Uchihák és Senjuk [Sasuke F.F.]

Kilenc

  Lassan kinyitottam a szemeimet, de a hirtelen fény miatt vissza is csuktam. Utána először hunyorítottam, majd fokozatosan nyitottam ki a pilláimat, de még így is hatalmas volt a fény mennyiség. Egy fehér falú szobában ébredtem, egy kórházi ágyban, mellettem egy kis éjjeliszekrénnyel, azon egy vázával és benne vörös rózsákkal. Nagynehezen felültem, majd kikászálódtam az ágyból, már ha lehetett annak nevezni az a fadarabot, de nekem beleszólásom se lehet, hiszen három-négy évig egy szőnyeg maradványon, vagy éppen faágakon aludtam. Belenéztem a tükörbe, ekkor tapasztaltam, hogy a hajam vége egy picit fehér, ahogy a pupillám közepén is volt egy fehér paca, mind két szememnél.
- Mi a... - szólaltam meg, de ekkor az emlékek özönlöttek be a fejembe, és rohantam ki is már a kórtermemből.
Egyenesen a recepcióra rohantam, ahol megkérdeztem, hogy hol van Haruno Sakura szobája, hiszen neki nem tudtam az összes sebét begyógyítani.
- Óh, a 36-os kórterem az. De Reina-san, magának még nem lenne szabad... - kezdett bele, de félbeszakítottam.
- Bocsánat! - hajoltam meg előtte, majd sprintelni kezdtem a 36-os terem felé. "Utam" közben többen is kiabáltak utánam valamit, de én tisztára kizártam körülöttem a külvilágot, és csak rohantam előre.
- Sakura! - rontottam be, ahol megpillantottam az ágyban fekvő barátnőmet, és egy lélegeztetőgép tartotta életben. Naruto az ágya mellett ült, és amint meghallotta az ajtó csapódását, azonnal odakapta a fejét.
  - Oh, te vagy az, Reina-chan... - mosolyodott el fájdalmasan, majd visszafordult az alvó Sakurához.
  - Mióta alszik? - kérdeztem, némi félelemmel a hangomban.
  - Két hete. - közölte búskomoran, mire nekem tányér méretűre nőttek a szemeim. - És az én hibámból... ha nem rohantam volna be, akkor... - kezdett bele, és már majdnem elsírta magát, mikor a kezem az arcán csattant.
  - Sakura nem hagyná hogy magadat okold! Csak annyit mondana, hogy: BAKA NARUTO! aztán pedig jól fejen vágna! Nem sírhatsz! Egyszer biztos fel fog ébredni! Egyszer... - akartam folytatni, de az arcomat mardosó könnyek miatt nem tudtam.
  - Reina-chan... te sír... - kezdett bele, de én félbe vágtam.
  - Nem! Nem sírok! Biztos csak beképzeled! - kiáltottam rá könnyeimet nyeldesve.
  Nem Naruto. Nem miattad nem kelt fel. Nekem nem kellett volna annyira durván kiütnöm. Ha nem lett volna az a rinnegan, vagy micsoda, akkor most biztosan ébren lenne, és élné mindennapjait.
  - MI AZ, HOGY NEM VOLT A SZOBÁJÁBAN?! - szakította félbe gondolatmenetemet egy ismerős hang, mire kirohantam a folyósóra.
  - Sasuke? - sétáltam a fiú mögé, aki amint észre vett, azonnal megölelt. - Na jó, ez kicsit fura volt.
  Ekkor mögé pillantottam, ahol egy reszkető nővér volt, elejtve a kórlapokat.
  - Jól van? - sétáltam a nőhöz, mire az bólogatni kezdett, majd elszaladt.
  - Te sírtál? - kérdezte Sasuke.
  - Dehogy! - tagadtam le.
  - Akkor miért vörösek a szemeid? - kezdett el méregetni, amitől kissé elpirultam.
  - Csak kijött az allergiám. - hazudtam ismételten, mire a savanyúcukor eleresztett egy "Hm"-öt.

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Elszaladtam a Yamanaka virágbolthoz, ahol Inoval találkoztam, ő pedig ingyen adott egy csokor virágot, azzal, hogy ajándékba adja Sakurának. Utána visszamentem a kórházba, és kicseréltem Sakuránál a vázában a virágot, hiszen már az előbbi elszáradt.
  Nem tudtam mit kezdeni magammal, és a bánatommal, amikor hirtelen egy hang szólalt meg a fejemben.
  - Mindenkinek csak teher vagy.
  - Ezt hogy érted?
  - Nem veszed észre? A kyuubi kölyke miattad depizik, az Uchiha fiú állandóan miattad aggódik, hogy mikor halsz meg, a pinky lány a te jóvoltatból kómában fekszik, a sensei-ed pedig utánad takarít. Ez vagy te. Egy hatalmas teher mindenki számára. Ha nem léteznél, akkor már mind a négyen nyugodtan élhetnék életüket, de te tönkreteszed őket.
  - Igaz...
  - A pinky lány már talán telhesíthette volna akaratát, és az Uchihával randizna, az Uchiha akár teljesíthette volna bosszúját, persze csak segítséggel, azt nem mondom, hogy a kyuubi hokage lett volna, de talán közelebb állna hozzá, ha TE nem trappoltál volna be az életükbe. Haltál volna éhen a faludba, te semmirekellő élősködő vakarcs!
  A hang szavai igazak voltak, mégis tűként szúrtak a szívembe. Én pedig eldöntöttem, hogy nem fogok többé gondot okozni nekik. Elindultam a hokage arcképek tetejére. Nem akarok tényleg a terhükre lenni. Tudtam hogy van az embernek egy jó és egy rossz oldala, hozzám például most a rossz beszélt, de tényleg igaza volt. Ha megállítottam volna őket, mielőtt bementek volna a barlangba, és megvártuk volna Kakashi sensei-t, akkor Sakura most nem lenne kómában, és Naruto se lenne ilyen búskomor.
  Mialatt ezeken gondolkodtam, fel is értem, majd kiválasztottam a legmagasabb pontot, a szélére sétáltam, már készültem volna leugrani, amikor egy kéz megragadta a jobbomat.
  - Te meg mégis mit csinálsz?! - hallottam meg Sasuke hangját.
  - Nem akarom, hogy a többieknek is én tegyem tönkre az életét. - jelentettem ki.
  - Te meg mégis miről beszél... - nem hagytam befejezni, mivel a jobb kezemet kirántottam a markából, majd megszólaltam.
  - Bocsánat, Sasuke. Sajnálom, hogy mindig aggódnod kellett miattam. - mosolyodtam el, majd elengedtem magam, és hagytam, hogy zuhanjak.
  - REI-CHAAAN!
  Az utolsó emlékem az volt, hogy mosolyogva zuhanok, majd minden elsötétül.

  Mielőtt megölnétek, NEM fog meghalni. Nem spoilerezek többet.

  Na, végre vége van ennek az tanévnek is. Kinek milyenek lettek az év végi jegyei? Nekem csak két négyesem lett, valamilyen csoda folytán.

  Nemsokára folytatás!😁 (Mivel végre nyár van, több időt tudok a könyveimre fordítani.)