Silence scream /Jimin f.f./

2.rész

-Biztos nem ártana, ha ennél egy kicsit, nem?- Ismét megrázva fejem utalok arra, hogy nem. Nem vagyok éhes. Nem tudom mikor ettem utoljára, de most nem tudnék enni, pocsékolni meg kár lenne.

- Akkor mi lenne, ha az egyikünk itt maradna veled?- Teszi fel a kérdést Namjoon. Vállat vonva mondom magamban, hogy mindegy. Nincs telepatikus képességem, de hátha sikerül. -Akkor úgy jó lesz? -Ezek szerint nem ment... Bólintva nyugtázom javaslatát. Inkább egy ember legyen itt, mint hét... Egy elől könnyebb megmenekülni... - Na, akkor ki legyen? - kérdi tekintete, meg rám szegeződik, ahogy a többieké is. Végig nézve mindenkin szemem meg akad hirtelen. Mintha lelkem akasztaná meg. De szemkontaktust tartani nem tudok, így hirtelen le nézek, majd gyorsan végig a többieken... Remélem nem vették észre. Fura volt...

-Jimin velem tudnál egy kicsit jönni? - invitálja arrébb Jin. Akkor észre vették? Most mi lesz? Rosszat tettem? Hol meneküljek, az ablakon vagy a bejáraton? De a bejáratot tuti lezárhatták... Várjunk... Miért tudok ennyi mindent a szökésről? Nem egy helyről kellett volna meg szöknöm? Vagy csak egy helyről sokszor? Ki vagyok?

/Jimin/

-Jimin, velem tudnál egy kicsit jönni? - Kérdi Jin tőlem, de válaszolni sincs időm, mert már a konyhában is vagyunk.

- Igen hyung? - fordulok az asztalnak támaszkodva.

- Láttad, hogy meg akadt hirtelen rajtad a szeme? - kérdésén kissé meg lepődtem

- Meg akadt? - emlékszem vissza és tényleg. - Igen, láttam.

- Akkor gondolom, tudod miért hívtalak ide.

- Én fogok vigyázni rá?

-Igen. Végül is tőled kért segítséget, de légy óvatos.

-Nem bízol benne hyung?

-De... Csak még is van valami rossz érzésem felőle. Az is lehet, hogy egy őrült rajongó... Vagy épp ellenkezőleg.

-Igen értem mire akarsz gondolni, azonban furcsa hogy remegni kezdett nem?

- Valóban. Olyan volt mintha pánik rohamot kapott volna. Szóval vigyázz erre is. Az is valószínű, hogy Androfóbiás.

-Rendben. Akkor távolság tartó leszek. - bólintok, hogy felfogtam mindent, amire Jin is bólint, és vissza megyünk.

/Anna/

Torkomban ismét egy gombóc keletkezett. Most mi fog történni? Félek... Lábaim ölelgetve próbálom, ki találni mikor lehetne a leg alkalmasabb idő a menekülésre.

-Na, szóval, akkor Jimin fog itt maradni veled. -mosolyog Jin. Valami itt nem stimmel... Mi lesz? Félek... Teszem állam ismét térdemre.

- Hali. - köszön mosolyogva.

- Akkor mi meg megyünk enni. Ha szeretnétek, csatlakozhattok hozzánk. -terelgeti ki a többieket. Ők akkor valóban testvérek?

-Rendben. -int a többiek után, akik eltűntek az ajtó mögött. Lábaim ismét közelebb húzva magamhoz tartom rajta tekintetem. Meneküljek? Talán akkor, ha nem figyel. - Leülhetek? - Mutat a díványra. a karfa és a támla sarkába húzódás után bólintok egyet, amin felnevet, és mosolyogva ül le. - Te akkor valóban Androfób vagy? - néz rám. Androfób? L... lehet...

De az is lehet, hogy minden idegtől félek, nem csak a fiúktól. Teszem karjaim térdemre, és nézve lábaim gondolkodom... De nem tudom... Semmit sem tudok... Meg rázva a fejem mondom magamban, hogy nem tudom. - Nem? Nem vagy Androfób? - Ahj... ez miért nem működik? Vállat vonva remélem ezt megértette... Elvileg ez globális... Nem vagyok koreai, de ezt tudom, hogy ezeket a gesztusokat ők is és minden ember megérti... - Nem tudod? - Végre... Akkor ezt használom. -Azt tudod, hogy most hol vagy?- Nagyjából, válaszolok magamban, kezem előkaparva nyitom ki tenyerem lefele, és billegetve, mutatom gondolatom. -Dél Koreában, Soulban. - közli felém.