𝘎𝘰𝘯𝘥𝘰𝘭𝘢𝘵𝘢𝘪𝘮 𝘵á𝘳𝘩á𝘻𝘢

elég

Miért hiszik azt, hogy állatok vagyunk? Miért este fél tizenegykor raknak fel egy tesztet, amit reggel kilencig oldj meg? És ha már alszok? És ha másnap 11-kor kelek fel, és már le is csúsztam róla?

Szerencsére még épp fent voltam, és még akkor megcsináltam. Mert tudtam hogy másnap sokáig alszom.

Hogy nézzem minden délelőtt a classroomot és a Facebookot, ha olyankor még aludni szoktam?
Oh igen, bocsi, NÉHA ALSZOM IS, IGEN.

És hogy mondhatják, hogy úgyis ráérünk tanulni, mert semmi dolgunk? Épp ez az. Ha mindegyik tanár ezt mondja, pont emiatt nem lesz fölösleges időnk.

Tanuljak napról napra, írjak online dogákat, vegyek részt online órán, feleljek, mozogjak...

Többet belénk tömnek így digitálisan, mintha iskolában lennénk.

Szar ez a digitális szar. Maradjak otthon? Oké. Meddig? Idén szeretnék le érettségizni, mint sokan mások. Nincs ilyenre időnk. Csak így tudjuk megállítani a vírust? #maradjotthon ? Már a csapból is ez folyik. Egész nap a koronát hallgatom, látom. Sok. Kész. Elég volt belőle. Mindenki amúgy sem teheti meg, hogy otthon maradjon. És sajnos így ugyanott vagyunk. Hiába. Ez van. Ki tudja mikor múlik el. Meddig kell még elszenvednünk ezt az egész oktatást, az otthon maradást....

A lényeg, hogy sok. Az egész.