Hazbin Hotel ff: Josef pokoli története

Az érkezés

Üdvözöllek titeket költeményemben,
Had vezesselek körbe titeket történetemben.
Napokkal ezelőtt kerültem a pokolba,
De ne siessünk így előre, menjünk sorba.

Életem során sok rossz dolgot tettem,
Hazudtam pár embernek és játékfüggő lettem.
Egyik főnökömet élve elástam valahol,
Amilyen szemét volt, biztos ő is itt kóborol.

Node tettem én jót is életem során,
Igaz, nem kezdtem el valami korán.
Sok emberen segítettem, kik megérdemelték,
Mások jobban tették ha jelenlétem kerülték.

Aki barátaim bántotta, nem volt neki bocsánat,
Még a nálam erősebbel szemben is kinyitottam pofámat.
Sokszor sajnos alul maradtam ilyen helyzetekben,
De később az ilyeneket egy sötét sikátorban megleptem.

Gyakran írtam verseket, mikor időm engedte,
Előfordult, hogy tetteimet írtam a versekbe.
Halálomat sajnos a szívinfarktus okozta,
S ezzel a lendülettel érkeztem a pokolba.

Érkezésem után nemsokkal egy híradást láttam,
Melyben egy "rehabilitációs hotelről" hallottam.
Fel is kerestem az intézményt, pusztán kíváncsiságból,
Igazán meglepődtem az ott lakóktól.

Bejelentkezésem napján a hotel vezetője fogadott,
Mosolyától, és pozitivitásától,a hideg is kirázott.
Miután megkaptam szobám kulcsát, elindultam szétnézni,
Nem jutottam messzire, a bárpultnál muszáj voltam megállni.

Egy mogorva szárnyas macska alak volt a pultos,
Úgy nézett ki, mint aki még mindig másnapos.
-Egy pohárral a legjobb whiskeyből! - löktem neki mit akarok,
-Pultos vagyok nem a Dzsin a lámpásból, azt iszol amit adok! -

Bunkó volt a válasz, de nem lepett meg túlzottan,
Letett elém egy pohár skót whiskeyt, melyet hamar megittam.
-Hmmm, én belőled kérek egy kóstolót! - szólt egy lágy férfi hangja,
S amint hátrafordultam, meg is lett a hang furcsa kinézetű gazdája.

Egy négy karú, stílusosan öltözött pókszerű pali állt mögöttem,
De mint később kiderült, egy transzi volt, aki méregetett engem.
Angelnek hívták, és a hideg rázott attól hogy megkívánt engem,
Miután tisztáztuk, hogy nem lesz semmi, ott hagyott, már nem érdekeltem.

A szobámba sétálva 2 alakot láttam a folyosón beszélni,
Bár jobb szó erre a vita, mert már a földszinten lehetett őket hallani.
Az egyik egy hosszú hajú lány volt, aki sokszor spanyolul kiabált,
Vele szemben egy rémisztő vigyorú, magas, pálcás alak állt.

Miután észrevettek a nőnemű elviharzott valamerre,
Aztán a magas alak, az irányt egyenesen felém vette.
-Üdvözöllek kedves barátom, Alastor vagyok, e hely menedzsere!
Ha nem csal a megérzésem nem régiben kerülhettél ide!

Ha bármi problémád van jelezd mekem nyugodtan,
Azért vagyok itt hogy a bajokat gyorsan megoldjam! -
Kedves szavakat illetett felém, de vigyora rémisztően hatott,
Azt hiszem, meg is találtam benne egy lehetséges barátot.

-Ne haragudj barátom, nem hallottam jól a neved! -
Szólt újra, majd egy nagyot nevetett.
-Jo...jo..Josef. A nevem Josef Asakura, örvendek. -
Mutatkoztam be dadogva - örülök a szerencsének. -

Rövid beszélgetés után kiderült, hogy művészet terén rokonlelkek vagyunk,
Az ő rádiós mészárlásairól, valamint az én beteg verseimről jót társalogtunk.
A beszélgetés végeztével elbúcsúzott tőlem, ment a dolgára,
Annyit mondott, hogy már várja őt egy újabb lázadó áldozata.

Szobámba lépve egy kis lény suhant elém, egy tollseprűvel kezében,
-Tiszta a szoba miszter, meg lesz elégedve mindennel, remélem. -
Mint később megtudtam Niffty volt az, a hotel takarítója,
Egyszemű, hiperaktív, tisztaságmániás kis cukiságbomba.

Ezek történtek az első napomon a hotelben,
A továbbiakban mindenről értesülhettek verseimben.
Köszönöm a figyelmet, s ahogy új barátom, Alastor mondaná,
Hamarosan folytatódik a történet, ne menjetek sehová.

Szeretném megköszönni kedves @TianaMoonlight művész ismerősömnek a borítóképet. Nagyon tetszik :)