Hotter than hell ( Kim Taehyung ff) 🇭🇺

🖤♡2.♡🖤

2. Menekülj !

Az éjszaka közepén pattantak ki a szemeim, megadva magam a száraz torkom könyörgésének. Sajnos rossz szokásom, hogy szinte minden éjjel felébredek inni, és ha lusta vagyok kimenni érte, egész éjjel nem alszom.

Nyújtózkodva keltem ki az ágyból, mezítláb csoszogtam végig a szobán.
Éppen lenyomtam volna a kilincset, mikor halkan beszűrődő hangokra lettem figyelmes. A szobák nagyrészt hangszigeteltek, így nemigazán tudtam kivenni a zajon kívül részleteket. Jesszus, mégis mi folyhat odalenn, ha még a hangszigetelésen is átüt a zaj?

Nekilendültem újra, és lenyomtam a kilincset.

Nem mozdul.

Először zavartan, értetlenül, majd kétségbeesetten kezdtem rángatni az ajtót, de egyszerűen nem mozdult.
Beragadt volna?
Feloltottam a villanyt, és a kilincslyukhoz hajoltam. Nem tudom mire számítottam, de biztos hogy nem egy kulcsra, ami kívülről tartja zárva az ajtót.

Ösztönösen kezdtem dörömbölni, és kántálni torkom szakadtából hogy "ENGEDJETEK KII!! HÉÉ!! "

Nem tudom mennyi idő telt el, de a beszűrődő zaj elhalkult. Síri csönd vette fel a helyét, mire újra ordítani kezdtem. Észrevették vajon?

Pár percig nem történt semmi, de végül a kulcs elgördült a zárban, ami hangos kattanással adta meg magát.
Hatalmas sóhajjal konstatáltam hogy végre szabad vagyok.
Ez csak valami vicc volt ugye? Elég elcseszett humoruk van ezeknek a géniuszoknak!

Nyílt az ajtó, és egy alak lépett be rajta. Illett volna tudnom melyik tag az, de mentségemre szóljon, a kpop nagyon nem az én világom! Mindössze a bátyámat néztem meg mindig, a többieket szinte teljesen ignoráltam, így maximum tippelni tudtam hogy ki ő.

- Seokjin?- tettem egy próbát, mire értetlenül nézett rám. Aha, szóval nem Seokjin.

- Jungkook. Nem vagy jó a nevekben?- nevette el magát könnyedén. Jungkook! Ez lett volna a következő tippem...

- Nem nagyon, de megtudhatnám miért zártatok be? Ez mégis milyen elcseszett poén akart lenni?- vágtam hozzá kissé ingerültebben. - Mindenkit így üdvözöltök a házatokban?

- Ez csak a különleges lányok kiváltsága. - vigyorgott szemtelenül, ami bevallom, hihetetlenül aranyos, kisfiús látványt nyújtott. - Egyébként nem mi zártunk be. Honey volt az.

- Mi? Mégis miért zárt be engem?- magamban már végigjátszottam hogyan fogom felképelni ezért azt a képmutató házvezetőnőt, mikor feltűnt még egy alak a látóteremben.

Honey.

- Te kis...- sziszegtem, majd tettem pár lépést felé. Tekintetem egy éhes ragadozóra emlékeztetett.

- Várj egy percet! - kapta el a karom Jungkook ( aki nem Seokjin). - Jó okkal zárt be a kis sunyi. Ő csak segíteni akart rajtad. Most pedig amúgyis megfizet érte! Gyere és élvezd a műsort!

Esélyt sem hagyott további kérdésekre. Másik karjával Honey-t ragadta meg, és szélsebesen indult végig a szobák közti folyosón.

Honey arcán olyan rémület volt fellelhető, amilyet még életemben nem láttam.
Eszembe jutott, milyen szomorúnak tűnt a hangja, ahogy üdvözölt engem. Nem akarta hogy itt legyek, mostmár tiszta sor.
Mégis mi folyhat itt? Talán bántják őt? Esetleg mocskos dolgokra kényszerítik?

Az lehetetlen! Ők a Bts! A Bts, és az aranyos, tehetséges mostohabátyám! Miért szorulnának ilyesmire?
Nem lesz gond! Ez csak valami félreértés, amit nemsokára tisztáznak majd!

Talán Honey zakkant.
Igen, biztosan ez lesz az! Ez a leglogikusabb magyarázat !

A nappaliban a maradék tag ült, láthatóan frissen zuhanyoztak, valamennyiük haja nedvesen tapadt a homlokukhoz vagy simult hátra.
A kanapén terültek el, az előttük levő elegáns üvegasztalon hét koktélos pohár helyezkedett el, csordultig telve valami sötétvörös folyadékkal, valószínűleg borral.
Kuncogva konstatáltam magamban, hogy olyanok akár a vámpírok, ahogy vigyorognak rám az italtól vérvörös ajkaikkal.

- Itt is van a húgicám. - egy jólismert arc fordult felém, feketén csillogó szemeit az enyémekbe fúrva. Taehyung lassan kortyolt a vörös italából, egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust.

Mégcsak nem is hasonlított a képernyőn látott bátyámra. Sehol nem volt az aranyos mosolya, vagy édes beszédstílusa. Nem tűnt ártatlan léleknek.
Lassan, még a szokásosnál is mélyebben beszélt, hangja mágnesként vonzotta magához a lelkem. A szemembe nézett, és nem engedett el többé.
Ő valóban a bátyám lenne? Akkor miért kúszik fel a torkomig ez az égető, mértéktelen forróság ha ránézek?

- Park Hyeri vagyok, köszönöm hogy befogadtatok.- hajoltam meg előttük, miután nagy nehezen elszakadtam Taehyung tekintetétől. - De elmagyaráznátok mi ez az egész? Miért zárt be engem Honey?

- Nyugodj meg, húgi. Mindent elmagyarázunk. - mosolygott rám az egyikük, de most elmaradt az a furcsa érzés. Amúgyis, miért szólít ő is a húgának?

- Honey a mi kis... tartályunk. És félt hogy belőled is ez lesz ha ma éjjel lejössz.

- Ti meg mi a francról beszéltek?!

- Hyeri, ezek kannibálok! Menekülj!!!- Honey ordított mielőtt Jungkook dühösen elkapta volna a haját, és befogta volna a száját.