Angel Cakes

1. A kezdet nehéz

[Angel]

Képzeld el, hogy különböző vagy, mint a többiek. Még a különbözőnél is különbözőbb. Amikor még azok, akikhez tartozni kényszerülsz is kinéznek.

A családod sem képes elfogadni téged, vagy ha ezt így nem mondják, az még rosszabb, ahogy tettetik, hogy elfogadnak.

A szülők is undorodva képesek nézni a saját gyermekükre, ha más, mint amilyennek szerették volna. Ha nem normális.

Szeretik az emberek különlegesnek érezni magukat. De az egyedüli különlegességet az adja, hogy mennyire kapzsik és mennyire sóvárognak a hatalomért. Sokan azt gondolják, hogy jobbak, képesek jóra, azonban ez nem igaz.

Én magam is egy ocsmány csúszómászó lettem halálom után. Bár ebből a külsőből is képes vagyok gyönyörűséget varázsolni.

Tudom, hogy nem vagyok talán olyan vonzó ezzel a sok karommal és lábbal, de elhiheti bárki. Nálam jobban nem ért a Pokolban senki az öröm szerzéshez.

Átlagos gyerek voltam. Jó családba születtem, a szüleim szerettek, a testvérem is egész jó volt hozzám. Én mégis hibás árucikk lettem. Legalábbis anyám és apám ezzel a mondattal tagadott ki. Hogy miért?

Mert férfi létemre szerettem a szép, bolyhos dolgokat. A lányos aranyosság számomra egy olyan dolog volt, ami után életem során vágytam.

A nővérem ruháit vettem fel, a sminkes cuccait oroztam el mindennap. Titokban hercegnőnek éreztem magam. Nehezen, de rájöttem hogyan lehet magam szépen kisminkelni.

Aztán, amikor apámék ezt megtudták, olyan mérgesen ordítottak rám. Én csak halványan elmosolyodva közöltem vele, hogy én is szerettem volna lánya lenni, hogy ne egy ilyen hibás fia legyen.

Nem tetszett neki.

Pedig kicsinek én is olyan normális voltam. Sírtam, ha fájt valami, ha féltem hozzájuk bújtam, ha boldog voltam folyton mosolyogtam. De most csak azt látta bennem, hogy a fia egy női ruhába bújt ördög.

Amint lehetőségem volt rá leléptem otthonról. Ettől kezdve pedig elindultam a lejtőn.

Ittam, drogoztam és annak tettem szét a lábaim, akiknek gyönyörű voltam. Akik úgy tudtak rám gerjedni, hogy tudták a női ruha férfi testet takar.

Nem féltem semmitől, élveztem az életem. De vajon ez igazi élet volt? Nem ismertem meg a szerelmet, nem tudtam milyen mikor úgy szeretnek, ahogy vagyok. Csak egy szörnyet láttak bennem. Mert másnak akartam tűnni, mint voltam. Pedig mindenkinek meg van a joga ahhoz, hogy olyan ruhát és olyan külsőt akarjon, amilyet érez.

Én úgy éreztem magam jól, hogy smink volt rajtam. Hogy a hajamban édes masni volt. A lábam pedig szabad volt a szoknya miatt. Gyönyörűnek tudtam magam olyankor érezni.

Aztán valahogy túl adagoltam magam egy túl fűtött éjszaka után. Rosszul voltam, de már arra sem volt erőm, hogy segítségért kiáltsak. Ki mentett volna meg amúgy is egy drog függő kurva fiút? Nekik én egy söpredék voltam, vagy még rosszabb. Pedig csak úgy éltem, ahogy én akartam. Csak nem úgy haltam.

A Pokol számomra igazából nem is olyan rossz. Nem néz ki senki, mert drogot akarok, bár sok begyöpösödött alakkal találkoztam, akik beszóltak, mert transznemű vagyok. De kit érdekel? Ez itt a Pokol! Itt már olyan romlott lehetek és olyan gyönyörű, amennyire csak lehet ez a pók testem.

- Szívi, ma nagyon dögös vagy - néztem rá a Pokol hercegnőjére. Charlie egy roppant kedves és gyengéd a Pokol lakóihoz képest. Sose bántott amiért ilyen vagyok. Sőt, mindig megdicséri a ruhám.

Ma rajta viszont kifejezetten édes ruha volt. Egy pántos vörös ruha. Kis fodrokkal. Pont megfelelő az ő megjelenéséhez.

- Köszönöm Angel - mosolygott rám, mire kivillantak a szemfogai. Erre elvigyorodtam.

- Remélem jól alakul a randi.

- R-Randi? Nem... Nem, ez nem hiszem, hogy randi - kezdett hebegni és olyan vörös lett. Megsimogattam az arcát.

- Ez egy randi. Ha így kicsípted magad, ezt te is annak érzed. Kapd el kis tigris! - kacsintottam rá, majd felkelve nyújtottam ki a karjaim. Volt belőle négy is. - Én addig lefoglalok valakit a számodra, hogy ne zavarjon - húztam kaján vigyorra a szám, végül eltűntem a lépcső fordulóban.

Sóhajtva dőltem a falnak. Milyen piszok mázlista! Olyan akarok lenni, mint Ő. Olyan vékony és csinos. Ilyen ruhákat is fekvennék. Csak legyek vonzó a férfiak számára. Senki nem tudja mennyi idő úgy kinézni, hogy meg akarjanak egy este dönteni, vagy hogy a kamera előtt jól nézzek ki.

- Hajrá hercegnő. Mutasd meg a Rádiónak a bájaid! Tudom, hogy képes vagy rá - suttogtam még hátra nézve, majd minden gond nélkül indultam Vaggie szobája felé. Nem lenne szerencsés, ha megneszelné ezt a romantikus estét!