Clary Black szemszöge
A fejem lüktet és mindenem fáj. Amikor körül néztem hogy hol vagyok egy leégett ház előtt voltam. A hajam kócos volt a ruhám szakadt mintha küzdöttem volna valamivel. Fel álltam és a ház felé néztem. Olyan ismerős nekem ez a hely, mintha jártam volna itt valamikor. Vettem a bátorságot és bementem a házba. Az ajtót beljebb toltam és körülnéztem. Lassan beléptem a házba, romos volt. Csoda hogy még áll! A házban beljebb sétáltam hogy alaposabban körül tudjak nézni, kint nagyon hideg volt azt is láttam ahogy a levegőt veszem és rajtam alig volt ruha. Amikor a lépcső felé néztem valaki ült ott, a szemei zölden világítottak az arcát nem láttam kapucni volt a fején. Amikor a lépcső irányába tettem egy lépést megszólítottak.
- Clary!
Oldalra néztem és Derek volt az ajtóban.
- Derek.
Ő idejött hozzám és megölelt, ez fura volt tőle de viszonoztam.
- Gyere haza viszlek!!
Tolt el magától majd a dzsekijét vállamra terítette és átkarolt. Amikor visszanéztem a lépcsőre nem láttam ott senkit. Biztos csak halucináltam! Derek a kocsijához vezetett és kinyitotta nekem az ajtót én pedig beültem. Néhány másodperc után ő is beszállt és elindította a kocsit.
- Mit kerestél a régi házunkban?
Kérdezte egy kis csönd után.
- A ház előtt ébredtem. Elkapott a kíváncsiság!
Feletem az utat kémlelve.
- Emlékszel hogy mitörtént az elmúlt 8 órában?
Nézett felém.
- Nem. Semmire. Mintha aludtam volna egész este!
Néztem azokba a gyönyörű szemeibe majd vissza az útra.
- Ne haragudj anyádra, csak megakart védeni!
Váltott témát.
- Úgy gondolod?
Kérdeztem rá pillantva.
- Igen! Anya csak egy van!
Nézett ő is felém. A szemei megbabonáztak csak rájuk tudtam figyelni. Válaszolni is elfelejtettem amit ő is észrevett! A száját mosolyra húzta és visszafordult az út felé, én nagyon zavarba jöttem így a másik oldalra hajtottam a fejem. Néhány perc után megállt a házunknál én egyből kipattantam a kocsiból és bementem. Anyám ott ült a kanapén apám meg a hátat simogatta. Sírt! Az ajtó nyitodásra felkapták a fejüket.
- Clary!
Mondta anya és apa egyszerre majd felpattantak a kanapéról és hozzám szaladtak. Mind ketten szoros ölelésbe zártak.
- Anyu nagyon sajnálom!
Mondtam miközben még öleltek.
- Ugyan mit kicsikém?
- Mert anya csak egy van!
Mondtam mire anya és apa arcára mosoly ült.
- Nagyon szeretlek titeket!
- Mi is téged kicsim!
Válaszolt apa és egy puszit nyomott a homlokomra. Utánna a srácok is megöleltek. Még egy kicsit beszélgettünk majd mindenki haza ment. Én a szobámba mentem és elkezdtem készülődni a suliba.
