Barátok? //Tom Holland (befejezett)

15.

Ma van a forgatás utolsó napja. Tommal azóta a bizonyos beszélgetés óta szó szerint csak munkakapcsolatot ápolunk. Köszönünk egymásnak és max a filmel kapcsolatban váltunk néhány szót. Mindenkinek feltűnt hogy furcsák vagyunk de miután közöltük hogy kettőnk közt mindennek vége nem kérdezősködtek tovább. Teljesen elhidegültünk egymástól...mint két idegen akik együtt forgatnak...fájt...rohadtul fájt de az ő érdekében meg kellett tennem. Azóta sem lépett tovább se ő se én. Tomot nagyon megviselte a szakítás így a forgatáson és néhany meghallgatáson kívül ki sem teszi a lábát otthonról. Ezt is csak onnan tudom hogy Robert mondta. Én máslépp kezeltem a szakítást inkább a barátaimmal voltam és szórakoztam. Egy percre sem álltam meg az elmúlt hetekben esküszöm még álmomban is robotoltam. Végig meghallgatásokra jártam, buliztam, forgattunk...Így nem volt időm a feltörni készülő fájdalomra koncentrálni, valahol mélyen elnyomtam magamban azt a mérgező fáradságot és szomorúságot ami földbe akart tiporni...nem hagytam hogy eltaposson...

A forgatás viszonylag gyorsan lement így sietősen kifelé indultam az épületből.

- Ari - hallottam meg egy túlságosan ismerős hangot mely felszínre hozhatja az összes démonomat melyeket eddig elnyomtam magamban...

- Tom - fordultam vele szembe félve.

- Beszélhetnénk? - nézett rám félve, mire én egy apró biccentéssel jeleztem hogy igen. Tommal leültünk egy padra a stúdió mellett. Kérdőn néztem rá hogy mit szeretne ám a kérdése villámcsapásként ért - Te nem szerettél engem ugye? - tette fel a kérdést ami mintha csak kezei lennének szorította össze a szívem teljes erejéből.

- Mi? - kérdeztem teljesen ledöbbenve.

- Kevesebb mint egy hónapja szakítottunk de te tök boldogan éled tovább azóta az életed mintha mi sem történt volna - kezdte el kifejteni a kérdésének okát.

- Miért ne szerettelek volna? Tom ez hülyeség...mindig is szerettelek. Azért viselkedtem így mert el akartam magamban nyomni a fájdalmat,megbánást és szomorúságot...Mert ha hagyom a felszínre törni abba belehalok. Érted? - fordultam felé kérdőn ám ő teljesen lefagyott.

- Tehát szeretsz? - emelte rám barnaságait.

- Igen Tom, szeretlek - sóhajtottam nagyot - Ez az én bűntettem...szeretek egy embert túlságosan is... akinek ezzel elrontom az életét.

- De Ariana már ezerszer elmondtam. Semmit nem rontasz el az életemben. Csak szebbé teszed...sokkal szebbé - fogta meg a kezem. Lenéztem a kezeinkre...hiányzott már ez az érzés...De nem törhettem meg. Hoztam egy döntést és ehhez fogom magam tartani...

- Sajnálom Tom de ezt már megbeszéltük...Nem lehet - ráztam meg a fejem majd bűnbánóan a szemeibe néztem ezek után pedig elviharoztam.

Ennyit arról hogy elnyomom a fájdalmat, Tomnak sikerült áttörnie a falat amit a fájdalom ellen építettem. Az érzések tengere vad hullámokkal próbálta kitépni a szívem a helyéről. Könnyek futottak végig az arcomon. Miután hazaértem csak zokogtam és hajnali egy felé elaludtam.

Na sziasztok! Itt is az új rész! Remélem tetszett!❤️ Mi a véleményetek erről a beszélgetésről? Szerintetek kibékülnek?
Ha tetszett jelezd egy votetal vagy írd meg kommentbe a véleményed ❤️
A következő részig szép reggelt/napot/estét❤️

Az esetleges helyesírási hibákért bocsi😅