készen erre az ajándékra."
Rámosolyogtam, majd adtam egy nagy puszit a homlokára, miután lassan belemerültem egy mély álomba.
Olvasó szemszöge
Gyengéden felkuncogtam, majd odafordultam az éppen öltöző anyukámhoz. Én is felöltöztem, majd az autó felé vettük az irányt. Nagyon is érdekelt, hogy mi lehet ebben a borítékba. Mivel ismerem nagypapámat, úgy döntöttem hogy várok. Beültem az autóba, majd az úton, a jármű ringatásával elaludtam a hazavezető úton.
