A Bts, mint vérszomjas, kegyetlen, gyönyörű szörnyetegek.
Olvasd Hyeri vérfagyasztó kalandját mostohabátyja és annak barátai karmai között!
Garantált a borzongás🖤
Összezavart ez az egész. Szédülni kezdtem, ahogy viaskodni kezdtek bennem az érzések.
Kannibálok? Miről beszél ez a lány? Mégis hogy lenne a Bts ennyire elferdült? Mégis mi ez az egész egyáltalán?
Tartály? Meg akart védeni? Miért nem mondják hogy Honey őrült? Miért nem mondják hogy hazudik?
- Mert mindegy mit mondunk, húgica. Már benne vagy a hálónkban. - suttogta a fülembe egy ijesztően selymes hang. Jungkook-ra pillantottam, hisz az ő hangját hallottam a fülemben, de az csak mosolyogva figyelt engem.
Kirázott a hideg. Hirtelen ráeszméltem mennyire keveset tudok a bandáról. Megnézem a fellépéseiket a neten, és az új klipjeiket Taehyung miatt, de lényegében semmit nem ér a tudásom.
Bárkik lehetnének az előttem levő fiúk. Akár beteg állatok is, akik egy-egy koncert után csecsemőket gyilkolnak hobbiból.
Akár ez a baromság is igaz lehet, hogy kannibálok.
- Nem egészen. Vámpírok vagyunk. - kuncogott a fülembe ismét. Mostmár ingerülten tekintettem Jungkook irányába.
Hangosan is felkuncogott, így biztos hogy ő volt az. Bár fogalmam sincs hogyan.
- Vámpírok? Mi a franc van veletek? - kínomban nevettem fel, de közben az ajtót kerestem a szememmel. El kell tűnnöm. Honey ezt mondta.
Honey.
Honey szemüvege épp olyan mint Subiné. Gyönyörű nő, és mégcsak 26 éves. Előtte áll az élet. Nem hagyhatom itt. Minden erővel segített nekem. Megpróbált megmenteni. Tudta hogy nem ússza meg.
Nem mehetek el. Akármi is bújjon meg emögött az őrültekháza mögött, szembe kell néznem vele.
Honey miatt. Subin és Moona miatt. Magam miatt. Apa és anya miatt.
A bátyám miatt, aki most kicsit sem hasonlít a bátyámra.
- VÁLASZT VÁROK! Ne bámuljatok csak! Taehyung! Ha nem beszélsz, majd elmesélheted ezt anyunak és apunak! - nem néztem a szemébe. Jungkook a fülembe suttogott, de ez semmi volt ahhoz képest, ahogyan Taehyung ejtette rabul a tekintetem, és vonzott magához.
Halk, mély és baljós. Ilyen volt Kim Taehyung nevetése akkor.
- És mit mondasz nekik? Hogy vámpírok vagyunk?
- Természetesen nem!!! Azt, hogy zakkantak vagytok! És hogy kínoztok egy védtelen lányt! - a hirtelen csiholódott düh tüze felemésztette a félelem utolsó cseppjét is bennem.
Honey és Jungkook elé trappoltam. A fiú kérdőn nézett rám. Nem törődtem vele. elkaptam a lány szabadon hagyott csuklóit, és magam felé rántottam azt.
Jungkook hirtelen eleresztette őt, így a karjaimba hullott. Bár nem volt valami nagy darab, a súlya alatt kishíján hanyat estem, de sikerült megtartani magam.
- Itt vagyok, jó? Megvédelek a zakkant idolszörnyektől. - finoman simogattam a haját, miközben ő csak egyre azt hajtogatta, meneküljek.
- Felviszem őt a szobájába. Aztán mindent elmondtok nekem! Mindent!!- meglepett, de nem kaptam ellenkező szavakat. - Valaki segítsen!
Egy magas, ijesztő alak állt fel a kanapéról. Karakteres arca miatt őt könnyen be tudtam azonosítani. Namjoon. A vezető.
- Engedd. - lépett mellém, majd könnyedén kapta fel, akárcsak egy tollpihét.
Honey szobája ijesztőbbnek hatott a sötétben. Namjoon gyengéden fektette az ágyra, majd rásimított az arcára.
- Oppa...- suttogta a halkan zokogó nő megtörten. Értetlenül figyeltem a történéseket. - Ma nem voltam hasznos, ugye?
- Nem, Yagi. Ma nem voltál. - suttogta vissza, majd egy csókot lehelt Honey ajkaira. Elnyílt a szám a csodálkozástól. - Holnap hasznos lehetsz. Menekítsd ki Hyerit amíg nem leszünk itthon.
- Megígérem. - bólintott erőtlenül.
Mikor becsukta az ajtót, egyből letámadtam Namjoont.
- Ezt meg hogy értetted? A mi oldalunkon állsz? - hitetlenül felnevetett a kérdésem hallatán.
- Valami olyasmi. Honey Sparks... a menyasszonyom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
