✔️2. Jól hangzik 18+ (PJM OS)

2. rész: Találkozás

- Szia Anya. – Körülnézek a temetőben, hogy vannak e körülöttem, de nem látok senkit se a közelben. Kiveszem a száraz virágot a tartóból és beleteszem a frisset. Nagyot sóhajtok, mielőtt megszólalnék. - Tudom, hogy tavaly azt ígértem, sűrűbben jövök, de...Nem könnyű. – Szipognom kell, ezért az orromat a vastag bordó sálamba rejtem, és összébb húzom magamon a kabátot. Így nehezebb beszélni, de legalább nem fázom annyira. – Még mindig nehéz elhinni, hogy én itt vagyok, te pedig...hát már nem. Apuval két hete nem beszéltem. Mondta, hogy most több utat fog vállalni, de még csak fel sem hívott. Szerintem szándékosan kért magának ennyi munkát. Menekül. Nagyon eltávolodtunk egymástól. Sokszor, amikor beszélünk, olyan érzésem van, mintha még mindig engem okolna. Legutóbb a fejemhez vágta, hogy ha nem akartam volna annyira ott lenni azon a koncerten, akkor még mindig élnél. Igaza van. Önző voltam. De tudod, rájöttem arra, hogy az csakis a te döntésed volt, hogy az életed kockáztatásával segítettél a másik kocsiban lévő embereknek. De talán még így is igaza van. Az én hibám, hogy nem sikerült megmentenem téged. Ha nem fájt volna annyira, ha nem féltem volna a tűztől...– Lehajtom a fejemet és veszek egy nagy lélegzetet. A kabáton keresztül megdörzsölöm a jobb karomat. Még így is olyan, mintha érezném az égésnyom érdes felszínét az ujjaim alatt. Mintha fájna is. – Khm. Hát, már nem igazán tudunk mit tenni. Nem igaz? Az azért fáj, hogy apu még csak el sem jött hozzád ma. Tudom, mikor jár itt, mert mindig itt hagy egy szál lila magnóliát. A kedvencedet. Én is akartam hozni, de nem volt a virágboltban. De tudom, hogy a sárga rózsát is szeretted, mert az esküvődre emlékeztetett. Pont három éve mesélted, még mielőtt...Mindegy. Azért csak hoztam valamit – még jobban beleburkolózom a sálamba és zsebre teszem a kezemet. – Mindjárt esni fog és nincs nálam esernyő. Azt hiszem ideje mennem. Azért jól tettem, hogy eljöttem idén is. Igaz? Hát... Azt nem ígérem, hogy sűrűbben foglak meglátogatni, mert ezt már tavaly eljátszottam, de.. Anya. Ezen a napon mindig itt leszek. Amíg élek, eljövök – leguggolok. A kezem alatt érzem a szürke sírkő rücskös felületét. Végighúzom az ujjamat a betűkön, majd felállok és vissza se nézve elindulok a buszmegálló felé.

Esik az eső. Hát persze, hogy esik! Miért is lenne legalább az időjárás az én oldalamon. Tavaly legalább hó esett. Olyan gyönyörű volt, emlékszem Jiminnel percekig csak álltunk és kitárt karokkal néztük, ahogy a hópelyhek szelíd röpte megtöri a sötétséget. Csillogott az éjszaka, mintha az összes kedvenc szerelmes dalom hangjegye szikrákat szórva hullt volna a kezünkre. Tétován, bizonytalanul omlott szét a bőrünkön ez a tünékeny szerelem: és Jimin akkor énekelt nekem először.

Megrázom a fejemet és kicsit gyorsabb tempóra váltok. El kell érnem a buszt, ha nem akarom, hogy Tae azt higgye, cserbenhagyom. És persze jó lenne nem ronggyá ázni. A boldog emlékeimmel együtt pocsolyák felszíne is darabokra törik a talpam alatt. Olyan vagyok, mint ez a vihar, és a könnyek az én esőcseppjeim.

Mire a buszmegállóba érek, már vagy tíz ember várakozik. Egymáshoz alig egy ujjnyi távolságban, szorosan állunk a kis műanyag, átlátszó tető alatt. Óvatosan lesöpröm magamról a vizet, majd próbálom a hajamat éppen lófarokba kötni, amikor a távolban meglátok egy sötét alakot. Kicsit hunyorognom kell, de amint kitisztul a kép, kiesik a hajgumi a kezemből.

A szőke hajú fiú teljesen feketében, zsebre dugott kézzel kullog a buszmegálló felé. A cipője orrát figyeli. Hajából a vállára csöpög a víz. Úgy sétál, olyan nyugodtan és békésen, mintha nem is esne az eső. Van valami lenyűgöző abban, hogy csak egy bőrdzseki van rajta és még a kapucniját se teszi fel a fejére. Mintha ő lenne a testet öltött lázadás. Vagy ez vonz benne, vagy az, hogy innen messziről kísértetiesen emlékeztet Jiminre. Nem tudom nem bámulni.

Hangos prüszköléssel érkezik meg a busz. Felteszem a fülhallgatót a fejemre, majd próbálok olyan helyre furakodni, ahol legalább kapaszkodni tudok. Miután elindul a busz, egy nagyobb darab pasas keresztülcsörtet a tömegen és lesodorja a fülemről a fülhallgatót. A zsinórja kipattan a telefonomból, majd bukfencezve a padlóra esik. Egy nő rá is lép, mire én is furakodni kezdek, hogy visszaszerezzem.