Az új manager/✔/

18.Rész

Másnap nem mentem el hozzájuk, kellemetlenül éreztem magam az éjjel történtek miatt,úgyhogy beteget jelentettem. A barátnőmet persze elküdtem hozzájuk, nehogy hiányt szenvedjenek valamiben. Pár perccel később csengettek az ajtómon. Kinyitottam az ajtót, és Namjoon állt velem szemben.
     -Nagyon betegnek látszol-kuncogta
     -Figyelj, ne haragudj a tegnapiért, én csak-
     -Nem kell magyarázkodnod, én voltam az, aki túlreagálta, csak nem akartam hogy úgy láss. Egyébként bemehetek?-mondta Namjoon viccesen
     -Úristen, de bunkó vagyok, gyere nyugodtan. Ezzel beengedtem. Falfehér volt, így rögtön megkínáltam egy kis édességgel.
     -Most azt akarod hogy meghízzak?-kérdezte tőlem Namjoon
     -Nemár....ha a hűtőt megeszed, akkor sem fogsz meghízni, és szerintem nagyon jó így az alakod-mondtam, közben elpirultam
     -Igazából beszélni szerettem volna veled a tegnapi miatt. Tudod, nagyon sokan bántanak, és néha már nem bírom elviselni. Nagyon sokat gondolkodom azon, hogy talán ott kellene hagynom a fiúkat, jobban járnának nélkülem-mondta, közben könnyezni kezdett
     -Ne merészéld. Nélküled a BTS nem BTS. És ezt a fiúk is tudják. És nagyon sokan szeretnek téged, de ugye nem akarod őket megbántani. Szükségük van rád, és nekem is szükségem van rád.-mondtam, közben én is könnyezni kezdtem. Majd folytattam:
     -Tudod, régen nagyon sokat sírtam én magam is amiatt, hogy az utálók bántanak titeket. Egyszerűen nem érdemlitek meg. Túlságosan jószívüek vagytok. Az összes szenvedést elvenném tőletek, és....-itt már nagyon sírtam, Namjoon pedig átölelt, és csak ennyit mondott:
     -Tamara, nagyon köszönöm hogy vagy nekem-mondta, közben ő is sírni kezdett. Talán egy fél órán keresztül ültünk az ágyon és öleltük egymást. Életem legszebb pillanata volt. Viszont kezdtem rosszul érezni magam. Nem tudom mi volt, viszont nagyon fájt a mellkasom. Nem bírtam tovább:
     -Namjoon, nagyon fáj....-mondtam, majd nagy feketeséget láttam magam előtt. Nem éreztem semmit, nem fájt semmi. Fura volt..