A Marvel világában vagyunk. Hősök, istenek, mágusok, természetfelettiek és egy új szereplő, aki eddig rejtőzködött. Aki mindig jelen volt, de sosem tudtak róla. Senki sem. Vagyis, de igen. Nick Fury és Dr. Strange, de hallgatniuk kellett róla. Egés...
Az épület, aminek tetején Nessea otthagyta az isteni testvérpárt, az a SHIELD egyik fő épülete a város szélén. Az épület nem túl nagy ránézésre: huszonöt emeletes, patkó alapokon nyugszik, s kívülről nem lehetne megmondani, hogy valójában a fő bázis a felszín alatt kezdődik. Mínusz szinteken tartják a laboratóriumokat, fegyverszobákat, gyakorló helységeket, parkolókat. Az emeleteken az irodák, a konyha illetve a kórházi részleg kap helyet.
Azt hinné az ember, hogy egy ilyen hely tele van ügynökökkel, élettel, de nem. Csendes volt, kihalt. Thorék meglepve és kissé bizonytalanul sétáltak végig a sárgás neonfények által megvilágított folyosókon, nem tudva mihez kezdjenek a helyzettel. Minden lépésük hangosan visszaverődött a falakról, kellemetlen zavarba hozva őket, ahogy mind bennebb és bennebb haladtak a létesítmény szívében.
- Vajon miért hozott ide minket a sárkány? Mit kellene keresnünk? – suttogott Thor, ahogy el-elhaladtak az irodák elött. Furcsa mód minden ajtó tárva nyitva volt, a redőnyök felhúzva, rálátást biztosítva minden szobára.
- Inkább kit? Azt mondta, hogy vár ránk valaki. Ezt te is hallottad? – fordultak egy hang irányába mindketten az egyik elágazásnál. Némán biccentettek, ahogy a tekintetük találkozott, és óvatos léptekkel haladtak, hogy kiderítsék, ki van még itt rajtuk kívül.
A szobának, ahonnan a hangok jöttek, az volt az egyedüli, amelynek az ajtaja zárva és nincs belső elválasztó ablaka, mint az összes többinek, amik mellett elhaladtak. Mintha, azt akarnák, hogy ide nézzenek be. A hangok is felerősödtek: surlódás és kivehetetlen motyogás, ami azon nyomban elhalt, ahogy megálltak az ajtó elött.
Ebben a feszült pillanatban, Loki a kilincs után nyúlt, de az ajtó másik oldalán lévő személy megelőzte.
Aztán két dolog történt: a lendületesen kivágódó nyílászáró orrba vágta a feketehajú szereplőnket, rákényszerítve, hogy begörnyedve hátráljon pár lépést. A másik dolog, pedig Thor és a mosdóból (igen, ez egy fürdőszoba volt, ezért nem volt belső ablaka) kilépő pillanatnyi elképedt megdermedése, amint szembe néztek.
Egy fiatal vállig érő, fekete hajú ismerős arcvonású nő volt az, SHIELD-es egyenruhában. Csak álltak egymással szemben, mozdulatlanul, mintha attól félnének, ha csak megszólalnak, akkor a másikuk eltűnik, mint egy szellem.
A pillanatot Loki fájdalmas felszisszenése törte meg, ahogy a törött orrát visszaigazította a helyére.
- Thor? – törte meg a csendet végül a nő.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Sif? Hogy...? - nem tudta folytatni, mivel az említett beléfojtotta a szavakat egy öleléssel. Thor először fel se fogta mi történik, de amint érzékelte, hogy Sif tényleg fizikailag is jelen van és nem egy látomás, azonnal szorosan viszonozta a gesztust. Egyik se eresztette el a másikat.
- Én jól vagyok. Semmi gond. Tényleg. – szólalt meg Loki mellettük, véres kezével legyintve egyet.
- Mi történt a szemeddel? Hogy kerültök ide egyáltalán? – kérdi Sif, az ölelésből kibontakozva, ahogy jobban szemügyre veszi őket, majd izgatottan hozzáteszi - Hol vannak a többiek? Fandral, Hogun és Volstagg, ők is veletek vannak?
