R͓̽e͓̽m͓̽é͓̽n͓̽y͓̽k͓̽e͓̽d͓̽é͓̽s͓̽e͓̽k͓̽- Haikyuu HUN

Konoha x Akaashi

~Akaashi~

A hét "utolsó" napja volt azaz péntek, de az edzőnk mégis beiktatott mára egy edzőmeccset.  A legtöbben a pokolra kívántuk az egészet és inkább mentünk volna haza, de akkor hogy tudnánk fejlődni? 
Viszont a mai nap egy kivétel is volt egyben. Sajnos a rossz értelemben. Bokuto ma a nap elejétől kezdve az emós énje volt és valahogy sehogy se akart felvidulni akármivel próbálkoztunk. 

  -Hé Akaashi! -szólított meg Konoha. -Valami új ötlet, hogy mit csináljunk vele? -nemlegesen megráztam a fejem. 

   -Ha nem vidul fel akkor a pályán nem fogjuk semmi hasznát venni.. viszont ha kiállítjuk akkor egy életre megsértődik.. -sóhajtott Sarukui.

   -Most komolyan.. Senkinek nem mondott semmit? Még neked se? -kérdezte a harmadéves libero.

   -Elnézést a zavarásért! -hallatszott a terem ajtaja felől, ami azt jelentette, hogy a Nekoma megérkezett. 

Mivel Bokuto jelenleg nem adott semmilyen jelet arról, hogy hajlandó lenne elvégezni a kapitányi tevékenységeit ezért én mentem a másik csapat elé.

   -Mi lett Bokutoval? -kérdezte Yaku.

   -Fogalmunk sincs, nem mond semmit -gyorsan kezet ráztam a másik kapitánnyal -de a nap elejétől ilyen.. -sóhajtottam fáradtan.

   -Egy idióta, szóval megérdemli. -mondta Kuroo.

   -Te tudod mi baja? -húztam fel kérdő szemöldököm. 

   -Nem, csak nyelvbotlás volt. -nézett félre. Aha. A pályán kívül túl átlátszó vagy Kuroo-san.. 
Gyorsan köszöntem Kuzumének majd vissza siettem a saját csapatomhoz.

Az edzőink még váltottak pár szót, utána kezdhettük is a meccset. És ahogy megjósoltuk Bokutonak semmi haszna nem volt.. Az első szettet a macskák nyerték 25-20-ra. Én pedig a második szett előtti rövid szünetben már azon voltam, hogy felrúgom a kapitányom. 

   -Lehet, hogy ma történik meg? -suttogta Komi Konohának.

   -Nem tudom, de a tisztes távolságot azért tartsuk meg.. 

Még tavaly történt egy rosszul sikerült meccs után, hogy lecsesztem szinte az egész csapatot.. főleg Bokutot és azóta tarják magukat ahhoz a teóriához miszerint "Akaashi Keiji -azaz én- minden évben egyszer elveszti a nyugalmát és kiborul öt percre és ha ez megtörténik imádkozz". Szép elképzelések, nemde? Nem törődve velük folytattam utam Bokuto felé. Amint megálltam előtte egyből felpillantott rám egy szomorú tekintettel.

   -Akaashi.. -motyogta.

   -Igen?

   -Én.. én rossz vagyok az ágyban? -szemeim kikerekedtek és hitetlenül pillantottam rá. Ekkor már tényleg le akartam ütni. Nagyon.

   -Honnét tudjam?! És nem is akarom megtudni.

   -A..az arcod most nagyon ijesztő.. 

   -Miért tőlem kérdezed? Kérdezd inkább e fekete macskád..

   -Mi, te tudsz rólunk? -lepődött meg.

   -Nem volt nehéz kitalálni. -pillantottam rá.

   -De őt nem kérdezhetem meg mert haragszik rám.. -nyöszörögte. Csak azt ne mondja, hogy..

   -Te egész nap EMIATT VOLTÁL KIBORULVA?! -emeltem fel a hangom, mire Konoháék érdeklődve felénk pillantottak.
   -Lefogadom megint  valami hülyeséget csináltál.. -mondtam immár nyugodtabban. -Ráadásul az engedélye nélkül..

   -Akaashi! Miért gondolsz rólam ilyeneket? -nyavalygott -Legyél hozzám is kedves, mint Konohához! Nem ér, vele kivételezel.. -pufogta és pedig éreztem ahogy halvány vöröses árnyalat kúszik az arcomra.

   -Bokuto-san ezt honnan veszed? -kérdeztem, miközben próbáltam visszanyerni nyugodtságom.

   -Nem tudom, körülötte valahogyan nyugodtabb vagy és őt nem szoktad leszidni.. -szerencsém, hogy nem igen vág az esze a kapitányomnak.. őt ismerve kihuhogná fűnek, fának.

   -Oké, nem fontos. Inkább nyerjük meg a követező szettet, biztos vagyok benne, hogy ő is büszke lesz rád ha nyerünk. -ezzel talán kicsit sikerült felvidítanom. 

A kísérlet végül sikerrel zárult és a következő szettben elvertük a Nekomát, majd kezdtük a következő játszmát.

...

Ha a macskák nem is, de Bokuto sikeresen eltüntette minden energiámat a plusz edzéssel. Már a harminchetedik labdát adtam fel neki, de ő még mindig bírta volna ellentétben velem. Azok közül akik itt maradtak velünk még egy darabig már mindenki az öltözőben végezte a dolgát, engem itt hagyva szenvedni..
Nem sokára kinyitódott a terem ajtaja és a szőke harmadéves lépett be rajta.

   -Gondoltam szólok, hogy már fél hat van.. -mondta, majd várakozóan pillantott felénk.

Bokutora néztem majd vissza vezettem tekintetem a szőke fiúra és szem forgatva megráztam a fejem. Konoha halkan elnevette magát majd ledobta a cuccát és leült a földre, fejét a falnak támasztotta. Úgy látszik nem igazán hatotta meg a helyzetem..
Egy kis idő ismét eltelt és immár az ötvenhatodik labdát adtam fel kapitányomnak, aki még mindig egy energiabomba volt. Viszont én teljesen kifáradva feladtam -ezúttal a játékot- és fáradtan Konoha felé ballagtam. Megálltam a harmadéves előtt aki ekkor telefonjából felpillantott rám. Egy gyors mozdulattal megrántottam a karját aminek köszönhetően már a földön feküdt és pedig nemes egyszerűséggel ráfeküdtem. Hangot adott a maglepettséghez, majd átkarolta a derekam és nevetni kezdett.

   -Akinori segíts.. -nyöszörögtem a pulcsijába, miközben mélyen beszívtam illatát.

   -Konoha ez nem ér! -kiáltotta Bokuto. -Látod Akaashi? Mondtam, hogy őt jobban szereted! -szitkozódott.

...

A már sötét utcákon sétáltunk csendben, összekulcsolt ujjakkal amikor Konoha hirteen megszólalt.

   -Akkor ma nálunk alszol, igaz?

   -Uhum.. -ásítottam -Kulcsszó az alszom -tettem hozzá.

   -Lesz egy egész szombatunk, szóval csak nyugodtan.. -nem láttam az arcát, de tudtam, hogy elmosolyodott.

   -Anyukádék? -érdeklődtem.

   -Az évfordulójuk alkalmából elmentek egy hétvégére valami csoda mega szuper izére. -közölte.

   -Ahaaa, akkor csak hétfőn jönnek vissza?

   -Igen, szóval nálunk lehetsz egész hétvégén -mondta, majd behúzott maga után a kapun, hisz időközben megérkeztünk.

.

.

.

.

Nos, nem igazán tudom mi volt ez de remélem tetszett! További szép napot/estét/reggelt!

Bokuro shipperek fel a kezekkel! xd