ɪᴅᴇɢᴇɴᴇᴋ ᴋöᴢᴛ // ʟᴇᴇ ғᴇʟɪx //

🌻 1. 🌻

🌸Viki's Pov🌸

Gyönyörű tavaszi napra virradtam, majd mikor elvégeztem a reggeli teendőimet, felkaptam a kulcsomat az asztalról, majd a zsebembe csúsztatva elindultam a buszmegállóba. Nem laktam annyira messze a sulitól, de gyalog minimum fél óra lenne mire odaérnék, viszont nem vagyok az a korán kelő típus, úgyhogy inkább a buszozást választom.

Amint beértem a suliba, még le sem tudtam tenni a táskám, rögtön az igazgató helyettes fogadott, hogy siessek gyülekezőre. Nem értettem mi ez a nagy rohanás, de gondoltam később úgyis mindent megtudok. Gyorsan az aulába siettem és beálltam hátra.
- Na, egy kis figyelmet kérnék gyerekek - tapsolt egyet az igazgató, majd várt egy kicsit, hogy csendesüljön a társaság.
Lábujjhegyen állva próbáltam megkeresni a barátnőmet, de pechemre nem láttam sehol.
- Bejelenteni valóm van. Szerintem a legtöbben örülni fognak neki. Egy pályázat keretében, az iskolánk diákjai közül pár tanuló kilátogathat nem 1 hétre, hanem egyenesen 2 hónapra, amolyan cserediákként... - itt egy kis hatás szünetet tartott - ...Dél-Koreába!
A diákok több mint fele éljenezni és tapsolni kezdett, a másik fele fújolni kezdett, hogy miért pont Korea, de voltak olyanok akiket nem nagyon érdekelt a hír.
- De ne azt higgyétek, hogy olyan egyszerű lesz oda kijutni! Előtte egy amolyan versenyt szervezünk, ahol kiválasztjuk a résztvevőket. Az biztos, hogy aki kijut, felejthetetlen élményben lesz része! Szeretettel várjuk a jelentkezőket! A büfé melletti faliújságra kitesszük a lapot ahol jelentkezni tudtok. Nap végén megnézzük hányan írták fel a nevüket, és kiadjuk, hogy mi lesz a feladatotok! További szép napot!
Abban a pillanatban, hogy a diri befejezte monológját, óriási hangzavar alakult. Mindenki erről beszélt.
Újra körbe nézve a tömegen, kerestem Hannát, hogy megkérdezzem tőle, mit szól ehhez.
- Ezt nem hiszem el, felszívódott a leány vagy mi van? - szitkozódtam magamban.
Úgy döntöttem fel megyek a terembe, hátha ott van.
Leültem a helyemre, elővettem egy lapot, és elkezdtem rajzolni ami épp eszembe jutott.
- Szia, megjöttem - ült le mellém a keresett barátnőm - mit rajzolsz?
- Igazából nem tudom, csak úgy jött - vontam vállat.
- Amúgy miért van ilyen hangzavar lent az aulában, meg úgy szinte mindenhol? Oké, hogy eddig se voltunk a leghalkabb iskola, de a szokásosnál is nagyobb a nyüzsgés.
- Jaj ne is mond, előbb is jöhettél volna. Lesz majd egy verseny szerűség, ahol kiválasztanak pár embert aki kimehet Koreába tanulni... Arra gondoltam... - vázoltam fel a reggel történteket.
- Nem, nem. Ne is kérd, hogy veled menjek! Én biztos nem megyek olyan messze! - tiltakozott rögtön.
- Ajh, pedig tök jó lett volna... Most komolyan egyedül hagynál elmenni? - biggyesztettem le a számat.
- Na jó, hol lehet jelentkezni? - sóhajtott.
- Imádlak! Gyere megmutatom - vigyorogtam.
Elvezettem a büfé mellett lévő faliújsághoz, gyorsan felírtam a nevem, majd a kezébe nyomtam a tollat, hogy írja fel ő is a sajátját.
- Fura, még csak 2 ember írta fel magát rajtunk kívül... - nézegettem a papírt.
- Nem mindenki Korea buzi mint te - kuncogott Hanna.
- Jól van na! Nem csak Korea... - forgattam meg a szemem.
- Na menjünk órára, mindjárt... - becsengettek - csengetnek..
- Siessünk! - szaladtam fel a lépcsőn.
Elfoglaltuk a helyünket, majd vártuk, hogy jöjjön a tanár.

Egy unalmas történelem óra után, fáradtan ballagtam le valami ehető kaját venni. Szokásosan Ice Tea-t és péksüteményt vettem, Hannának meg egy sajtos chipset.
- Köszi - vette ki a kezemből a "kajáját".
- Szívesen - nevettem fel.
- Amúgy, az mind szép és jó, hogy te el akarsz menni meg minden, de a szüleid egyáltalán elengednek? - nyitotta ki a nasit.
- Basszus, ebbe bele se gondoltam... Ajh, remélem ez alkalommal engedékenyebbek lesznek - sóhajtottam csalódottan.
- Engem tuti elengednek. Ha tanulásról van szó, rögtön ugranak.
- Ja. Jó neked... - válaszoltam, a végét már csak motyogva ugyanis belépett az ajtón a tanár.

- Ah, végre mehetünk haza, el se hiszem - kapta fel a táskáját Hanna.
- Viszont, ma át tudnál jönni? - kérdeztem.
- Szerintem igen, ma remélem nem kell az öcsémre vigyáznom - forgatta meg a szemét - Kell a segítségem?
- Ami azt illeti, kell. Nem tudom, mit csináljak, hogy beválogassanak...
- Még meg sem kérdezted hogy elengednek-e.
- Oh, igaz is.. De, mi lesz ha nem engedik meg? Nagyon el akarok jutni... - rugdaltam egy követ miközben vártunk a buszra.
- Végső esetben az igazgatót megkérheted, hogy beszéljen velük.
- Egy egész életen keresztül bánni fogom, ha nem engednek el - sóhajtottam.
- Na, ne állj hozzá ilyen negatívan! - nyugtatott, de mikor meglátta az arckifejezésem, kiegészítette - Jó, lehet először nem fog nekik tetszeni, de próbálj meg minél többször beszélni róla, és hozz fel érveket.
- Ez nem rossz ötlet... - gondolkoztam el, majd közben felszálltunk a buszra.
Kinéztem a tisztának nem nevezhető ablakon, és elmerültem a gondolataimban.

-------------------------------
~ haliho, itt is az első rész remélem tetszett🙏 próbálok minőségi munkát kiadni a kezeim közül de azt nem ígérem hogy nagyon sűrűn lesznek részek❤️ remélem megértitek😅
Ha tetszett jelezzétek vote vagy comment formájában💫❤️
Legyen szép napotok/estétek!
Peace✌️💫
-------------------------------