Épp a kémia projekten dolgoztunk a szobámba mikor hirtelen elment az áram.
- Mi volt ez?
Kérdezte Lydia illyedten.
- Megnézem a biztosítékot.
Mondtam majd a telefonommal világítottam.
- Itt ne merj hagyni!
Szaladt utánnam és szorosan jött mögöttem. A pincében van a biztosíték tábla lassan le sétáltunk kinyitottam a kis ajtót és láttam hogy a kábelt elvágták.
- Elvágták a kábelt! Valaki van itt!
Fordultam Lydia felé.
- Clary...
- Igen?
- Hallodtad ezt?
Kérdezte.
- Mit?
Amint ezt kimondtam meghallodtam egy morgást.
- Na bazdmeg!
Csúszott ki a számon és a lépcső felé kezdtünk futni. A lény vagy mi a brant jött utánunk. Tiszta mutánsok! Na de komolyan: Az ajtó elé toltunk egy asztalt de tudtuk hogy ez nem tartja vissza ezért össze-vissza szaladgáltunk a házban. A lény kitörte a ajtót és felénk jött. Mielőtt megevett volna minket valaki el lökte tőlünk és ki törte a nyakát. Az a valaki Derek volt.
- Clary!
Szaladt oda hozzám és karjaiba zárt.
- Derek!
- Jól vagy nem lett semmi bajod?
Kérdezte miután eltolt magától.
- Nem jól vagyok! De te hogy kerülsz ide? Nem mintha nem örülnék neked.
- Nálam hagytad a dzsekid.
Nyújtotta fel az említett ruhadarabot.
- Köszönöm!
Mondtam és elvettem tőle.
- Hé....nem akarom megzavarni ezt a romantikus pillanatot de hol van az az izé?
Kérdezte Lydia.
- Milyen izé?
Kérdeztem vissza.
- Az amit Derek le kung-fuzott!
Válaszolta és mi oda pillanatunk de sehol sem volt.
- Emelt fővel távozott!
Mutattam a tört ablakra.
- Clary én haza megyek! Anyám már vár! Holnap beszélünk.
Megölelt majd beszállt a kocsijába.
- Ez fura volt.
Mondtam.
- Miért nincs villany?
Kérdezte.
- Az a lény vagy mi a rossebb elvágta a kábeleket.
Válaszoltam de abban pillanatban az áram visszajött.
- Nem hinném! Megnézem!
Fordult a pince ajtó felé ami már nem volt a helyén.
- Itt ne merj hagyni!
Kiálltottam fel és szorosan követtem. Konkrétan a nyakában lihegtem. Amikor a biztosíték táblahoz ért kinyitotta a kis ajtaját és a kábel épen és egyben ott volt a helyén.
- Én ezt nem értem! El volt vágva a kábel! Ez biztos.
Mondtam.
- Hiszek neked. De most nem a kábel a lényeg hanem az hogy életben vagy! Itt maradok míg anyád haza nem ér, oke?
Vette két keze köze az arcomat mire én csak bólintottam. Elindultam előtte a szobámig.
- Jól vagy?
Kérdezte.
- Igen.
- Hazudsz!
Jelentette ki és leült velem szembe.
- Ha nem hallanám a szívverésedet, akkor is tudnám hogy hazudsz.
- Honnan?
- Van egy árulkodó jeled!
- És mi?
- A kezedet piszkálod! És nem nézel a szemembe.
Fogta meg a kezem.
- Ezekre majd odafigyelek!
Mondtam mosolyogva majd tovább pakoltam a könyveimet.
- Látom hogy nem vagy jól!
Szólt egy kis idő után.
- 20 perce rám támadt egy mutáns csodabogár és ha te nem lettél volna ott akkor megöl. Még meg se köszöntem. Úgyhogy köszönöm! Ha te nem lennél én most nem ülnék itt! És a legrosszabb az hogy nem tettem semmit pedig megvan rá a hatalmam, és nem tettem semmit, majdnem meghalt a legjobb barátnőm.Vártam a csodát! Gyengének éreztem magam. Pedig nem vagyok az.
- Ez érthető 18 év alatt este teljesedtél ki elősször. Segítek neked! Megtanítom hogyan használd az érzékszerveidet. Tudod azt mondják hogy a született farkasoknak könnyebb. Viszont nekik is kell idő hogy tudják uralni az erejüket.
Vett elő a zsebéből egy karikát.
- Ez mi?
Kérdeztem.
- Ez a három karú spirál! Mindenkinek mást jelent. Van akinek alfa, béta, omega és van akinek a Nap a Hold és a titok. Ez egy úgy nevezett mantra, és mostmár tiéd!
- Komolyan?
- Igen. Szeretnék segíteni.
- Megtennéd értem?
- Meg!
- Akkor azokra a menő kung-fu fogásokra is taníthatnál!
Mosolyogtam mire belőle is kitört a nevetés.
- Rendben.
- Legyél a Yodam!
- Csak nem szereted a Star Wars-t?
- De.
- Ez esetben szívesen lennék a Yodad!
Kezdett felém közeledni, a végére annyi közel volt hogy imátkoztam hogy csókoljon meg. De megtette. Életem legszenvedélyesebb és legérzelmesebb csókja volt. Miután eltávolodott tőlem ajkaira tapadtam. Hevesen és vágyakozva csókoltam. Miután levegő hiány miatt elváltunk egy nagyot ásítottam.
- Fáradt vagy?
Kérdezte.
- Kicsit.
- Akkor hagylak pihenni!
- Ne, maradj!
- Azt akarod hogy maradjak?
- Igen!
- Jó de csak addig míg anyád haza nem jön!
- Csak nem félsz tőle?
- Jobban mint hinnéd!
Mondta és mellém feküdt. Átkarolt és ott aludtam el, a karjaiban.
