Silence scream /Jimin f.f./

3. rész

Észre véve a mellettem lévő ágyat torkomban hirtelen egy óriási gombóc nőtt, ezáltal elzárva légzésem útját. Köhögve kapkodok levegő után.

-Mi történt?- tér magához, és tekintete rám esik. – Mi baj? – hallatszik kissé kétségbe esett hangja. Oda jön hozzám, és ekkor látom csak, meg hogy ki is ő. Jungkook... - Várj, hozok azonnal vizet. Rohan ki máris az ajtón, amint nem láttam, fulladozásom is kissé alább hagyott, és a gombóc a torkomban is egyre csökkenni látszik. Le lépve az ágyról érintem talpaimmal a meleg padlót. Hm... padló fűtés is van? Felállva, ki kukucskálok az ajtón. Remek még nincs itt. Elnézve a másik irányba, se látok senkit. Akkor most, hogy szökjek ki... Lássuk... Ahogy látom, arra tudnék csak menni, mint Jungkook. De akkor össze futhatok vele... A másik irány azonban zsákutca... Akkor nincs más választásom. Lábaim inogva léptetem. Fülem hegyezve surranok a folyosó végét jelentő sarokhoz.

- Te mit csinálsz itt? – szívem, ami így is torkomban dobogott most utat keresve magának iszkol el, engem itt hagyva. Lehajtott fejjel, fordulok meg. Most mi lesz? Bajba kerültem? Csak azért mert ki akarok jutni innen? Hirtelen elfog egy kellemetlen Dezsavú érzés. A fojtogató érzést próbálva megszüntetni, nyelek, és kicsit fel emelve fejem, majd vissza csapva látom ki talált rám. Hoseok...

- T... tessék... - Lihegi, Jungkook a pohár vízzel a kezében, amit láthatóan rohanva hozhatott, mert a fele rajta, vagy a padlón landolt, jelezvén merről jött. Hm... szóval arra van a konyha? Akkor közel vagyok a kijárathoz... Nem biztos, hogy meg kéne innom... Bármi lehet benne... Vízen kívül bármi... De ha nem iszom meg akkor egyrészt feleslegesen, hozta nekem, és akkor lehet, nagyobb bajba kerülök... Lehunyva szemem iszok bele gyorsan... Miután meg ittam bólintva felé köszönöm meg kedves gesztusát... - Szívesen. – mosolyog. – Jobban vagy? – kérdi. Ismét meg lendítve az igen irányába fejem válaszolok.

- Rosszul voltál?- Kérdi értetlenül, rám találóm. Bólintva válaszolok. Ha ez így megy, tovább elfogok szédülni...- De akkor most már jobban vagy igaz? – megerősítem eddigi válaszaim egy ismétléssel. – Rendben. Akkor menyünk vissza aludni, biztos te is nagyon elfáradhattál, hiszen az előbb hirtelen aludtál el. – Elaludtam? Akkor nem elájultam? Kimerültem volna? Ennyit futhattam? El tekintve a bejárat felé gondolok vissza. Mi történhetett velem? Talán jobb is lenne nem emlékezni rá?

-Mi baj?- kérdi Jungkook. Kicsit megrázva a fejem meredek tovább, az ajtóra. Majd lehajtva fejem, indulok meg vissza a szobába. A két srác azonban kissé lebútolva ott maradt. Leülve az ágra nézem mezítelen lábaim. Néhol sebes. Gondolom az aszfalttól. Akkor tényleg sokat futottam? Egyáltalán honnan menekültem?

- Jó éjt Hyung! – köszön el Hoseok-tól. Megállva ágánál néz rám, egy levegő vétel közben. –Szeretnéd, hogy kint aludjak? – Kérdésétől kikerekedik szemem, és lefagyok hirtelen. Valóban megkérdezte? Apród bólintva válaszolok. Nem tiszteletlen ez kicsit? Ez nem az ő szobája? – Rendben. – egyezik bele, és meg fogva párnáját, és takaróját, indul ki. –Nyitva hagyjam az ajtót?- tekint vissza rám a küszöbből. Ha nyitva hagyná, akkor nem ébresztenék fel senkit, mikor kiszöknék... Ha meg megint hirtelen bealszok, akkor reggel megijednék, ha nyitva lenne... Ahj... Viszont, ha a nappaliban fog aludni, akkor nem fogok tudni hangtalanul elmenni mellette... Rendben... Megrázva fejem válaszolok. – Rendben jó éjt... Öm...- a nevemet várja... Fogalmam sincs mi a nevem... Hajtom el fejem. Várjunk, csak... Mit mondott az álmombeli lány? A... A... nna? Anna? Ez lenne a nevem? Fogalmam sincs... De nem várathatom meg...

- Anna...- suttogom vékony halk hangon.

- Anna? A neved Anna? Emlékszel a nevedre?- Lepődik meg... Ahj... Remek...

- Nem biztos... -motyogom, a padlót bámulva.

- Akkor jó éjt Anna. – mosolyog, és becsukva maga mögött az ajtót távozik.

/Jungkook/

-Mi baj? – kérdezem, az ajtóra meredőtől. Megrázza fejét és vissza megy a szobába. Talán elakart volna menni? Tudtam hogy rossz ötlet ha valakit meglát maga mellett. Főleg ha Androfób... Megyek vissza a konyhába, Hyunggal az oldalamon.

- Jungkook, szerinted is megpróbált, elszökni?- fordul felém Hyung

-Igen, én is erre gondoltam, de nincs is fogságban...

- Valóban, de lehet, hogy ezt ő nem érzi...

-Igen... Lehet...- érünk vissza a szoba elé.

- Jó éjt Hyung!- mondom a küszöbről. Amire ő bólint egyett jelezvén, hogy nekem is.

/Anna/

Nem kellett volna meg szólalnom... Azt sem tudom, hogy kik ők. Felállva ágyamból, sétálok az ablakhoz. Talán ott ki szökhetek. Mi a !? Szemem ki tágul mikor egy szép pázsitos területet lát meg, egy Sakura fával az ablaknál, ami pont virágzik, és egy hatalmas nagy kerítést ami csak a gazdag embereknél látható. Mi a... Kik ezek? Valami hírességek, hogy ennyire futja? Szemeim újra össze szűkülnek, amint e gondolat, fut végig agyamon, de ha híresek, akkor csak nem akarnának, fogva tartani... 

Vagy ez nem menti fel alóla őket? Inkább résen leszek. Holnap azonban tényleg ki kell derítenem kik ők. Megyek vissza az ágyhoz. Ha ennyire szép a kertjük, akkor abban a kerítésben is lehet áram... Plusz, ha hírességek, akkor ez csak erősíti az előbbi hipotézisem a kerítésről. De még is... Miért ismerősek nekem ezek a nevek? A neveik? Ki vagyok én? Szemem lecsukódik, és szinte azonnal elragadnak gondolataim. Reggel lábak trappolására kelve pattannak ki szemeim, és fejem is rögvest az ajtóra szegeződik. 

Szívem azonnal zakatolni kezd, és levegővételem, is egyre szaporább. Ki az? Mit akar? Letéve az ágyról lábaim, mozdul karom és repíti le rólam, a puha fehér paplant. Lábaim az ajtóhoz víve, emelem ismét karom és újjajim a kilincsre fonva, vesz tüdőm egy lélegzetet, és a hideg fém kallantyú lenyomódik, a fa pedig ennek hatására ki nyílik. Szemeim meg először egy mellkasba ütköztek, majd felnézve lassan, látom meg tulajdonosát. Taehyung? Kissé elfordítva fejem, kérdem „mi az?".

-Szóval Anna-nak hívnak?- kérdi nagyra tágult szemekkel, kissé előre hajolva, amitől reflexszerűen hátrált egy cseppet testem, és szűkebbre zártam a rést, ami látható belőlem. Megvonva vállam mondom közben magamban, hogy nem tudom. Látszik szemein, hogy izgatott, majd hirtelen, lefagyott, és hümmögőt, egyet... Olyan, mint egy gyerek... de én mint figyelem ennyire a testbeszédét, egyáltalán honnan tudom, hogy mi mit jelent? – Akkor keressek neked egy nevet? 

Jó vagyok nevekben, ne aggódj. – húzza ki magát, miközben kezét álla alá teszi, és szemei távolba nézőek lesznek. Hamar megrázom fejem miközben hevesen nyújtott karral, tenyérrel felé szétnyitott ujjakkal, rázom előtte kezem. Mire elneveti magát. Ez nem vicces, kölyök... Bár idősebbnek tűnik nálam... - Rendben akkor hívhatlak Anna-nak? Bólintva egyet jelzem inkább, mint, hogy egy fura nevet találna ki. Nem tudom honnan jött hirtelen ez a reakcióm, de valami azt súgta, hogy ha adna nekem valami fura becenevet, akkor csak baj lenne belőle... - Ja, igen Jin Hyung üzeni, hogy kész a reggeli, gyere enni. –mosolyog, bár nem úgy, mint eddig... 

Valahogy eddig olyan volt, mint egy gyerek, most hirtelen, mintha felnőtt volna? Lehetséges ez? Vagy csak túlbonyolítom. De az arcmimikája is enyhébb lett... Ahj... komolyan honnan, a francból tudok én ilyeneket... Ki vagyok? Tudni akarom... Vagy nem... Bólintva egyet, lépek ki rejtekhelyemről, és becsukva mögöttem, a nagy falapot, indulok meg a konyha felé. Hallom, ahogy ő is meg indul velem. Vajon ha most elkezdenék futni a kijárathoz, akkor elkapna? Valami azt súgja igen... 

De miért teszik ezt mind értem? Azt se tudják, ki vagyok... Vagy igen, csak színlelik? Nem... ha ismernének, szerintem, az ő testbeszéde ezt elárulta volna... Ha ismerne, akkor az automatikus reflexek lassabbak lennének... De nála, tökéletesen pontosak... Tehát, vagy képes irányítani a testbeszédét, vagy igazat mond...