Dance with me (Taeyong ff.)

XIV.

Doyoung szemszöge :

Nem érdekel Taeyong azzal leszek akivel akarok. Este Jeno átjött és történt egy pár dolog köztünk de még nem feküdtünk le.

Reggel amikor felébredtem Jeno még mindig mellettem volt, elmosolyodtam és nyomtam egy puszit az arcára.
Ma indulunk Japánba az Nct 2018 tagokkal így Jeno-ék is jönnek aminek rendkívül örülök.

A nappaliba már mindenki lent volt kettőnkön kívül így amikor leértünk szinte mindenki oda kapta a tekintetét. Jeno nyakára nézték amit szívás foltok díszítettek. Hupsz azt elfelejtettem.
-Doyoung beszélhetnénk-törte meg a csendet Taeyong.
-Persze - kezemet megfogva húzott a konyhába.
-Lefeküdtetek? - kérdezte idegesen.
-Nem. De ha lefeküdtünk volna ahhoz sem lenne semmi közöd. - rántottam meg a válam.
-Már hogyne lenne az istenit! - túrt a hajába - 17 éves! - kiabált.
-És akkor?
-Egy gyerek! Egy gyerek Doyoung!
-Tudom. De mondom, hogy nem feküdtünk le fogd már fel! - emeltem fel a hangom én is.
-Doyoung nem érted! Teljesen meghülyültél? Én felelősséget vállalok értetek ahogy Jeno-ért is rohadtul nem fogom engedni hogy egy 17 éves gyerekkel lefeküdj! Remélem megértetted mert nem mondom el kétszer! - mondta idegesen.
-Nem kell rám vigyáznod nem vagy az anyám 22 éves vagyok ember! - kiabáltam.
-Már pedig nem úgy viselkedsz inkább úgy mint egy 15 éves hülyegyerek. - kiviharzott a helyiségből és bevágta az ajtót.

Taeyong szemszöge :

Idióta. Ennyit tudok most mondani.
-Taeyong mi a baj? - ült az ölembe Melanie.
-Majd megbeszéljük baby.-simitottam meg derekát.
-Csomagoljatok lassan fiúk! Azt pedig tüntesd el a nyakadról nem érdekel hogyan-mutattam Jenora.
Melanie felállt és megfogta Jeno kezét majd elkezdte felfelé húzni az emeletre.
-Gyere gyorsan eltűntetjük-mosolygott rá Melanie.

Melanie szemszöge :

-Ne légy mérges Taeyongra. Ő csak a legjobbat akarja nektek. Félt téged - magyarázom Jenonak miközben az alapozót kenem el a nyakán.
-Tudom tudom. De miért nem hiszi el azt, hogy szeretem Doyoungot? - nézett rám.
-Elhiszi. Csak nem szeretné ha emiatt bajba kerülnétek. - mosolyogtam.
-Miért kiabált ennyire Doyounggal? Nem csak ő a hibás. Velem miért nem kiabál?
-Hány éves vagy Jeno? - simítottam meg arcát nagyon aranyos fiú még biztos nagyon fiatal.
-17
-Ajaj. Hát ez itt a probléma. Doyoung 22 éves. Te még csak egy gyerek vagy ha tetszik ha nem Jeno és tudom, hogy érettnek érzed magad az ilyen dolgokra - mutattam a nyakára - de nem vagy az higyj nekem. Tudod volt régebben egy barátom még Kanadában nagyon szerettem őt 16 éves körül lehettem. A fiú nagyon szeretett volna tudod olyan dolgokat csinálni. Nagyon sok ideig nem akartam ezt de aztán valahogy bele mentem, nem nem feküdtünk le de, hogy is mondjam történt pár dolog.
2 nap múlva megtudtam, hogy a fiú videóra vette ezt el sem tudod hinni mennyire csalódott voltam amikor megláttam a barátaival rajtam nevetni. Akkor este én is érettnek hittem magam de nagyon nem voltam az Jeno. Vigyázz magadra. Megígéred? - nyújtottam felé a kis ujjamat.
-Ígérem - mondta majd összefűztük ujjainkat.
Elmosolyodtam majd felálltam és ki akartam menni.
-Hé Melanie! - fogta meg a karomat.
-Igen?
-Köszönöm, hogy elmondtad- ölelt meg.
-Ez a mi kis titkunk-nevettem fel.
-Na készülj gyorsan!

-Annyira szeretlek - húzott magához Taeyong amikor kiléptem az ajtón.
-Te hallgatóztál? - nevettem.
-Sajnálom de muszáj volt. Köszönöm hogy beszéltél vele. - vakarta meg a tarkóját.
-Tudod egy nő szavai mindig nagyobb hatást érnek el. - ütögettem meg a válát nevetve.
-Haha. Na most menj te kis mindent elérő. - csapott a fenekemre. Nevetve mentem a szobába majd felvettem egy zöld has pólót egy fekete farmerral és egy bakancsal. A bőröndömet már tegnap összepakoltam így csak levittem a nappaliba nagy izgatott vagyok még soha nem voltam Japánba.
-Dühös vagy rá igaz? - ültem le Doyoung mellé.
-Már hogyne lennék - dobta telefonját az asztalra.
-Csak nyugodtan legyél az rá de valahol őt is meg kell értened.
-De nem akarom majd én megoldom a problémáimat saját magam nem kell nekem pótanya. - mondta.
-Jól van így legyen - mosolyogtam rá.

Johnny kivitte a bőröndömet és már Hendery-éktől is elbúcsúztunk.

A kocsiban feszült volt a hangulat. Taeyong és Doyoung között ülök azt hiszem jó ötlet volt ide ülni és nem engedtem őket egymás mellé.
Mind a kettőnek rossz a kedve és ezen az sem segít, hogy Johnny a hátsó ülésről egyfolytában hülyeségeket beszél,amin igazából csak én nevetek.

Kiszállunk a kocsiból és miután túl estünk mindenen fel is szálltunk a gépre.

-Meg kellene beszélnetek-szólalok meg 20 perc után.
-Még is mit? Az én véleményem ugyan nem fog változni - ellenkezett Taeyong.
-Nem haragudhatsz rá ezért.
-Én nem haragszom.-mondta és elkezdett az ablakon kibámulni.
Sóhajtottam egyet majd bedugtam a fülesem és elaludtam.

Leszállás előtt 10 perccel keltett fel Taeyong.
-Kicsim keljél mindjárt leszállunk.-simított végig óvatosan arcomon.
-Fent vagyok.-jelentettem ki majd nyújtóztam egyet.
-Megbeszéltem a dolgokat Doyounggal.-mondta ki a dolgokat semlegesen.
-És?
-Megbeszéltem vele hogy kamerák előtt nem csinálnak semmi feltűnőt otthon meg a szobájukba azt csinálnak amit akarnak. Vagyis ameddig Jeno be nem tölti a 18-at addig nem csinálnak semmi seggbe kuki játékot.-fogalmazott egy kicsit viccesen mire én felnevettem.
Legalább megbeszélték. Nyomtam egy puszit az arcára és utánna meg is kezdtük a leszállást.

A reptér természetesen rajongókkal volt tele. A fiúk valószínűleg hozzá vannak ehhez szokva de én nem. Taeyong megfogta a kezem és így mentünk ki egy kisbuszhoz. A cuccainkat a csomagtartóba raktuk és indultunk a hotelba.

Amint megérkeztünk szobákat osztottunk.
-Akinek nem tetszik így járt.-mondta Taeyong és indultunk elfoglalni a szobákat. Megvártuk míg a többiek felmentek és így mi maradtunk utoljára.
-Az 5.emelet a miénk. Ilyenkor lefoglalnak egy egész emeletet és a liftek előtt őrök állnak hogy egy dilis rajongó se tudjon minket zaklatni.
-Miért volt már rá példa?-kérdeztem megdöbbenve. Nem elég nekik a koncert?
-De még mennyi. Volt hogy Jenot pucéron fotózták le vagy Lucast a volt barátnőjével. Igaz ez nem koncert előtt történtek de akkor is volt ilyen.
-Atya ég.-semmi mást nem tudtam mondani. Ez már beteg.
Kiszálltunk a liftből és elfoglaltuk a szobánkat. Én egyből az ágyra vetődtem mire Taeyong elnevette magát és a terasz ajtajához ment. Telefonom csörgésére lettem figyelmes mire a Got7 leaderja Jaebum neve jelent meg a kijelzőn.
-Szia Jaebum.-köszöntem mire Taeyong felkapta a fejét.
-Szia Melanie. Figyelj mikor fogunk tudni próbálni?
-Hát fogalmam nincs kb 2 hét mert az NCT-vel vagyok Japánban. De majd össze csörgünk ha tudunk találkozni.-mosolyogtam el.
-Rendben. Köszi. Jó szórakozást Japánban.
-Én köszönöm. Ti pedig pihenjetek mert amint vissza érek alig fogtok bírni megállni a lábaitokon.-nevettem fel hangosan és Jaebum is így tett.
-Oké megpróbálunk. Szia Melanie.
-Szia.-tettem le mosolyogva a telefont.
-Ki volt az?-támadott le Taeyong.
-A Got7-ből Jaebum. Miért?-kéreztem rá mire megfordultam az ágyon hogy őt nézzem.
-Miért voltál vele ennyire kedves?-kérdezte féltékenységétől majd' felrobbanva. Reakcióján csak elnevettem magam és oda mentem hozzá.
-Nem lehetek vele bunkó.-néztem szemeibe.
-De ennyire kedves se legyél. Csak velem lehetsz ennyire kedves.-elkapta derekam és magához húzott.
-Rendben értettem Mr.Féltékenység.-nevettem el magam.

Már megvacsoráztunk amiből a végén egy kaja csata lett. Johnny tányérjáról átrepült "véletlen" egy uborka szelet Mark arcára. Mark rizst dobott Johnnyra mire a többiek ezt mókásnak találták és elkezdtek dobálózni. Egyedül én nem dobáltam de a hajam tele volt rizs szemekkel. A tükör előtt állok és szedegetem Taeyong segítségével.
-Rendben azt hiszem kész.-mondta Taeyong nevetve.
-Nem vicces. Holnap hajat kell mosnom.-néztem a hajamra.
-Kibírod-ölelt meg hátulról.
-Mi lenne ha lezuhanyoznánk és utánna aludnánk?-simított végig a karomon.
-Oké.-kuncogtam el magam. Mind a ketten tudtuk hogy utánna nem alvás lesz.