Vámpír szerelem /befejezett/

28. fejezet: Egy régi "jó" barát

🔥Leyla szemszögéből🔥

A tegnapi napomat még most sem fogtam fel. Hiába akartam bizonyítékot keresni rá, hogy igaz, nem igazán volt. Josh megint sehol nem volt. Nem is tudom, hogy mit vártam. Játszadozni az könnyű velem, főleg ha hagyom is. Hülye, naiv kis Leyla, tudja, hogy ki az aki játszani akar.
A csörgő mobilom zavarta meg a gondolat menetemet. Josh volt az. Eléggé elgondolkodtam azon, hogy fel-e vegyem.

🔥Telefon beszélgetés🔥
Josh: Szia.
Leyla: Szia.
Josh: Nincs kedved kimenni sétálni? Beszélgetni?
Leyla: Kimehetünk.

Nem tudom, miért mondtam igent, de ha már megtettem nem csinálhatom vele azt, hogy nem megyek el, én nem.

Felöltöztem és elmentem a megbeszélt helyre. Nem tudom mit akar, őszintén annyira kíváncsi sem vagyok rá.
Josh: Szia.
Leyla: Szia.
Josh: Sétáljunk. - szó nélkül követtem. Annyi mindent akartam neki mondani, de egy szó sem hagyta el a számat. Elakartam neki mondani, hogy mennyire naiv vagyok, és ez az is bizonyítja, hogy megint itt vagyok vele. Elakartam neki mondani, hogy tudom, hogy csak egy játékszer vagyok neki és, hogy nem értem, hogy miért jó ez neki. Megakartam kérdezni, hogy miért csinálja ezt velem.
Josh: Minden, rendben? Olyan csendes vagy.
Leyla: Igen, minden. - soha nem csináltam még ekkora kamu mosolyt. Fura volt megint vele sétálni.
Josh: Arra gondoltam, hogy meg kéne beszélnünk a tegnapi eseményeket. - csak bólogattam. - Figyelj, tudom, hogy úgy tűnhet, mintha csak játszadoznék veled, de ez nem igaz. Én csak, megakartalak védeni magamtól. - kicsit vissza húzott, hogy álljunk meg. Bele nézet a szemembe. Lenéztem a földre, nem tudtam a szemébe nézni. - Nem úgy sikerült, ahogy én azt szerettem volna. Nem tudok tőled távol maradni.
Leyla: Ki döntött úgy egyáltalán, hogy én veszélyben vagyok melletted?! Ki mondta, hogy menj el, mert én úgy nagyobb biztonságban vagyok?! Arra nem is gondoltál, hogy ezzel bántottál a legjobban?! Mért jó az neked, hogy eltűnsz aztán megint vissza jössz? Ha azt akarod, hogy biztonságban legyek, találkoznunk sem kellett volna! Ha azt hiszed, hogy biztonságban vagyok úgy, hogy nem emlékszem rád, akkor miért jöttél vissza!? Esélyt nem adtál nekem arra, hogy elfelejtselek!!! Ez így nekem nem jó. És azt hittem, azt szeretnéd, hogy nekem, nekünk jó legyen.- csak folytak belőlem a szavak, azt sem tudom miket hordtam össze. 
Josh: Igen, azt szeretném és ez mind jogos kérdés. Hidd el, ha tudnám ezekre a választ...nem lennék most itt. Úgy érzem, hogy nekünk együtt kell lennünk, mert valami mindig visszahív hozzád. Akármennyire el szeretnék menni, nem tudok. A legelején is, miattad jöttem ide.
Leyla: Ha, elméletileg, összetartozunk, miért veszekszünk állandóan?
Josh: Gondolom, mert tudjuk, hogy amellett, hogy összetartozunk, a legnagyobb veszélyt jelentjük egymás számára. - néztünk egymásra és úgy láttam, hogy semelyikünk nem tud többet hozzá fűzni ehhez a témához.
Leyla: Én nem akarlak megbántani és elveszteni téged, soha. - rám mosolygott és magához húzott.
Josh: Tudom. Én sem akarlak téged bántani sem elveszíteni, soha.-csak öleltük egymást és álltunk a semmi közepén. Rajtunk kívül senki sem volt ott, csak rengeteg fa vett körül minket. Josh hirtelen elengedett és rám nézve olyan nyugodtan mondta ki a szavakat ahogy csak tudta.

🔥Josh szemszögéből🔥

Leyla válla mögött elsuhant egy ismeretlen. Vagyis azt hittem ismeretlen. Amikor jobban megnéztem rájöttem, hogy egy régi ismerős jött vissza. Hirtelen eltoltam magamtól Leylát.
Josh: Leyla, kérlek figyelj rám! Ne ijedj meg, de van itt valaki rajtunk kívül, akit nagyon régről ismerek. Most tegyél úgy mintha elköszönnél és menj azonnal haza. Érteted?
Leyla csak bólogatni tudott. Megöleltem jó szorosan, a fülébe súgtam, hogy siessen és vigyázzon magára, majd el engedtem és néztem ahogy elsétál.

Megfordultam és akkor már előttem volt egy rég halottnak hitt ismerősöm, Raffael.
Josh: Úgy tudtam halott vagy.
Raffael: Én is azt hallottam, hogy már rég nem vagy köztünk Josh.