egy_utazás

Egy Küldetés Veszélyei

Laura szemszöge:

Ma újabb küldetésre indulunk. Már nagyon várom, mert elhagyjuk ezt a szép helyet, amit egy hegy határol, amibe kőarcok vannak vésve.
Kellemes idő van, a fű olyan, mint az éretlen egres.
A fák az egekig nyúlnak, sőt van olyan is, amelynek nem látom a lombját. A gyerekek most kelnek fel, bár csak azok, akik még nem Geninek. Szóval itt is nagy nyüzsgés, forgás van, akár csak az én házámban. Gondolkozásomból Sasuke zökkentett ki.
- Szia, hogy vagy?
- Egész jól. - válaszoltam neki egy hamis mosollyal.
- És te?
- Jól, de min gondolkoztál mielőtt idejöttem?
- A tájat néztem, hogy itt minden jó, a szülőföldemmel ellentétben.
- Miért, ott mi van? - kérdezte a fiú kíváncsian Laurától.
- Hát, semmi különös.
- Na, mondjad mi van ott? Mi olyan szörnyű? - tette fel a sok kérdést a fiú.
- Sziasztok gyerekek! - köszönt nekünk Kakashi, szerencsére, mert nem óhajtottam elmondani Mr. Tökéletesnek, hogy honan jöttem.
- Jó reggelt! - köszöntunk egyszerre.
Nem sokat vártunk és megérkezett a másik két csapattársunk is. Kakashi elmagyarázta, hogy ma elhagyjuk Konohat és Vízrejtekbe megyünk, egy embert elkísérni, vagyis a testőrei leszünk.
Ezzel el is indultunk. Zökkenőmentes volt az utunk addig, amíg nem találkoztunk két emberrel, akik megakarták ölni a védendő emberünket. Eleinte a férfira támadtak, majd mikor észrevettük, hogy sikít, egyből hátranéztünk és azt láttuk, hogy a hátsó emberünk, Sakura és a hídépítő a két ember keze alatt van és fegyvert ragadnak rájuk. Hát mit ne mondjak nagyon megijedtem, nem tudtam mit tegyek, ezért néztem mit csinál a sensei, de Kakashit megelőzte Naruto, aki megakarta védeni a cseresznyevirág hajú lányt, de nem járt nagy sikerrel, mert hiába szabadította ki a kezeik alól, ismét támadott a két fickó, de a mesterünk használt valami jutsuu-t, így legyőzte őket, de azt mondta nekünk a végén, hogy nagyon erős ellenfeleink voltak, épp, hogy legyőztük őket. De az egyik csapattársunk nagyon megsebesült, kezéből, mint a velencei skarlát, olyan folyadék folyt, kicsit meg is ijedtem, de a sensei megoldotta az ügyet és rá is szólt Narutora, hogy ne próbálja meg mégegyszer a tőrt elvenni a másiktól, mert még súlyosabban is megsérülhet.

Átléptük Vízrejtek határát és megérkeztünk Esőrejtekbe. Mit ne mondjak, sokkal másabb, mint Konoha, itt hűvösebb szellők járnak. Sőt, kicsit fázok is. Hamarosan beinvitáltak minket egy kisebb házba, ahol sokkal jobb volt az idő, igazán kellemes.

Másnap reggel van, esélyesen történt valami, mert nagy kiabálás van, hogy eltűnt az ember, akire vigyázunk.
- Laura! Gyere gyorsan, meg kell keressük a hídépítőt, mert szerintem az ellenség elrabolta! - mondta aggódva Kakashi keresve a csapattársaimat.

Időközben elindultunk megkeresni az illetőt, sikerrel is jártunk, a híres Zabuza ejtette fogjává Hakuval. Mindenki a harcmezőn volt.