R͓̽e͓̽m͓̽é͓̽n͓̽y͓̽k͓̽e͓̽d͓̽é͓̽s͓̽e͓̽k͓̽- Haikyuu HUN

Kunimi x Kageyama

~Kageyama~

   -Az otthon nagyon fontos hely volt a főszereplő számára, ahogy ezt a történet folyamán többször is megfigyelhetjük. Tehát, összefoglalva mit jelenthetett a történet írójának az otthon? -tette fel a kérdéseket mondandója végén irodalom tanárunk.

Az előttem ülő lány egyből felemelte a kezét. -Egy helyet, ahova mindig visszatérhet.

Egy másik diák is felemelte a kezét. -Ahol leveheti a terhet a válláról.

És ez így folytatódott, szinte mindenkinek volt valami hozzászólása.

Ahova visszatérhet, ahol leveheti a terhet a válláról, ahol önmaga lehet, megértik, összetörhet de mégis felsegítik, ahol nem utasítják vissza, ahol mindig áll majd valaki mögötte...

   -Így van, tehát az otthon nem csak egy adott hely, hanem adott személy is lehet. Akkor most beszéljünk--

Megszólalt a csengő, mire mindenki pakolni kezdett és a tanárnő is lassacskán elhagyta a termet egy "Következő órán folytatjuk, szép hétvégét!" mondattal. Ez volt az utolsó óránk, szóval most már mehetek röplabdázni. Végre. A tornaterem felé sétálva összefutottam Tsukishimával, miközben Hinatát heccelte. Na már csak ez hiányzott. Megpróbáltam elsétálni mellettük, hátha nem vesznek észre. Nos, nem jött össze.

   -Oh? Csak nem a király lopakodik a szolgái elől? -kúszott önelégült vigyor a képére.

   -Fogd be Tsukishima! -mordultam rá.

   -Hé, ne kezdjétek már a hülyeséget rögtön az edzés előtt! -szólt ránk a harmadéves feladó, majd szépen elterelgetett minket az öltözőig.

Már mindenki a bemelegítést csinálta amikor az edzőnk is megérkezett. Ukai kiadta az utasításokat, hogy kinek mit kell gyakorolnia, mi pedig úgy tettünk ahogy mondta. Félórára rá befutott Takeda-sensei is, akinek látszólag nagyon fontos közölnivalója volt.

   -Következő hétvégén egy két napos edzőtábor a Seijoh-val.. -lihegte fáradtan a futástól. Ez a hír mindenkinek plusz energiát adott és miután Nishinoyáék kikiabálták magukat folytattuk azt, amit elkezdtünk. Ma a gyorsak is különösen pontosra sikeredtek.

De egy edzőtábor pont most? Lassan nyáriszünet és a Nekoma edzőtábor is közeledik. Gondolataimból a labda szakított ki ami szerencsésen arcon talált, Tsukishima nagy örömére. 

   -Kageyama meg vagy? -kiáltotta Sugawara.

   -Persze.. -motyogtam.

   -Kageyama-kun, hol jár az eszed? -vigyorgott Hinata, mint a tejbe tök.

   -Ez egy szép fogadás volt! -szólt ide Tanaka.

   -Oi! Hagyjátok abba ti ketten! -szidta le őket a kapitány. -Ha ilyen sok energiátok van, akkor mennyetek ugró lebegőket fogadni..

...

Hazafele már egyedül sétáltam, hisz Hinata Yachival ment, mert valamilyen projectben akar neki segíteni. Miközben a csendes utcán haladtam a fejemben egyre csak csengtek a tanárnő szavai, miszerint az otthont nem csak egy hely és nem csak a vér határozza meg. Ahányszor csak elhangzott az otthon szó nekem mindig a Kitagawa Daiichi első éve jutott eszembe. Igaz, a mostani csapatom is egy fontos "hely" a számomra de valahogy mégse ők ugrottak be először, nem velük nőttem fel. Az első évemben soha nem is gondoltam volna rá, hogy egy nap a "Pálya Királya" címet fogom viselni... akkor még minden más volt, még Kunimi és Kindaichi is barátként tekintett rám, ahogy én is rájuk. Aztán jött az utolsó évünk amikor már véglegesen is terrorban tartottam a saját csapatom és tőlük is véglegesen elszakadtam. Időközben hazaértem és ledobva a cipőmet az ajtóban köszöntem.