🌸Budai Viki, vagy ahogy a barátai hívják Vikxi, egy 16 éves lány, akinek egy átlagos tavaszi napon 360°-os fordulatot vett az élete, ugyanis bejelentik, hogy az iskolájából pár diák kimehet Koreába tanulni kb 2 hónapra. A lány imádta azt az országo...
Lehajtott fejjel ültem a padomnál és vártam, hogy csengessenek. Majd mikor mindez megtörtént, előpakoltam a cuccom és vártam, hogy a tanár betaláljon a terembe.
Időközben a fiúk is bejöttek a terembe. Én csak az egy pillanatra néztem rájuk, majd folytattam a rajzolást. Hirtelen egy lány sietett be az ajtón, majd körbe nézve hozzám sietett és leült mellém. - Oh, szia. Gondolom új vagy, még nem láttalak a suliba. - mosolygott rám. - Igen, új vagyok. - viszonoztam kedves mosolyát. - Yang Jia vagyok. Amúgy a helyemen ülsz. De maradj nyugodtan. - tette hozzá. - Oh, bocsánat, nem tudtam. Amúgy Budai Viki vagyok. - Oh, külföldi. Bár ez az arcodról látszott. Honnan érkeztél? - nézett rám kíváncsian. - Európa, azon belül Magyarország. Jó messziről. - Komolyan? Ismerem azt az országot! Az egyik barátnőm oda ment tanulni. - csillant fel a szeme. - Tényleg? Legalább nem érzem azt, hogy egy elveszett országban élek - nevettem fel. - Hogy-hogy ide ültél? Népszerű ez a hely a 2 hátsó úriember miatt. - mutatott Felix-re és Changbin-re. - Oh, hát igazából ők mondták. Hehe - mosolyodtam el kínosan. - Ohjaj, ez egy jel, én mondom neked - vigyorgott rám. - Az, persze - forgattam meg a szemem. - Amúgy, miért nem jöttél eddig? Mármint nem láttalak órán. - Diákönkormányzatos vagyok és értekezlet volt. - szedte elő a cuccát közben. - Jaa, értem. A mi sulinkban én is Diákönkormányzat tag vagyok vagy voltam, mivel most itt vagyok, mindegy csak érted. - nevettem fel a végén. - Igen, értem. Ha szeretnéd beszervezlek ide is. - Oh, nem kell köszi. Nem akarok így belefolyni, mert teljesen más gondolom mint nálunk - utasítottam vissza.
Egész jól eltelt az óra, vagy papíron meséltünk egymásnak, vagy random képeket csináltunk, vagy amikor érdekesebb téma volt a tanárra is figyeltünk és jegyzeteltünk. Úgy éreztem, rögtön első nap egy nagyon jó barátot találtam, aki szinte pontosan ugyanolyan mint én. - Milyen óra? - kérdeztem miután a tanár elhagyta a termet. - Tesi lesz - kapta fel a táskáját Jia. - Oh, hát nem a szívem csücske... De hát ki kell bírni. - vontam vállat. - Én csak azt szeretem ha kosarazunk vagy röplabdázunk. - indultunk el az öltöző felé. - Szoktatok focizni? - kérdeztem érdeklődve. - Igen, de legtöbbször csak a fiúk. Lányok nem igazán szoktak beállni. - Kár, pedig én lány létemre szeretek. Sokak szerint tudok is, de hát kinek mi. Beérve az öltözőbe, leültem egy helyre, és gyorsan átöltöztem. Telefonomat nyomkodva vártam, hogy csengessenek, miközben Jia folyamatosan mesélt, hogy mik történtek a suliban, amikről természetesen lemaradtam. Időközben a csengő zavarta meg a nyugalmunkat, így az elektronikai eszközeinket elpakolva besétáltunk a tornaterembe. - Üdvözletem az új diákunknak! Hogy hívnak? - kezdte a tanár. - Budai Viki. - hajoltam meg illedelmesen. - Rendben, kezdhetik a bemelegítő futást! - tapsolt egyet. - Mindig is utáltam a monoton futást... - ért mellém újdonsült barátnőm. - Ne is mond, én is! Jó, hogy nem szédülök el! Futás után jött a szokásos full unalmas bemelegítés, majd egyéb feladatok, majd a végén megszólalt a tanár, hogy lehet választani, hogy mit játszon az osztály. A fiúk legtöbbje focira szavazott, míg a lányok inkább kosarazni akartak. Rajtam kívül. Én támogattam a fiúk ötletét, és egyedüli lányként focizni akartam. Végül az lett, hogy ezen az órán focizunk, mert a fiúk előbb jelezték, hogy mit akarnak játszani, a következő órán meg kosarazunk. Borzasztóan örültem, hogy újra labdába rúghatok, hiszen rég volt, hogy beálltam a fiúkhoz játszani. Bár az elején kicsit paráztam, ugyanis nem tudtam, hogy kinek milyen stratégiája van és mennyire durva játékos, azért egészen jól belejöttem. Csapat osztásnál "szerencsésen" összekerültem Felix-szel. Ha jól láttam megbeszélték Changbin-nel a dolgokat, mert egész sokat beszéltek közbe-közbe, szóval egy fokkal megnyugodtam. Több fiú is odajött hozzám, hogy 'biztos, hogy be akarok-e állni?' meg, hogy 'hogy-hogy lány létemre focizok'. - Tényleg játszani akarsz? Nem akarlak az orvosiba vinni - kérdezte aggódva Jia, de a végét elnevette. - Figyelj, maximum elesek a saját lábamba, de az akkor is megtörténik ha csak szimplán sétálok, szóval nyugi - mondtam neki nevetve. - Jó, te tudod. Na hajrá, alázd le a fiúkat! - Az lesz! Beálltam jobb hátvédnek, mivel ott nem állt senki. Egy kicsit izgultam, hogy ne égjek be és ne csináljak olyat, hogy elrúgok a labda mellett meg ilyesmi. - Hát te, hogy kerültél ide? - kérdezte Felix mikor játék közben mellém keveredett. - Mindig is szerettem focizni - vontam meg a vállam. - Ahha, értem. - állt tovább, hogy labdát szerezzen. Egész jól játszottam ahhoz képest, hogy tavaly év nyáron játszottam utoljára, igaz gólt nem lőttem, de hát nem is vártam el magamtól. Egy váratlan pillanatban, amikor épp léptem volna hátrébb, megbotlottam a saját lábamba és hátra estem. - Oh, hogy az a jó édes... - káromkodtam magyarul, ugyanis a bokám iszonyúan sajgott, gyanítom meghúzhattam. Óvatosan fél lábon felálltam, majd a padhoz bicegtem és leültem. - Úristen, jól vagy? - sietett oda hozzám Jia. - Megvagyok, nyugi. Csak kicsit meghúztam a bokám. - nevettem fel saját szerencsétlenségemen. - Kicsit? Kb 2-szer akkora mint volt! - nevetett ő is. - Már egy párszor megtörtént, szóval nem lepődtem meg rajta. Elég szerencsétlen vagyok. - mosolyodtam el kínosan. - Ajaj, nem lennék most a helyedben... - húzta el a száját miközben a felém közeledő csapat felé biccentett. - Nyugi, elintézem. - küldtem felé egy biztató mosolyt, miközben ő elszaladt az orvosiba, hogy valami hűsítőt hozzon a lábamra. - Na lám-lám, csak nem az új kis csaj! Na mi van, nem foglalkoznak veled a "barátaid"? - biggyesztette le a száját gúnyosan. - Ne is várd tőlük, ugyanis csak addig foglalkoztattad őket ameddig valami érdekes volt rajtad és hát nézzünk csak rád, nincs valami csábító kinézeted. - vigyorgott rám, majd egy óvatlan pillanatban belerúgott a bokámba. Felszisszenve kaptam a fájó területre. - Kerüld őket, amilyen messze csak tudod! Ha szóba állsz velük, életed legszörnyűbb 4 éve lesz! - nézett rám fenyegetően. - Még jó, hogy csak 2 hónapig leszek itt - néztem rá vigyorogva. - Csak hiszed... Mindenki aki ide jött ezt hiszi - suttogta, majd vinnyogva elment, nyomában a csatlósaival. - Hülye picsa - motyogtam magyarul. - Ah, istenem, hogy lehetek ilyen béna. - húztam fel a lábam és összeszorított fogakkal fogtam a bokám. Hazudok, ha azt mondom, nem érdekelt egy szava sem, és pontosan tudtam, hogy nem vagyok átlagon felüli kinézetű, viszont legalább nem egy kiló sminkkel takarom el a fejem, hogy úgy nézzek ki mint egy rossz Barbie baba. Csak néztem magam elé, majd nem foglalkozva, hogy mindjárt leszakad a lábam, visszaálltam játszani, hogy megmutassam, igenis engem nem egyszerű megtörni. - Biztos, hogy játszani szeretne Kisasszony? - kérdezte a tanár apró aggódással a szemébe. - Igen, biztos. - mondtam határozottan, és magabiztosan Barbie babára és a csatlósaira néztem. Ti akartok engem összetörni? Hát hajrá!
--------------------------------- ~ hu most elkapott az ihlet, úgyhogy lehet megírom még ma a következő részt^°^ amúgy nem tudom ti, hogy vagytok vele, de mindig tök cuki couple dolgok jutnak eszembe, de addig el is kéne jutni valamikor, de még bőven van addig rész, és aaah, nem akarom összecsapni csak azért, hogy cuki részeket írjak, de sokszor nem jut eszembe folytatólagos rész, hanem a könyv közepe, és így valahogy össze kéne kapcsolnom közben a részeket :D na mindegy nem untatlak titeket ilyenekkel, legyen szép napotok☀️ vagy estétek🌆 ----------------------------------
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
