R͓̽e͓̽m͓̽é͓̽n͓̽y͓̽k͓̽e͓̽d͓̽é͓̽s͓̽e͓̽k͓̽- Haikyuu HUN

Oikawa x Sugawara

~Oikawa~

Éppen Takeru-t vittem haza a délutáni edzéséről.  Már félúton járhattunk amikor is hirtelen rántott egyet a karomon, ezzel megállásra késztetve.

   -SUGAWARA-SAN! -kiáltotta.

   -Takeru? -pillantott erre meglepődötten- És Oikawa? 

   -Áhh a felpezsdítőúr a Karasunoból.. 

Takeru egy szempillantás alatt eltűnt mellőlem és már az említett személy körül nyüzsgött. Szép kis áruló.. 

   -Sugawara-san! Sugawara-san! Mikor jössz legközelebb az edzésünkre? -kérdezte csillogó íriszekkel. Nos, a saját unokaöcsém most már egy hivatalos áruló.. 

   -Talán a jövő héten, sok a tanulnivaló -nevetett fel zavartan és én éreztem ahogy az arcom egyből felforrósodik.

A Karasuno harmadéves feladója mindig is ilyen szép volt? Te. Jó. Ég.

Ez volt egy hete és azóta csak a feladón jár az agyam. A csapat elég sokat szekált mert nem tudtam figyelni se az órákon se az edzésen.. főleg a MatsuHana páros. Komolyan ők miért nincsenek még együtt? Végül két napja bevallottam Hanamakinak, aki azóta főleg nem hagy nyugodni és mindig azzal nyaggat, hogy hívjam már el felpezsdítő urat egy randira. Mintha ez olyan egyszerű lenne. Mégis hagytam magam rávenni és most Takeru edzésére tartok.

Amint beléptem a terembe egyből meg pillantottam Sugawarát, aki éppen egy gyerkőcnek segített a feladásokkal. Intettem az edzőnek aki már megszokta, hogy néhanapján csak úgy eljövök segíteni a gyakorlásban. Nem telt bele sok idő és a szürke hajú is észrevett, majd intett egyet, mire visszaintettem. Elindultam felé, majd pár lépésnyire megálltam tőle.

   -Ha Takeruért jöttél, őt már elvitték. -mondta, majd szólt a mellette álló kislánynak, hogy tartsanak egy kis szünetet.

   -Igazából abban a reményben jöttem, hogy téged is itt talállak. -válaszoltam.

   -Hát itt vagyok. -mosolyodott el és oh.. Istenem de angyali volt. 

   -És esetleg lenne kedven eljönni velem, miután végeztél egy kávéra esetleg? -tettem fel a kérdést mire egy pillanatra megilletődött, majd válaszolt.

   -Persze, miért ne?

...

Mindketten kikértük a saját adagunkat majd helyet foglaltunk az egyik asztalnál. Elkezdünk mindenféle dologról beszélgetni, például az egyetemről, a röplabdáról, kedvenc film, kedvenc könyv, az elsőévesek egyszer pedig annyira nevettünk, hogy azt hittem a kávé már az orromon fog kijönni. Az idő egyre csak telt és én egyre csak nem akartam menni. Végül hat órakor Sugának muszáj volt mennie, mert megígérte édesanyjának, hogy segít a vacsora elkészítésében. A kávézó előtt végül nekiálltunk "búcsúzkodni".

   -Jó volt a mai nap, még megismételhetnénk. -mondtam .

   -Egyetértek. -felelte, majd várakozóan vizslatni kezdett. -Van még valami? -kérdezte.

   -Nem.. nem hiszem. -hazudtam elfordítva fejemet -Akkor, szerintem szia. -köszöntem el.

   -Igen, szia.

Megfordultam és elindultam az ellenkező irányba ám egy hang a fejemben megállásra késztetett. "Olyan népszerű vagy a lányok körében, miközben a szerelemben olyan szerencsétlen vagy" ezt mondta nekem a minap Makki.. "A végén még túl későn lépsz és akkor hallgathatjuk a szívfájdalmadat, amihez semmi kedvünk" ezt pedig Mattsun "A pályán kívül tényleg egy nyomorék vagy" csatlakozott hozzájuk Iwaizumi. Egy pillanatig haboztam, majd megfordultam és Sugawara után siettem. 

   -Suga! -kiáltottam, amint utolértem. -Én..

   -Nekem is tetszel. -szakított félbe.

   -..Eh? -lepődtem meg - Szóval tudtad?

   -Oikawa feladó vagyok, elég gyors a felfogásom. -felelte, majd közelebb lépett hozzám, mire kapva az alkalmon magamhoz húztam és megcsókoltam.

.

.

.

.

.

Hát nem elég, hogy rövid lett még cringe is.. De remélem élveztétek :D

A jövőben hosszabbra tervezem a részeket! Ha van kérésetek írjátok le!