Hazbin Hotel ff: Josef pokoli története

Jenny Rose első napja

A múlt héten kerültem a pokolba,
Pontosabban Pentagon City központjába.
Akármerre néztem csupa romlott lélek volt,
Az egész mocskos putriban élő sehol, csakis holt.

Órák óta sétáltam az utcán, keresve egy helyet,
Mely ha nem is végleg, de legalább egy estére szállásom lehet.
Egyszer csak egy autó hajtott el mellettem,
Olyan közel hogy majdnem a kerekei alá kerültem.

"Nézz már oda merre mész te vadbarom!
Kis híján kerék nyomot hagytál az arcomon!"
A kocsi satufékkel állt meg amint ezt kimondtam,
S szépen lassan visszatolatott oda ahol én álltam.

Lehúzta az ablakot és csak annyit bökött oda;
"Mit pofázol nekem, te dugnivaló cicababa?"
Erre a mondatra aztán elkapott az ideg azonnal,
S kicsit megszorongattam pár rózsa indával.

"Ide figyelj te lángosképű, kurvapecér bagoly,
Még egy ilyen szöveg és azt javaslom pakolj.
Nem tűröm hogy így beszéljen velem egy magadfajta farok,
Az erőmmel olyan módon ölhetlek meg amilyennel akarok."

A kis suttyó csak némán nézett, látszott hogy be van szarva,
Na, itt a jó példa, mikor egy hímnek nagy szája van, aztán hamar letörik a szarva.
Elengedtem az indák szorításából és jeleztem hogy húzzon a picsába,
Nem is kellett kétszer mondani, már taposott is a gázba.

"Szépen megmondtad neki amit kell szivi,
Tökös csaj lehetsz, ha bárkinek így neki mersz menni."
Szólt mögüllem valaki, selymes férfi hangon,
Hátranéztem és magam is meglepődtem a látványon.

Egy négykarú, pókszerű, csajos pasi... féleség állt mögöttem,
Azt mondta tud egy helyet ami tetszene egy ilyen kemény csajnak, így hát követtem.
" És mondd csak, új vagy itt a pokolban? Még sosem láttalak erre."
Érdeklődött séta közben, úgy tűnt, szívesen megismerne.

"Ma érkeztem ide, nemsokkal azelőtt, hogy az a vadbarom kis híján kilapított."
"Rá se ránts, fogsz még látni sok érdekes alakot."
Ettől a mondatától egyszerre kapott el az izgatottság és az aggodalom,
S közben úgy éreztem, most már ideje lenne bemutatkoznom.

"Angel vagyok, Angel Dust." előzött meg engem,
Mostmár tényleg rajtam volt a sor, hogy eláruljam nevem.
"Én Jenny vagyok. Jenny Rose." nyögtem ki a nevem hirtelen,
"Hmm, tetszik ez a név!", mondta, miközben rám mosolygott sejtelmesen.

Hosszas séta után egy magas épületnél megálltunk,
"Ide jöttünk? Be lehet menni? Akkor meg mire várunk?!"
Törtem be az ajtón izgatottan eme szavakkal,
S bent rögtön találkoztam pár érdekes alakkal.

Amint a pók démon becsukta az ajtót mögöttem,
Egy alacsony kis szőkeség termett nagy mosollyal előttem.
"Úristen, Úristen! Üdvözöllek a Hazbin Hotelben, én vagyok az igazgatónő, Charlie,
Ne aggódj, itt senkitől sem kell félni... Najó csak pár lakótól, de ők sem fognak bántani.

Nyugodt természetű vagyok, de bevallom, ettől a mondatától kissé... ideges lettem,
Magam se tudtam mi keresni valóm van egy ilyen helyen.
Ahogy Charlie beljebb ráncigált - mert így hívták a szőkét-
Megismertette velem a Hotel változatos személyzetét.

Bemutatta nekem Nifftyt, az izgága kis takarítónőt,
Csak pár szót tudtunk váltani, de hamar megkedveltem őt.
Azután a pultost ismerhettem meg, azt hiszem Husk a neve,
Külső látszatra, még pokolhoz képest sem volt túl nagy életkedve.

Később találkozhattam Charlie barátnőjével, Vaggievel,
Elég fura csaj, mintha a lány mellett senkit se viselne el.
És mikor azt hittem mindenkit láttam, megjelent előttem a hotel menedzsere,
Rádió Démonként volt ismert, de azt mondta, Alastor a becsületes neve.

Miután a hotel igazgatónője körbevezetett az egész épületben,
Megköszöntem az idegenvezetést, és a szobám kulcsát kértem.
Hamar kaptam is kézbe, és mentem a szobámba,
Hogy ez a hosszú, izgalmakkal teli nap után már zuhanjak is ágyba.

Ismételten szeretném megköszönni @TianaMoonlight nevű ismerősömnek ezt a remekművet melyet borítónak használhattam.