Vámpír szerelem /befejezett/

24.fejezet: Újra egyedül

🔥 Leyla szemszögéből 🔥

Amióta Ketrin megjelent karácsony este, Josh és köztem nem volt teljesen rendben minden. Elég furán viselkedett például, nem jött el a megbeszélt randinkra, pedig eddig egyet sem hagyott ki és nem úgy ismerem, mint akinek sok dolga lenne.
Jelenleg az év végi jegyeimre kellett fókuszálnom nem állok egészen jól úgy konkrétan semmiből, Josh az elmúlt időben eléggé elvette az időm. Anyu nem is örül ennek. Riccel barátok maradtunk, Maja még durcásan, de néha hozzám szól, Kayli meg mindig is Majával volt többet őt ismerte meg elsőnek szóval nem nehezteltem rá emiatt. Tényleg a jegyeimre próbáltam fókuszálni. Amit Josh nem könnyített meg....

Szombaton megbeszéltük Joshal, hogy átmegyek és el leszünk együtt.
Linda: Szia.
Leyla: Csókolom, Josh? Itt van?
Linda: Nem tudom, ma még nem láttam, de gyere be. - bementem Ricék szerintem még mindig hatalmas nappaliukba.
Linda: Menj csak fel. Tudod merre kell menni.
Leyla: Oké. - elindultam fel, Josh szobaajtaja előtt megálltam.
Ric: Nem kopogsz be?
Leyla: De, de igen. - bekopogtam, de nem kaptam választ.
Ric: Szerintem nyiss be. Mi lehet a legrosszabb amit láthatsz? Meztelenül már úgyis láttad. - megfogadtam Ric tanácsát. Nem volt senki sehol. Hol lehet? Hiszen megbeszéltük..
Ric: Na?
Leyla: Sehol, senki. Hol lehet Josh?
Ric: Nem tudom, tényleg nem.
Leyla: Felhívom, lehet rosszul emlékszem a megbeszélt időre. - Ric bólintott, majd lement. Kicsörög, de nem veszi fel. Kicsit aggódom, bár nincs mért hiszen vámpír, mi baja lehet?
Lementem Ric után.
Leyla: Anyukád?
Ric: Asszem bevásárolni van.
Leyla: Nem baj ha megvárom itt Josht?
Ric: Nem, dehogy. - leültem a kanapéra, azon agyaltam, hogy hol lehet. Én a megbeszélt időt eddig nem felejtettem el és most sem, tisztán emlékszem, hogy délután kettőt beszéltünk meg. Már eltelt egy óra. Közben Ric anyuja is hazaért, ettünk, de Josh még sehol sem volt.
Linda: Na jó én felmentem, sikítsatok ha kellek.
Ric: Szerintem ma már nem jön haza. Sajnálom.
Leyla: Nem, nem kell, nem neked kell. Szia.
Ric: Szia, vigyázz magadra. - hol a picsába lehet Josh?

🔥Ric szemszögéből🔥

Ric: Szia, vigyázz magadra. - basszus, sajnáltam. Tudtam, hogy Josh egy nagy szemétláda de, hogy ennyire. Nem tudtam vele mit kezdeni, tegnap óta én sem láttam. Valami vámpíros elmebaja lehet megint. Felhívtam még Maját, aztán aludtam.

🔥Leyla szemszögéből🔥

Másnap a suli gyorsan eltelt. Kifele menet megláttam Josh.
Josh: Szia.
Leyla: Megmondanád, hogy hol voltál tegnap? Órákon át vártalak.
Josh: Tudom, ne haragudj. Menjünk sétáljunk.
Leyla: Nem! Nekem még haza kell mennem. Sok a leckém. - még soha nem mondtam nemet Joshnak, de most se kedvem se időm nem volt vele menni.
Josh: Fontos.
Leyla: Mond el itt.
Josh: Elmegyek.
Leyla: Mi van? Ezt, most, nem, egészen értem.. - dadogtam - Hova?
Josh: El, messze.
Leyla: Mért?
Josh: El kell mennem, egy kis időre.
Leyla: Mégis mennyire kicsi időre? Egy óra, egy nap, egy hét?
Josh: Nem. Sokkal többre, de ígérem vissza jövök.
Leyla: Nem! Nem! ÍGY NEM MEHETSZ EL! NEM HAGYHATSZ ITT MEGINT! - éreztem ahogy a könnyeim megint elindulnak. Nem akartam sírni.
Josh: Sajnálom, nyugodj meg.
Leyla: BAZDMEG! BAZDMEG, A NYUGALMADAT! Ide jössz, bejelented, hogy elmész, kitudja meddig és, hogy hova, tegnap ott sem voltál a talinkon. És ezek után, MÉG ÉN NYUGODJAK MEG!? TE NORMÁLIS VAGY JOSH?!
Josh: Leyla, kérlek. - láttam, hogy ő is mindjárt sír, tudtam, hogy valamit nem mond el.
Leyla: Rendben, menj csak, de tudd, hogyha, most, elmész, engem többet nem látsz.
Josh: Leyla. Nem csinálhatod ezt velem.
Leyla: Én veled? Te nem csinálhatod ezt velem. Nem egy játékszer vagyok akit csak úgy eldobhatsz ha ahhoz van kedved, aztán meg újra meg szerezhetsz. Ez nem így működik.
Josh: Sajnálom, de nekem tényleg mennem kell. Ha így döntöttél, akkor ég veled. - nyomot egy puszit a homlokomra. Nem tudtam megmozdulni. Éreztem ahogy összetörök lelkileg, mindenhogy. - Én nem így akartam elbúcsúzni, sajnálom, tudnod kell, hogy szeretlek. Majd látlak még. - mielőtt még vissza mondhattam volna neki, addigra már elment. Magamra hagyott. A lábam a földbe gyökerezett. Annyira összetörtem ismét, annyira csalódtam, ismét...Annyira egyedül maradtam, ismét....