Hotter than hell ( Kim Taehyung ff) 🇭🇺

🖤♡4.♡🖤

4. Vámpírok.

- Vámpírok vagyunk. Ha nem hiszed, kóstold meg ezt!- egy alacsony, lányosabb arcú fiú nyújtotta felém a koktélos poharát, amiben bort sejtettem... de valószínűleg vérrel volt tele.

Honey vérével?

- Mit műveltek Honey-val? - tettem fel halkan a kérdést, de olyan közel ültek hozzám, hogy még a szívem dobbanásait is hallhatták.

- Nem kényszerítjük semmire. Tudta mire vállalkozik. Ő akart minden áron velünk élni. Mégcsak be sem kellett vetnünk a vonzerőnket. - Namjoon alig láthatóan megfeszült a fiú mondataira. Tényleg fontos lehet számára....

- Azt akarod beadni hogy ő akarta hogy kínozzátok? Ki hinné ezt el?

- Nem kínozzuk. Neki is jó amit csinálunk. - Jungkook szólt közbe, perverz mosollyal az arcán. Szúrósan bámultam rá.

- Mivan? Ez az igazság!- vont vállat, és senki nem cáfolta meg őt. Namjoon sem.

Az arcom hirtelen forrni kezdett, éreztem hogy fülig pirulok.
Valaki méregetni kezdett, és nem kellett ránéznem hogy tudjam, Taehyung volt az.
Talán ez lenne az ő " vonzereje"?
Beszarás, hogy ez az egész igaz!
Valószínűleg csak álmodom...

- Hyeri. Nézz rám! - mély hangja mintha csak parancsra késztette volna a szemeimet, egyből a fiúra tapadtak.
Elnyílt ajkakkal figyeltem a gyönyörű, kegyetlen mosolyt, ami az elégedettségtől jelent meg hibátlan arcán. Miért léteznek ilyen tökéletes emberek basszus?

Ők nem igazán emberek.

- Helyes. Most pedig jegyezd meg amit mondok neked! Senki nem fog hinni neked, ha ezt elmondod bárkinek is! Bezárnak egy diliházba vagy ilyesmi. De ha megtanulsz velünk élni, valóra válhat az álmod. A legismertebb fotós válhat belőled, nem igaz? Válassz, húgicám. Nem kényszerítünk semmire.

- Totál zakkantak vagytok. - motyogtam, de már egyre kevésbé hittem el amit mondtam.
Taehyungra nézve már semmiben sem voltam biztos. Még a saját nevemben sem. - Lefekszem. Ha holnap reggel is vámpírnak hiszitek magatokat, akkor majd elgondolkodok ezen az egészen. Talán csak beütött nektek a pia...

- Tedd azt. Jó éjt, Park Hyeri. - angyali mosollyal búcsúzott tőlem, de a hangja veszjóslóan, ördögien csengett.

Azt hiszed, nem tudtam aludni a nyugtalanságtól? Hogy gyötörtek a rémképek, és még az ajtómat is kulcsra zártam?

Hát, nagyot tévedtél. Még az ajtót is elfelejtettem bezárni, és egy pillanat alatt álomba zuhantam.

Mégcsak nem is álmodtam.

A reggelemet a lehető legszokatlanabb ébresztővel kezdtem, amit valaha kaptam.

Valaki kibaszottul megharapta a nyakam.

Vámpírok.

Sikítva ugrottam egyet, de az illető szorosan tartott.

Most tényleg kiszívják a véremet?

Nem éreztem hogy kiserkenne a vérem, de talán ezt nem is szokták érezni. Ami viszont elég nyilvánvaló volt, a bőrömbe mélyedő fogak miatti fájdalom.

De megbújt ott más is. A gyomromban melegség áradt szét, azzal a jól ismert izgalommal társulva, amit a mostohabátyám közelében érzek mindig.

Taehyung az. Ő szolgálja ki magát az ereimből.

Ellenkezni akartam. Ordítani, kapálózni, tökön rúgni teljes erőmből.
Ehelyett sóhajtottam egyet.

És beletúrtam a hajába.

Nem vicc, bár elég nevetséges, sőt, szánalmas. A hajába markolva sóhajtoztam a fülébe, mint egy szűzkislány az első alkalmánál.

Oh, várj. Hisz' tényleg szűz vagyok!
De az tuti hogy szeretkezés közben nem szoktuk egymás vérét inni!

Ugye...?

Egy idő után nevetve hajolt felém. Tényleg ő volt. Sötét tincsei a szemébe lógtak ahogy lefelé hajolt, sötét szemeit egy világoskék kontaktlencse tette természetellenesen széppé.
Szadista mosolyra húzta csillogó ajkait, megmutatva makulátlan-fehér fogsorát.

Na állj.

- Miért nem véres a fogad?- kiáltottam kétségbeesve. Rosszat sejtettem.

- Húgi... Láttál te egyikünknél is éles szemfogakat?- a nevetése felhőtlen volt, de számomra semmi jót nem ígért.

- Gondoltam el tudjátok rejteni. - motyogtam zavartan félrepillantva.

- Okos lány vagy. Félre akartalak vezetni... de valójában beletrafáltál.

- Szóval? Hova tűnt a vérem?

- A véred? Az ereidben, természetesen.  - legszívesebben képen töröltem volna azt a gyönyörű rohadékot!

- Akkor az előbb...?

- Tükör. - suttogta ajkaimra hajolva, mély orgánuma pedig egyből kizökkentett a dühömből.

Felpattantam az ágyból, majd az állótükör elé trappoltam.
Kissé elfordítottam az arcom, de jól láthattam a nyakamon ékeskedő feltűnő alkotást.
Egy jókora harapásnyom díszelgett a nyakam jobb oldalán, körülötte lassan liluló folt terjedt szét.

- Látod? Azért nem fogom meginni a húgicámat. - vetette oda díjnyertes vigyorral az arcán Taehyung, az ágyamban henteregve.

- De azért megharapni és kiszívni a nyakam szabad??- rivalltam rá hitetlenül, mire jóízűen felnevetett.

- Miért, a mostohabátyád fülébe nyögdécselni szabad? És a haját markolászni szabad közben? - arcomat elöntötte a vér, teljesen elpirultam, ahogy a szégyen, düh és az a kibaszottul tiltott vágy keveréket öltött bennem a mondandója hallatán.

- Véletlenül nem kell menned egy próbára vagy ilyesmi?- morogtam, mire egy "tényleg" kiáltással kiviharzott a szobából.

Basszus.

Basszus, basszus , BASSZUS!!!

Nem lehet hogy tényleg nem álmodtam! Nem lehet hogy a bátyám az édes kis idol álca mögött egy vérszívó szörnyeteg!

Egyszerűen nem fogadom ezt el! Soha!