Kim TaeHyung nem tehetett róla, arról, hogy ilyen lett. Néma. Ő is normális gyerek akart lenni olyan aki sokat trécsel a barátaival, vicceket mesél és kiabál ha dühös. Mindíg úgy gondolta nem igazságos, hogy valakinek azért ne legyenek barátai mert a traumája miatt nem tud megszólalni, képtelen érvényesülni.
Min YoonGi szereti a családját, barátait és nem utolsó sorban a zenét az a fajta ember, aki megelégszik az életével, viszont nagyapja halála óta sokszor eluralkodik rajta a depresszió hiszen nagyon közel állt hozzá. Zongoráját is tőle kapta valamint a hozzá kapcsolódó emlékeknek nem lehet csak úgy búcsút inteni egyszerűen próbál túl lenni rajta de néha ő maga is úgy érzi nem lessz segítség.
De talán egymás közelsége meghozza majd a rég áhított megváltást.
