Tae:
A tegnapi napot kész káosznak éltem meg úgy érzem nagyon bunkó lehettem de mikor sokan jöttek oda hozzám. Magamat egy sarokba szorított kis egérnek éreztem akire egy tucat éhes macska vár ezért egy ősi trükköt vetettem be amit csak a legjobbak tudnak elsajátítani a neve
"Rohadtul nem érdekel/érdekeltek"
Ilyenkor el kell engedned a füled mellett mindenféle érdeklődő, kedves és legfőképp szitokszót ami feléd irányul. Így viszont ezzel eljátszottam több mint 50%-át a barát szerzés esélyeinek. Szuper.
Másnap már az ofő is értesült rólam így ő elmondta, drága osztálytársaimnak hogy ne erőltessenek rám beszélgetést csak próbáljanak így elfogadni és hozzá tette, dolgoznak az ügyön ami annyit tett, hogy kötelezően iskola pszichológushoz járok és hozzá tette, hogyha barátkoznak velem az biztos megkönnyíti a dolgomat.
Viszont miért is hibáztatnám őket amiért ez a beszéd nem nagyon hatotta meg őket még a tanár sem várhatja, hogy majd rögtön mindenki a barátom akar lenni és igazuk is van kinek jó ha erőltetik nekem biztos nem nem akarok szánalom pajtikat.
Ennek ellenére két srác oda jött hozzám a szünetben.
-szia-köszöntek egyszerre mosolyogva mire biccentettem feléjük
-Én Jungkook vagyok ez a törpe mellettem pedig Jimin-mutatta be a magasabb fekete hajú srác magát és alacsonyabb barátját.
Elővettem egy tollat és egy random füzetbe kezdtem írni ez állt benne~örvendek Kim Taehyung vagyok de ezt a tegnapi cetlin már olvashattátok~mutattam ezt feléjük mosolyogva mire ők olvasni kezdték
- oh tényleg olvastuk de csak enyit írtál mert utánna nem foglalkoztál senkivel ez nem igazán volt szép-vágta hozzám Jimin amitől bűntudatom lett, eztán újra körmölni kezdtem
~igazán nagyon sajnálom kicsit talán sok volt nekem ez így elsőre de ez nem mentség~ mutattam fel nekik lehajtott buksival.
-Ugyan ne okold magad ez végülis az első nap volt ráadásul te valamiért mégcsak nem is beszélsz hogy is tudtál volna annyi kerdésre rögtön válaszokat írni-mondta Jungkook
-igen de most itt az egész nap, hogy kicsit megismerjünk-mondta Jimin apró ajak görbülettel. Ez valamiért nagyon boldoggá tett örülök, hogy vannak akik megpróbálnak megismerni.
A nap további részében sokat járt a kezem ahogy írkáltam nekik így sokat beszélgettünk és tudtunk meg egymásról sajnos az a kérdés is felmerült hogy miért nem beszélek de amikor még csak a tollért sem nyúltam, hogy választ adjak rögtön vették a lapot. Kiderült az is hogy közel lakom az iskolához így mondták hogy haza kísérnek örültm neki és igenlően bólogadtam arra viszont nem számítottam hogy nem csak kettőjükről van szó a dísz kíséretemhez még négyen csatlakoztak és meglepődötten konstáltam azt is hogy az új idegenek között van egy ismerős arc is.
