Hazbin Hotel ff: Josef pokoli története

Nosztalgiázás

Pár nappal azután hogy Josef a hotelbe jött,
A bájos Jenny is megérkezett a délelőtti órák között.
Érkezése utáni reggelen lement az étkezőbe,
És hamar felfigyelt az ott ülő szerelmére.

Lassan odalépett hozzá és megfogta vállát,
S hallattatta régi szerelmének, bársonyos hangját.
-Szép jó reggelt, szabad ez a hely, Miszter Asakura? -
S az ördögi költő, a rózsa illatból rögtön tudta, ki a hang tulajdonosa.

Josef teljesen lefagyott, mozdulni sem tudott,
Reakcióján mindenki értetlenül csodálkozott.
Pár perc síri csönd után végül megfordult,
De olyan hirtelen hogy székével majdnem felborult.

-Je-je-jenny. Tényleg te vagy? Vagy csak álmodok?
Nem hittem, hogy halálom után veled még összefuthatok.-
Felugrott a székről és közelebb lépett a lányhoz,
És egy úriemberes kézcsókot adott előbbi reakciójához.

Majd kihúzva a széket, helyet adott maga mellett,
Melyen a lány hirtelen egy jót nevetett.
-Hahaha, mikor lettél ekkora úriember kedvesem?-
S szegény fiú nagyon elszégyellte magát eme kijelentésen.

Jennynek feltűnt, hogy poénja visszafelé sült el,
S szerelme magát, emiatt szégyellte el.
Vállára tette kezét, és rámosolyodott,
Majd álla alá téve kezét, biccentette fel a szomorú arcot.

-Csak vicceltem drágám, tudod hogy szeretlek,
S minden egyes úriemberes viselkedésedre emlékszek.
Ez volt az egyik jellemed amiért beléd szerettem,
És emlékezz, mikor zavarba jöttél, mennyit nevettem.-

Josef ettől nagyon zavarba jött, de örült is egyben,
Mert szerelme láttán úgy érezte nem a Pokolban van, hanem a Mennyben.
Leültek hát reggelizni, közben elmondták mindenkinek,
Hogy hogyan is történt, hogy ők életük során megismerkedtek.

Még aznap este Josef és Jenny a hotel bárjában beszélgettek,
Iszogattak, nosztalgiáztak, és nagyot nevetgéltek.
-Emlékszel, mikor a Central Parkba vittél randira?-
Kérdezte Rose miközben beleivott egy pohár vörös borba.

-Próbáltál lazának tűnni, de nem figyeltél mindenre,
És a mögötted lévő hattyú a nadrágodba csípve rántott a vízbe.-
Ennél a résznél nagyot nevetett a lassan kicsit részeg nőnemű.
-Igen, és mikor téged is berántottalak, akkor derült ki hogy nincs rajtad fehérnemű!-

Josef frappáns visszavágásától először kínos csend lett,
Majd hirtelen mind a két személy hangosan felnevetett.
-Najóó, azt hittem ezzel zavarba tudlak hozni!-
Mondta a lány nevetve, s kezdett a sráchoz közelebb húzódni.

-Normál esetben sikerült volna, de tudod milyen vagyok,
Nehéz engem zavarba hozni, ha eleget iszok.-
Ezen mind a ketten kicsit elpirultak, majd egymásra néztek,
S közelebb hajolva a másikhoz, ajkaik hosszú idő óta először, összeértek.

Hosszú, érzéki csókot váltottak a pultnál ülve,
És ettől igencsak felforrt mindkettejük vére.
A csók közben Rose szétbontotta Josef nyakkendőjét,
Majd elkezdte kigombolni fehér ingét.

 A feltüzelt srác lepattant a székéről hirtelen,
S elindult a vörös bársony kanapéhoz, hogy kényelmesebben ülhessen.
Magával vitt egy pohárka skót whiskeyt, s helyet foglalt,
És ez az ötlet a macska démon arcára huncut mosolyt csalt.

Felkelt székéről, és csábosan elindult szerelme felé,
S mikor odaért, felsőjét ledobta a részeg költő elé.
Ekkor beleült a fiú ölébe, és átkarolta nyakát,
Majd egy újabb érzéki csókkal indította be a rájuk váró vad éjszakát.

megjegyzés: Nagyon szépen köszönöm a rajzot kedves művész barátomnak, aki itt @Kivi884 néven ismert :3