Dance with me (Taeyong ff.)

IX.

Melanie szemszöge :

Istenem annyira elcsesztem ezt az egészet már 3 napja nem beszéltem Taeyonggal, vagyis én kerestem de ő soha nem válaszol az üzeneteimre és a telefont se veszi fel.

Ma próba lesz tehát találkozni fogok vele úgy sem adom fel amíg meg nem beszéljük.

Belépek a céghez, és miután beszéltem a recepcióssal már indultam is a teremhez ahol a fiúk vannak.
-Jó reggelt fiúk - körbe nézek rajtuk és az első amit észre veszek, hogy Taeyong nincs itt.
-Hol van? - kérdeztem kétségbe esetten.
-Azt mondta nem akar jönni. - egy könnycsepp gurult le az arcomon de gyorsan letöröltem azt.
-Rendben...akkor kezdhetünk?-próbáltam mosolyogni de most valahogy nem ment. Így csak elkezdtünk próbálni.

Már órák óta itt vagyunk de folyamatosan elrontom a lépéseket.
-Melanie szerintem tartsunk szünetet.-mondta Jaehyun. Csak bólintottam és kimentem az öltözőbe. A torkomat folyamatosan a sírás fojtogatja. Nem veszíthetem el Taeyongot egy hülye játék miatt. Leültem a padra és éreztem hogy a könnyek csak jönnek maguktól. Az ajtó nyitódott én pedig gyorsan letöröltem könnyeim. Mark lépett be és aggódó arccal nézett le rám.
-Melanie nyugodj meg kifogtok békülni. Szeretitek egymást.-ölelt át mire még jobban sírni kezdtem.
-De nem is akar látni.-síró hangom olyan volt mintha nem is én beszéltem volna.
-Tudod, ez azért van mert az előző barátnője megcsalta. És fél hogy ez megint megtörténik.-Mark elengedett és a szemembe nézett. Azt hiszi én is ilyen vagyok?
-De én nem vagyok olyan...
-Tudom Mel ezért mondom,hogy megfogjátok beszélni. Szerintem mára hagyjuk ezt a próbát. T.Y. valószínűleg nem számít rá hogy hamarabb haza érünk és csak te fogsz bemenni. Megbeszélitek és minden jó lesz. Oké?-Mark reménnyel tele szemmel nézett rám. Talán már bennem is van egy kis remény.
-Köszönöm Mark.-öleltem meg gyorsan. Letörölte könnyeim és kiléptünk az öltözőből.
Mark elmondta többieknek is a "tervet". Miután belementek elindultunk vissza Taeyonghoz.

-Minden rendben lesz oké?-jött oda hozzám Mark Jaehyun és Yuta.
Csak bólintottam vettem egy mély levegőt és benyitottam.
-Végre már halálra untam...-Taeyong befejezte a mondatot amikor csak engem látott meg.
-Taeyong beszéljünk kérlek!-mentem oda elé. Szemébe néztem és látszott rajta hogy nem sokat aludt az elmúlt napokban. De talán még enni se nagyon evett.
-A többiek?-kérdezte mintha meg se hallotta volna kérésem.
-Taeyong figyelj már rám az istenért!-kiabáltam rá mire szemei nagyra nyíltak.-Szeretlek oké? Egyszerűen nem tudom miért csináltam. Csak a pia miatt volt esküszöm soha nem tennék veled ilyet mert még sose szerettem így senkit.-néztem fel rá. Pupillái mintha kitágultak volna. Közelebb lépett karjait pedig maga mellé engedte. Vészesen közeledett mire én ugyan így hátráltam. Nem tudom miért lehet csak a reakciójától féltem. Az ágyra estem mire felsikítottam. Taeyong csak jött felém. Kezeit combjaim mellé rakta és azon támaszkodott. Szemembe nézett és beszélni kezdett.
-Melanie Blake tudod milyen pokol volt nekem ez a pár nap? Komolyan a poklot jártam meg. Az üzeneteidet olvasgatva én is rájöttem hogy még nem szerettem így senkit.-amint ezeket a szavakat kimondta ajkaimra tapadt. Akkora kő esett le a szívemről hogy szerintem még ő is hallotta ahogyan koppant. Vissza csókoltam és nyakánál fogva közelebb húztam magamhoz.

A fiúk is bejöttek és miután elmondtuk nekik, hogy kibékültünk leültünk beszélgetni.
-Azt hiszem soha többé nem iszom-nevettem fel. Taeyong csak magához húzott és adott egy puszit a fejemre.
-El kellene mondanunk SM-nek, hogy mi is van köztetek. - mondta YangYang.
-Holnap beszélek vele-jelentette ki Taeyong.
-Mi van ha nem fogja elfogadni ezt az egészet? - kérdeztem aggódva.
-Nyugi, elég engedékeny ember. Nem lesz baj. - nyugtatott Doyoung.
-Hát remélem is-bújtam Taeyonghoz.

Már az ágyban fekszünk Taeyong a telefonját nyomkodja.
Túl sok nőt néz meg és követ is, ami kicsit zavar de nem szólok neki inkább elfordulok neki háttal és megpróbálok aludni.
-Baj van? - suttogta a fülembe és hátulról hozzám bújt.
-Nem... - ekkor a hátamra fordított és felém kerekedett.
Az ajkaimra tapadt és szenvedélyes csókba részesített. A fenekembe markolt, jól tudom, hogy mit szeretne. De én még nem voltam senkivel úgy együtt így tartom a dologtól egy kicsit. Talán el kellene mondanom neki. De egy picit ez gáz már 21 leszek, a mostani lányok már ilyenkor rég összefekszenek pasikkal. Túl sokat konbinálok.
-Taeyong ne... - toltam el a kezeit amik egyre feljebb haladtak a combomról.
-Mi a baj? - kérdezte.
-Semmi én csak... Én még nem tudod-eltakartam az arcomat ami már is paradicsom vörös volt.
Elmosolyodott majd egy puszit nyomott a homlokomra és mellém feküdt.
-Semmi baj baby.-magához húzott és már aludt is.