Vörös villanás /átírás alatt/

7.rész

Hát valójában mostmár itt vagyunk egy hete és nem nagyon csináltunk semmit az utóbbi időben. Pihenünk hiszen azért ez is ránkfér, én élvezem Itachi társaságát hiszen azért van mit megbeszénünk. Megkell várnunk a Hokage válsz levelét hogy, viszaindúlhassunk a faluba. Most jelenleg egy fa ágon pihenek , nyár lévén meleg van de mivel a szél kellemesen fújdogál így ez a kánikula is tűrhető számomra .Teljesen felvagyok tőltve chakrával egy esetleges támadás miatt a biztonság esetére. 

- Manami hol vagyyy halloooo !!-ezek után az elhúzodott ordibálások után kinyitottam a szemem és a fejemet Hana felé fordítottam.
- Mi az?
- Megjött a hokage válaszlevele.
- Máris? Pedig csak hólnapra számítottam.
- Tessék.
-Köszönöm!- mondtam és kibontottam a tekercset, semmi jelentős nem volt benne csak annyi hogy indúlhatunk haza.
- Srácok pakolunk és indulunk haza! -  órditottam el magam a levél elolvasása után.
A gyors pakolásnak hála fél óra múlva indulhattunk is. Ha egy kicsit lassabban megyünk akkor is 3 nap múlva ott vagyunk. Mivel reggel indúltunk így csak este álltunk meg és mivel nem volt senki fáradt így haladtunk tovább éjszaka is.                        

Következő nap délben álltunk meg nem messze Konoha határától. Igaz hogy indulásunkor úgy számítottam hogy 3 nap lesz az út de ezek szerint csak 2 mert nem számoltam az éjjeli futással. Megebédeltünk és mivel már nem voltunk messze így nem sietve el a dolgokat csak sétálltunk a maradék távon. A határhoz érve felvettük a maszkunkat és úgy mentünk be a kapun intettünk az őröknek akik valamit elkezdtek susorogni de a  doujutsummal  simán leólvastam hogy ezt mondják
- Te ez a vörös villanás
- Az pedig a másoló ninja.
Huh még maszkban is ilyen könnyen fellehet ismerni? Nem törődve velük mentünk a hokage irodájához. Mikor oda értünk kopogtam de mivel órdítozást hallotam odabentről ezért gondolkodás nélkül benyitottam és a sharinganomat aktiválva a katanámat az órdítozó nyakához raktam. Kötelességem megvédeni a Hokagét. Nemsokra rá a többiek is megérkeztek majd ök is teljes harci készültséba álltak.
- Látod Hiroto kár volt aggodalmaskodni. A hugod épségben hazatért.- fújta ki a szájában lévő füstöt a harmadik hokage.

Én csak ekkor eszméltem fel hogy a katanám a bátyám nyakának van szegezve. Rögtön elvettem és letérdeltem a  Hokage elött ahogy Kakashiék is, akik egy feltörekvő nevetést akartak visszafolytani amit a bátyám sápadt és rémült arca okozott.
- A maszkot levehetitek úgyis tudja hogy kik vagytok - mondta a 3. mire mi levettük a maszkot.
- Na szóval. A jelentéseteket megkaptam de egy részletesebbet is szeretnék. - erre oda adtam neki a kiegészített jelentést amit még tegnap elött írtam meg . - Nagyon ügyesek voltatok mint mindig hibátlanúl és gyorsan végeztétek el a küldetést.  Köszönöm elmehettek. Te is Hiroto! - mondta majd felálltunk és vissza húztuk a maszkunkat. Kimentünk mind az öten  és ahogy kiértünk az épületből egy " szép munka volt" után ami elköszönés gyanánt szólgált, indúltunk haza.
Az úton nem beszélgettünk a bátyámmal mert nem akartam hogy anbu ruhában a bátyámmal lássanak. Mikor haza értünk és becsuktuk az ajtót a bátyám nyakába ugrottam(érett 16 éves módjára) ő is visszaölelt majd elmentem letusolni és átőltözni. Jézus de imádok egy kiadós fűrdőt venni kűldetés után.
Egy óra lubickolás után hajlandó voltam kikecmeregni a vízből és felhúzni a mindennapi ninja ruhámat. Ezek után lementem a konyhába a bátyámhoz aki ebédet csinált.
- Milyen volt a kűldetés? Nem sérűlt meg senki? Milyért tartott ilyen sokáig?
- Á szóval ezen veszekedtél a harmadikkal, azon hogy féltél valami baj lessz mert nem a tőlem megszokott idő alatt oldottam meg egy A besorolású kűldetés. - mondtam a végén kicsit felemelve a hangomat. Hát igen anya halála óta én nevelen a bátyáimat és néha kell nekik a gatyába rázás.
- Igen pontosan ezen veszekedtünk. Tudod.. Amióta.. Csak te meg Hana és Daimaru alkotjátok a családom azóta 10 szer anyira féltelek titeket és mivel Daimaru már kb fél éve  küldetésre ment egyedül voltam itthon és már felemésztett az a gondolat hogy elveszíthetlek téged vagy Hanat. - mondta a végét már nagyon hallkan. Igen Hiroto volt mindig is a családban az akit a szive vezérelt olyan mint egy kezes bárány de mégis bármit megtesz a szeretteiért viszont Daimarut és engem inkább az eszünk irányít ( engem még a szivem is lásd az Itachis esetet) de mégis milyen rossz lehet Hirotonak mindig itt hagyjuk és egyedűl éli a minden napjait.
- Sajnálom. Elhiszem milyen rossz lehet neked de meg kell értened hogy én anbu vagyok és ha azt mondják hogy ölessem meg magamat Konoháért megteszem. Ez a  köteleségem. - mentem oda és öleltem meg.
- Bocsi lehet hogy a hokagével való órdítozásnál kicsit elvetettem a súlykot. - vakarta meg a tarkóját. És ezen mind a ketten elnevettük magunkat.
Ekkor viszont ajtó csukódást hallottunk és egyszerre néztünk oda. Ahogy megláttuk ki áll ott a szemem könnybe lábadt ez pedig felér  egy nemzeti kincsel engem sírni látni. És a bátyámmal egyszerre kezdtünk el rohanni az ajtóban álló ember felé...

Hát sziasztok először is szeretném megköszönni nektek a 15 vote-ot és a 134 megtekintést tudom másoknak ez eggyáltalán nem sok de nekem rengeteg jelent imádlak titeket 😍❤️másodszór pedig bocsánatot is szeretnék kérni a kevés aktivitásomért igyekszem növelni a részek számát!! Kövi részben megtudjátok hogy ki a betoppanó személy😂❤️🤔😜
Puszi:noja ❤️😜