Uchihák és Senjuk [Sasuke F.F.]

Egy

  - Megjöttem!- kiabált egy nyolcéves lány amint belépett a ház ajtaján. - Anya?

  Elkezdte keresni édesanyját, de sehol sem találta. Kezdett megrémülni, viszont a keresést nem adta fel. Ekkor megpillantotta anyját egy fánál.

  - Anya!- kezdett el felé rohanni, azonban az arcát még mindig nem látta. - Anya?

  Akkor pillantotta csak meg, hogy édesanyja egy kötélen lóg, ami fel van akasztva a fára. Rápillantott édesanyja arcára, ami nem mutatta az élet egy csepp jelét sem.

  - Anya!!!- a lány őrjöngésbe kezdett, mire a szomszédok kirohantak, és a környező lakosok is, ebből a kis faluból.

  - Reina... Reina nyugodj meg!- kezdte el csitítgatni a szomszéd férfi, azonban a lány szeméből elkezdett dőlni a vér, és a fekete szín helyett már egy minta volt található benne.

  - Rei, Rei mi a baj?- szaladt felé a lány egyik barátja, de azonnal hátrahőkölt, amint meglátta a lányt.

  - ANYA!!!- üvöltötte, majd fekete lángok csaptak szét mindenfelé.
  Azok a lángok amit elértek, szénné és porrá égették, beleértve az embereket is.

  - Rei, Rei... én elégek!- kiabált a barátja, ám mire odaért volna a lány, már porrá égett.

  Lassacskán az egész falu leégett. Ekkor egy égő ember rohant ki, a kezében egy sértetlen madárral.

  - Vidd a levelet gyorsan Konohába!- mondta az ember, majd ő is szénné égett, a madár pedig tovaszállt.

  Nem telt bele tíz perc, már csak a lány és néhány omladozó szenes ház maradt.

  - Anya... én megöltem... mindenkit. - jelentette ki a lány.

  Zihálva keltem ki az ágyból. Jobban mondva zihálva keltem fel a poros épphogy épen maradt földön lévő szőnyegről. Már megint ugyanazt álmodtam. Már ha jól tudom három négy éve annak, hogy ez megtörtént. Azóta egyedül élek ebben a szénné égett faluban, és elűzöm az erre tévedt embereket, de előtte mindig ellopom az ételeiket. A gyomrom nagyon összeszűkült, de egyenlőre még jól bírom. Viszont a kinézetem valószínűleg kész káosz.
  A mai nap azonban különbözött a többitől.

  Szokás szerint felrajzoltam vérrel a kereszteket meg egyéb halált jelentő motívumokat az épségben maradt falakra, így minden járókelő aki erre tévedt azt hitte, hogy ez egy kísértet falu. A sharinganomat a maximumra fejlesztettem, ahogyan magenkyou sharingant is. A susanoo használatát is megtanultam, ezen kívül a sharinganommal semlegesíteni tudom mások támadásait, egyébként szél, tűz, víz, villám, föld, fa és jég elemet használok. Az apám, Uchiha Hotu, törvénytelen gyermekeként jöttem világra. Édesanyám aki régebben mindig mellettem volt, Senju Ai, nagyon kedves, meg minden, de őszintén már nem is nagyon emlékszem rá.

  Ekkor azonban négy alakot láttam még sétálni a területemen. Egy maszkos szüke hajút, egy savanyú képűt fekete szemmel és hajjal, egy narancsnak öltözött vacogó fiút, és egy rózsaszín hajú lányt.

Sasuke szemszöge:

  - Kakashi sensei... U... uggggye neee... eemmmm létezzznek sz... szellemek?- kérdezte reszketve az a hülye Naruto.

  - Jöhetnek váratlan fordulatok. - mondta a sensei, de az a hülye maszk miatt nem lehetett látni, hogy viccel e, vagy komolyan mondja.

  - A... az ott vér?- sipítozott Sakura, és egy vérrel festett keresztre mutatott, amit egy romra alkotott valaki.