✔️2. Jól hangzik 18+ (PJM OS)

3. rész: Önvád

Park Jimin

1 évvel ezelőtt

Nem kellene itt lennem.

Nem kellene itt lennem, de itt vagyok és reménykedem, hogy ma végre sikerrel járok.

- Ne legyél gyökér Jimin! – mondja Yoongi a telefonba, de gőzöm sincs, hogy előtte miről beszéltünk. Körülnézek a kávézóban és minden lányba próbálom beleképzelni azt az egyet, akit keresek. Egyetlen homályos fényképem van róla, amit a rendőrségi jelentésből csórtam el, de azon csak az látszik tisztán, hogy nagyon hosszú haja van. És persze a karján lévő égési sérülés, ami a csuklójától egészen a válláig húzódik.

Yoongi mondta, hogy Taehyung ismer egy lányt, akinek szintén Naehee a neve, és hogy ma itt lesz randija. Természetesen nem velem. Én csak látni akarom. Tudni, hogy...Nem is tudom igazán, mit akarok ezzel. Talán megnyugodni, feloldozást nyerni vagy ilyesmi.

- Hallod Jimin? Nézd meg magadnak és aztán gyere el onnan – Yongi hangja egyre dühösebben cseng a telefonban.

- Nem fogom tönkre tenni a randiját, ne izgulj – válaszlom és közben leülök egy asztalhoz.

- A te hibád, hogy ezt most kurvára nem hiszem el. Ez már a mániád Jimin. Csak azt remélem, hogy nem ő lesz ott, és akkor végre feladod ezt a marhaságot. Hányadik lány ez? Tíz, tizenöt? Nem egészséges, amit csinálsz.

- Na, ezt pont te mondod?

- Jimin, csak...Csak...

- Jól van, értem. Nem leszek gyökér. És egyébként se látok senkit, aki kicsit is hasonlítana rá.

- Mikor jössz vissza Busanba? – kérdezi, de alig hallom valami csörömpöléstől. Talán fellöktek mögöttem egy pincért.

- Holnap reggel. Majd... - kezdeném, de amint hátrafordulok és meglátom a lányt, elakad a lélegzetem. – Majd...Majd még hívlak  – mondom végül, aztán kinyomom a telefont.

Miért érzem azt, hogy a testem mintha fel akarna gyulladni? Égek és fájón bizsereg a bőröm, a kezem remeg, a lábam elgyengül és a szám is kiszárad. A lány tekintete tele van riadt vívódással, ahogy fehér pulcsijáról próbálja eltűntetni a kávéfoltot. Egy pillanatra kivillan a csuklója. Égési hegek. Ő lenne az? Tényleg ő az? Végre megtaláltam volna? Nagyot nyelek és megnyalom a számat.

Összerezzenek, amikor megérzem, hogy a zsebemben mocorog a telefonom. Yoongi keres, de kinyomom, aztán kikapcsolom a készüléket. Újból hátranézek, de a lány már visszaült a helyére és a könyvébe temetkezve zenét hallgat. Hogyhogy nem ment ki a mosdóba rendbe tenni magát? Ki is moshatta volna a pulcsit vagy valami. Hát nem randira jött ide? Meg fog fázni.

Odamenjek? Nem. Nem szabad. Bassza meg, mégis mi a fenét mondhatnék neki? Hello, Jimin vagyok, aki... Áhh! Először meg kell bizonyosodnom arról, hogy tényleg ő az én Naehee-m. Inkább végighallgatom a beszélgetését. Addig ülök itt, amíg valami olyasmit nem hallok, ami bizonyíték lehet számomra.

Eltelt negyed óra. Hogy bírja ezt a szánalmas ürgét elviselni? A kezemmel próbálom megállítani az asztal alatt folyamatosan rángó lábamat. Ha ez az én randim lenne, már tíz perccel ezelőtt leléptem volna. Jézusom! Most komolyan az anyukájáról beszél? Muszáj megnéznem Naehee reakcióját.

Semmi. Meg se rezzen. Mintha teljesen máshol járna. Mondjuk, nem csodálom. Bassza meg, e miatt a kis gyökér miatt semmit se tudok meg róla! Még is ki olyan idióta, hogy a randiján autókról meg számítógépes játékokról hadovál? Na jó, azt hiszem nincs más megoldás.