Dance with me (Taeyong ff.)

XI.

Taeyong szemszöge:

Már órák óta ülünk Melanie ajtaja előtt. Mark és Jaehyun elmentek hozni Melanienak ruhát mivel valószínűleg nem fogják haza engedni.
Egy orvos lépett ki a szobából mire felpattantam.
-Mi történt vele?-kérdeztem aggódva.
-Nos hát kimostuk a gyomrát. Egy elég erős fogyasztó tablettát szedett és enni se nagyon evett.-olvasta fel.
-Úristen.. Miért nem figyeltem rá oda? - túrtam a hajamba.
-Köszönöm doktorúr mikor engedik ki?
-Még ma este bent kellene lennie, és holnap akár már mehet is haza. A rajongók addig hátha elmennek-nevetett.
-Rendben. Hát remélem is - nevettem én is el magam.
Melanie 1 óra múlva felébredt és be is engedtek hozzá.
-Kincsem annyira aggódtam - csókoltam meg.
-Miért csináltad ezt Melanie? - néztem rá komolyan.
-Sajnálom - sírta el magát.

Melanie szemszöge :

Miután mindent elmeséltem Taeyongnak,Jaehyun megérkezett a ruháimmal. Annyira aranyos, hogy így törődnek velem.
-Kész őrültekháza ami kint megy. - fogta a fejét Jaehyun.
-Hátha holnapra kicsit lecsillapodnak -mondta Taeyong.
-Ha innen kiengednek hozzánk fogsz költözni, és rendelek melléd biztonsági őröket. Meg ne halljak egy kifogást se. Többet nem bánthat téged senki- jelentette ki Taeyong.
-De tényleg nem kell nem szeretnék teher lenni. - hajtottam le a fejem.
-Na ide figyelj, te minden vagy nekünk csak nem teher, szóval szépen fogni fogod a cuccaidat és beköltözöl a szobámba. - emelte fel a fejemet, majd egy csókot nyomott az ajkaimra.

A fiúknak vissza kellett menniük még pár dolgot elintézni így egyedül maradtam de gondoltam indítok egy instagram live-ot, hogy senki ne terjesszen rólam semmit.

-Sziasztok srácok! - röktön egy csomóan beléptek.
-Szóval igen jól látjátok, hogy kórházba vagyok. De ne aggódjatok semmi bajom jól vagyok,csak egy kicsit kifáradtam - mosolyogtam fájdalmasan.
-Kérlek a kórház előtt ne várakozzatok, ezzel csak megnehezítitek az itt lévő betegek életét. Tudom, hogy sokan nem kedveltek engem Taeyong miatt. De kérlek ne utálkozzatok. Nem a pénzéért és nem is azért vagyok Taeyonggal mert híres szóval ne feltételezzetek ilyet.
Ha valaki továbbá is belém szeretne kötni, gyere csináld utánnam - mosolyodtam el.

Ez után még mondtam pár dolgot és fel olvastam pár kommentet majd elzártam a live-ot.

°°°

Már reggel van. Taeyong az este még vissza jött hozzám és most fogunk haza menni.
Kint már megint nagy a tömeg.
A biztonsági őrök itt vannak szóval nem lesz baj.
Kinyitották az ajtót mire elkezdtek sikítozni. A fejemre húztam a csákómat, hogy ne tudják az arcomat lefotózni. Taeyong a derekamnál fogva vezetett el az autóig. Nem volt olyan vészes de ezt az ember tömeget még meg kell szoknom.

°°°

Már itthon vagyunk és csodálkoztam hogy nem jött be senki a házba. A zár le lett rúgva. Valószínűleg Taeyong volt.
Egyből a szobámba vettem az irányt és a bőröndöm lekapva a szekrény tetejéről kezdtem el bepakolni. Egyenlőre csak ruhákat meg fürdőszobai dolgokat pakoltam be a többiért majd később vissza jövünk.

Taeyong szemszöge:

Melanie a szobájában pakol én pedig a konyhában dobálom ki a romlott dolgokat a hűtőből. Ha már eljön legyen tiszta a lakás.
Éppen ki akartam dobni a tejet amikor megláttam egy ismeretlen dobozt a kuka aljában. Kivettem a dobozt és egy fogyasztó tablettás doboz volt. Teljesen üres. Egy hétig ilyeneken élt?

A kezemben a dobozzal indultam meg Melaniehoz.
-Melanie ez mi a franc? - kérdeztem idegesen.
-Semmi... - hajtotta le a fejét.
-Melanie bele is halhattál volna. Ennyit számítok neked? - emeltem fel a fejét.
-Én csak megakartam nekik felelni. - gördült le egy könnycsepp az arcán.
Gyorsan letöröltem azt onnan.
-Melanie irigyek tudják, hogy soha nem lesz olyan alakjuk mint neked és ezért téged bántanak. Nem kell ilyenekkel foglalkoznod csak hagyd rájuk. Gyönyörű vagy érted? - fogtam arcát kezeim közé.