*Mivel idén elvileg nem megyünk több napos kirándulásra eldöntöttem, hogy leirom nektek a legkatasztrófálisabb eseményeket amik a 7-es Határtalan kirándulás alatt történtek.*
2019 májusában, ha jól emlékszem, az akkori 7/a és 7/c felszált a buszra és elindult Szlovákia irányába. Utunk során mindenki többször is agyfaszt kapott de ennek a fasznak lassan érce is lett.
.
.
.
#Még el se hagytuk a várost#
Ofő: A BUSZON SENKI SEM EHET!!!
Mindenki: *úgy indult el hajnalban otthonról, hogy nem evett* 🖕🖕🖕
~2 órával később~
Idk: Tanár nő, mikor állunk meg enni?
Ofő: Majd egykor megállunk.
13:00-kor ennek ellenére még mindig nem álltunk meg és csak olyan 2-3 óra magasságában álltunk meg egy Tesco parkolóban.
.
.
.
Valahogy e körül felvettük az idegen vezetőnket, Péter bá't aki az 'a' - t 'á' - nak mondta. Még szinte a határt se léptük át mikor már bőven Szlovákiáról magyarázott és a buszon mindenki egyszerre aludt el.
Csak hogy lelőjjem a poént egész kirándulás alatt csak és kizárólag várakat, templomokatés romokat néztünk. Azt és semmi mást.
Az első nap még nem is lett volna olyan szar. Végig jártunk néhány várat, lerohasztottuk a talpunkat, stb.
És még ezen a napon megtanultam, hogy miért nem szabad a busz hátsó ajtajánál lévő székhez ülni, ugyanis ott volt a 'kukának' elnevezést szemetes zacskó és mindenki nekem adosgatta ide a szemetet, hogy dobjam már ki és nem egy vizes szenviccsel találkoztam ez alatt.
Már nem tudom mikor de megérkeztünk 1. Szállásunkra (ugyanis minden nap más Szállásunkra volt). Ez lesz most a Börtön szálloda. Na megérkeztünk a börtönbe, lecuccoltunk, aztán elmentünk vacsizni. Na itt egyből elhagytuk Kristófot és Patrikor mert ők nem hallották, hogy megyü k enni ezért a szálláson felejtettük őket. Kaja után aki még akart az Péter bá', és Eszter néni kíséretében elmehettek várost nézni aki még nem az vissza ment a szállásra. És bakker mennyire jól tettem, hogy inkább visszamentem a szállásra. Ugyanis mire a város nézők vissza értek addigra a bezárt a szállás ajtaja, a recepciós haza ment és ki lettek zárva. (A WC papírt meg Eszter néni cigijét úgy kellett koadni az ablakon). Már éppen elkezdtünk volna pánikolni mikor kiderült, hogy a hátsó ajtó nyitva van. Szóval ez megoldódott.
Ezután el jött egy vetélkedő amin a csapatok fele meg akarta ölni magát.
Nem baj 1. napot túléltük, innentől kezdve minden menni fog.
HÁT ROHADTUL NEM!!!
Ugyanis a 2. nap volt a halálunk napja.
Miután el hagytuk a szállást ismét elmentünk megnézni egy rakat várat. A Bojnici (?) várnál volt egy tényleg kicsi bazár amibe mi be akartunk menni.
Péter bá': Jól ván, gyerekek. Most kaptok fél órát, hogy szétnézzetek a bazárban és vásároljatok, jó?
Ofőnk: NEM! NEM VÁLUNK SZÉT! MINDENKI EGYÜTT MEGY MINDENHOVA!
Végül sikerült rávenni ofőt, hogy engedjen el minket. Itt nem nagyon volt semmi, mindenki vásárolgatott, Imike, Patrik és Bandika vették késeket meg lézer pointereket. Ilyenek.
Kb. 2 óra környékén megálltunk 'ebédelni' és csak távolról de megnéztünk egy várat. Hiába volt az ígérve, hogy minden nap meleg ebédet kapunk ez nem jött össze, helyette a leggyászabbul összerakott szendvicset kaptunk. Egy kis parkban 'ebédeltünk' és annál a padnál ahol, mi a-s lányok ültünk odabicegett egy sánta bácsika és elkezdett nekünk szlovákul beszélni. Mi először angolul, utánna magyarul próbáltuk megérteni vele, hogy nem tudunk szlovákul, de ezzel sem mentünk sokra ugyanis ő meg sem angolul, sem magyarul nem tudott.
Mikor látta, hogy nem tudjuk megérteni egymást inkább idament egy másik padhoz (ahol szintén a mi évfolyamunk ült). Vele nem lett bajunk, mire Zoli bácsi (c-sek ofője, ÉS A MI OFŐNK FÉRJE) odaért addigra már ott is hagyott minket.
